A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-08-16 / 25. szám
A MAKALU meghódítása Hírügynökségek rövid jelentésben közölték: „A Csehszlovák Makalu ’76 expedíció két tagja és egy spanyol hegymászó, 1976. május 24-én 16 óra '25 porckor sikeresen megmásít* a világ ötödik legmagasabb hegycsúcsát a 8181 méter magas Makalut: Az expedíció tagjai július 8-án érkeztek.” Fiala Iván mérnökkel, a Makalu "76 expedíció tagjával a bratislavai Club hotel szalonjában találkoztam. A keménykötésű tátrai sportolót gyermekkora óta ismerem. Síelni édesapjától tanult, a sok veszéllyel járó hegymászás csínját-bínját pedig a Magas-Tátra égbenyúló bércei között tapasztalt hegymászóktól leste el. Első nagy hegymászó sikere a 8125 méter magas Nanga Parbat meghódítása volt. Barátjával, Michal Orolínnal, aki szintén részt vett a Makalu ’76 expedícióban — mint első csehszlovák hegymászók — 1971. július 11-én — jutottak fel a Himalájának erre a nyolcezer méternél magasabb csúcsára! Az ott szerzett tapasztalatokkal felvértezve indultak a Makalu meghódítására. A napbarnított arcú hegymászó, csak a koradélutáni órákban érkezett vissza, noha a sok ezer kilométeres, fáradságos útról, készségesen elmondta — a legaprólékosabban — a Makalu meghódításának drámai történetét. — Gálfy Iván, az expedíció vezetője május 4-én megbeszélésre hívott össze minket. Részleteiben még egyszer megvitattuk a Makalu meghódításának a tervét, majd két párost alakítottunk. Az elsőnek Jozef Psotka és Sylvio Tállá, a másodiknak Milán Kriššák és Michal Orolín voltak a tagjai. Alapos előkészületek után másnap reggel elindultak. Négy nagyon fárasztó szakasz megtétele után felérkeztek az ötödik táborozóhelyre. Sajnos, Kriššák megbetegedett. Viszsza kellett térnie. így csak hárman maradtak. Nyolcezer méter magasságban óriási nehézségek vártak rájuk. „Toronyról toronyra“ kellett átugraniuk, szédületesen magas és meredek sziklafalakat kellett megmászniuk, gleccsereken kellett átkelniük. A nagy nehézségek ellenére ügyesen, kitartóan közeledtek a kitűzött cél felé. Végre olyan alkalmas helyre bukkantak, ahol felüthették a nagyon fontos hatodik tábort. 30 FOKOS HIDEGBEN Május 13-án éjfélkor Psotka, Tállá és Orolín úgy döntöttek, hogy a nagy hideg ellenére — a hőmérő kiganyszála mínusz 30 fok alá szállt — pirkadat után folytatják az utat. A maró hidegben Psotka ujjai megfagytak. Elsősegélynyújtás után társai visszaküldték a negyedik táborba. Most már csak ketten maradtak. Egyre nagyobb nehézségekkel kerültek szembe. Csak nagyon lassan, lépésről lépésre haladhattak. És a levegő is egyre ritkább lett, egyre nehezebben lélegeztek. Vittek magukkal oxigént, de ezzel, amíg lehetett, nagyon takarékoskodtak. Tudták, hogy még nagy szükségük lesz rá. Az egyik sziklanyeregből nagynehezen kijutva hatalmas hómező tárult fel előttük. A frissen hullott hó puha volt, derékig elmerültek benne. Helyzetük egyre nehezebbé vált. Most már csak centiméterről centiméterre haladhattak, és a lélegzés is egyre nehezebb lett. A sziszifuszi kapaszkodás nagyon kimerítette a ! 1. A csehszlovák Makalu 76 expedíció a wiovcei (oroszvári) határállomáson. 2. Az expedíció tagjait a határon Vladimír Cernuiák fogadta. — A képen: gratulál Gálfy Istvánnak, az expedíció vezetőiének. 