A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-07-05 / 20. szám

ÉVADZÁRÓ BEMUTATÓ A MATESZ-BAN A Magyar Területi Színház a XIII. Jókai-napok megnyitásának előesté­jén tartotta évadzáró bemutatóját. Választása ezúttal Móricz Zsig­mondi Légy jó mindhalálig című színművére esett. Hadd tegyem hoz­zá mindjárt: szerencsés, találó vá­lasztás volt, hiszen Nyilas Misi tör­ténete fiataloknak és időseknek egyformán ismert és kedvelt olvas­mánya. És talán minden más műnél alkalmasabb arra, hogy hidat épít­sen hivatásos színházunk és a szín­ház iránt érdeklődő fiatalok között. A MATESZ kereken egy évtized múltán nyúlt újra Móricz-darabhoz. A Kismadár és az Úri muri bemu­tatása óta nem láttuk a magyar realista prózairodalom kimagasló képviselőjének alkotását a Területi Színház színpadán. Most örömmel vethetem papírra, hogy a MATESZ- gárda a Kismadár és az Úri muri emlékezetes sikeréhez hasonlóan a Légy jó mindhalálig-ban is ko­moly művészi erényeket csillantott meg mind a rendezés, mind a szí­nészi játék tekintetében. A móriczi „mesét" világossá, át­tekinthetővé, tanulságait pedig ak­tuálissá és egyértelművé tették. Pontosan úgy, ahogy a színház dramaturgja az Új Szóban írta: A „hivatalos“ korízlés alapján ké­szült móriczi dramatizáció „megha­tó gyermektörténete“ helyett a szín­ház merőben új értelmezésben mu­tatja be Nyilas Misi történetét. Ehhez az új értelmezéshez adaléko­kat a szerző „utólagos" megjegyzé­sei, levéltöredékei szolgáltattak. Konrád József rendező érdeme, hogy a debreceni kollégium dog­matikus, merev légkörének ábrázo­lása új megvilágításban kerül a né­ző elé; az előadás során feltörnek az általában csak „iskolai történet­ként“ számontartott móriczi mű mé­lyebb rétegei, s megérezzük bennük az író vergődését, eszmei tisztánlá­tását. Az előadás egyik legnagyobb erénye tehát a Móricz szelleméhez való hűség, amelyet az író oly le­nyűgöző drámaisággal és lélektani árnyaltsággal a regényben fogal­mazott meg. A tizenkét éves Nyilas Misi jóvátehetetlen csalódása az egykori dzsentri világ felnőttéiben a felrázás erejével hatott, hiszen az író leleplező szenvedéllyel rajzolt hiteles kórképet ni akkori világról. Ez a kórkép összefonódik a főhős felnőttek világába vágyó, ám a va­lóságot még csak gyerekszemmel látó egyéni drámájával; s épp ez a rendezői értelmezés teszi a dzsentri­világ letűntével is tanulságossá, általános érvényűvé a művet. Konrád József újszerűén akarja érteni és értetni a „Légy jó mind­­halálig“-ot. E céltudatos művészi törekvés szolgálatába — az általá-Lörincz Margit, Varsányi Mari, Fazekas Imre és Palotás Gabi a színmű egyik jelenetében Nyilas Misi Doroghyék Sanyikáját latinra tanítja (Varsányi Mari és Németh Ica) nos értelmezés mellett — számos jó ötletet és nagyszerűen sikerült rész­letmegoldást állít. Remek ötlet pél­dául a közönség lelkiismeretére apelláló tükrözés, az egyházi iskola zsoltáros hangulatának találó ábrá­zolása és az egyes jelenetek közötti átmenetet is kiválóan sikerült meg­oldani azzal, hogy a főhős egy-egy öltözékdarab vagy rekvizitum átadá­sával tulajdonképpen továbblendíti a cselekményt. A szinte kifogásta­lan rendezés egyelen szépséghibá­ja, hogy Konrád egyszer-kétszer ki­lép a cselekmény sodrából, és szin­te didaktikuson mondatja el Nyilas Misi gyermekien naiv elképzeléseit a felnőttek igazságosnak és szere­tetteljesnek, őszintének és boldog­nak vélt világáról. Nyilas Misit Varsányi Mari játssza a színpadi beszéd néhány apró hi­bájától eltekintve — kiválóan l\ Für­ge eszű, nyílt, őszinte, becsületes és törekvő. A szemébe szökkenő könny belülről jön. Minden szava és moz­dulata igaz. Tisztasága, a felnőttek világába való őszinte vágyakozása gyerekesen természetes. Eddigi szí­nészi pályafutásának legérettebb, legkiforrottabb alakítását nyújtja, s alig járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy az elmúlt évad során látott színészi teljesít­mények közül Nyilas Misi figuráját érzem a legjobbnak. A darabban sok színész játszik. Ezért a teljesítmények valamiféle sorrendjét nehéz felállítani. A né­pes szereplőgárdából a kiváló ala­kítást nyújtó Siposs Jenő (Valkay tanár) és Tóth László (Bagoly ta­nár). a vásott kamaszokat remekül megjelenítő Mák Ildikó (Böszörmé­nyi) és Bittó Eszter (Tök Marci), valamint a szélhámoskodó dzsentri János urat alakító Holocsy István játéka maradt emlékezetes. Jól si­kerültek Balogh Ági jelmezei, és tetszett Platzner Tibor jó térhatású díszlete is. (i-r) NAGY LÁSZLÓ felvételei Játékos dulakodás a IV. B-ben. (Balról: Benes Ildikó, Varsányi Mari, Mák Ildikó és Bittó Eszter) 21

Next

/
Thumbnails
Contents