A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-08-16 / 25. szám
háttá tükörképét. Most azonban ott tetszelegnek a tó tükrében, mint valami fejtetőre állott zöld óriások. És ahogy végignézek a tavon s partvonalán, más látnivalót ezen kívül nem is találok. A tegnapi szép, napos időt ma reggelre elűzték a Vihorlat rossz szellemei, súlyos, ónszínű felhőket eregetve a fejünk fölé. A tegnapi napozó-fürdőző ezres seregek a sátrok alatt és a faházikókba bújva várják, hogy a zegernye elvonuljon a tájról. De ahogy nézem a felhők járását és irányát, nem lesz elég egynapos türelem a jóidő kivárására. Két-három napra becsülöm a rossz idő tartósságát. Ez pedig azt jelenti, hogy aligha lesz módom újra megmórtózni a hűsítő habokban. Persze, most, itt a teraszon ülve, nincs is ilyenféle hűtőzésre szükségem, hiszen ha hoztam volna magammal még egy pulóvert, azt is szívesen magamra húznám. És még azt állítják a meteorológusok, hogy a zempléni mesterséges tó környéke az ország legmelegebb tája ... Úgy általában elfogadom, de a mai napra ez az állítás nem érvényes. A meg-megerősődő szél fehér tarajú hullámokat sodor a part felé. Délelőtt vitorlásversenyt hirdettek. Néhány vitorlás ki is futott a nyílt vízre, de csakhamar kikötöttek s bevonták vitorláikat; a versenyből nem lett semmi. Mindezen túl szép és kellemes itt az ország tíz évvel ezelőtt létesített legnagyobb mesterséges tavának a partján. Területe 34 négyzetkilométer, hossza 16 kilométer. Három falu is víz alá került. A tó legnagyobb mélysége 16 méter. Mivel az ember örökké nem ülhet egy vendéglő teraszán, főleg ha ilyen nagy víz van o lába alatt, magam is beálltam a horgászok közé — ahogy ók mondják — „áztatni a zsinórt“. Vagy kétórás várakozás után mindössze egy pirinyó sügért sikerült fognom, így' hát, amikor a hanvai „sziszesek* egy kiskapus focira hívtak, gondolkodás nélkül otthagytam a pecázást, s egy jó órás kemény harc után 12:9-es győzelmet arattunk a hanvai ifik felett. Estére az idő is meggondolta magát, s az újkori nomádok ezrei elhagyták sátraikat, hogy az üdülőközpontok nyújtotta szórakozási lehetőségeket igénybe vegyék. Én pedig a meccs után, megpihenni s befejezni ezt az írást, ismét kiültem ide a vendéglő teraszára. Nem tudtam, mit nézzek inkább, a bronzbarnára sült, farmernadrágos lányokat, vagy lent a sátrak között szépen lobogó tüzeket, amelyeknek lángjai a poharamban levő bikavér színéhez hasonlítottak.-gSZ. ABSOLON felvételei 13