3. öt hónap után az első találkozás — Fiala Ivánt, az expedíció egyik műszaki vezetőjét felesége és kislánya várta a hat ár álló -két elszánt hegymászót. Egyre elviselhetetlenebb lett a hideg, az erős szél kavarta, söpörte' a havat. Ilyen körülmények között nem lehetett folytatni az utat. Vissza kellett térniük a táborba. Az időjárás egyre rosszabbodott. De ez most nem bosszantott minket. Nagyon fáradtak voltunk, pihentünk, közben újabb haditervet dolgoztunk ki. Végre ismét szélcsendes, napos idő következett. Május 19-én Jorge Camprubi spanyol hegymászóval Psotka, Kriššák, Schubert, Tállá és Orolín újabb próbálkozásra indultak A nagyon fáradt és beteg Jozef Psotka kimerültén még aznap visszatért bázisunkra, a kiinduló táborba. Már úgy tűnt, hogy vállalkozásunk kudarcba fullad, feladjuk a harcot. A FELHŐKBEN ÜSZŐ MOUNT EVEREST Május 23-án, Schubert, Tállá, Orolín és Camprubi ismét elinduítak. Nagyon fárasztó út után, kimerültén feljutottak a hatodik táborba. Az idő megint csak hirtelen rosszra fordult, de társaink tovább mentek. Déli egy órakor mind a négyen már. 8300 méter magasságban voltak, s feltűnt előttük a világ legmagasabb csúcsa, a felhőkből kiemelkedő Mount Everest. De csak néhány másodpercig gyönyörködhettek benne, mert takarékoskodniuk kellett az oxigénnel, így hát mentek tovább. Egy körülbelül negyven méter magas, meredek sziklafal állta útjukat. Lassan, óvatosan tornázták föl magukat. Michal Orolínnak kimerült az oxigénkészlete: Dühében messzire hajította a palackot. Ekkor már 8350 méter magasságban voltak. Orolín, mint tapasztalt alpinista, tudta, ilyen körülmények között nem folytathatja az utat, oxigén nélkül a biztos halálba rohanna, ezért elindult viszsza a hatodik táborba. AZ ÖRlASHEGY CSÚCSÁN... A többiek kitartóan folytatták az utat. Ismét csak lépésről lépésre tudtak előre jutni, de végre ott volt előttük a cél... Május 24-én, 16 óra 25 perckor Milan Kriššák, Jorge Camprubi és Karol Schubert ott állt a világ ötödik legmagasabb csúcsán, a Makalun, s kitűzték a Csehszlovák Hegyi mentőszolgálat jelvényét. Orolín a hatodik táborból figyelte társait Miután ezek a Makalun kitűzték a zászlókat, rövidhullámú rádióadón jelentette az expedíció vezetőségének a vállalkozás sikeres befejezését. A jelentéstétel után társai visszatérését figyelte. Jól látta, ahogy a negyven méternyi magas falról ketten ereszkedtek lefelé. Ezután szinte egyik pillanatról a másikra besötétedett. Este nyolc órakor Kriššák, majd két óra múlva a spanyol hegymászó visszaérkezett a hatodik táborba. EGY NEM JÖTT VISSZA ... A halálfáradt Kriššák és Camprubi elaludtak. Orolínt erős láz kínozta, nem tudott elaludni. Két társa csak néhány órát pihent. Éjfél után ébredtek. Türelmetlenül várták a hajnalt, és még türelmetlenebbül Karol Schubertét. Végre megvirradt. Mindhárman órákon át ott álltak, vártak a tábor előtt. Végre a felkelő nap bíborszínű sugaraiban megpillantották a meredek sziklafalon leereszekedő Schubertét, majd egyszerre csak eltűnt a szemük elől. Minden valószínűség szerint lezuhant a falról és elmerült a magas hóban. A három hegymászó könnyes szemmel bámulta a szikrázóan fehér tájat, társukat lesték, várták, de hiába. Karol Schubertét elnyelte a fehér halál. A kimerült hegymászók nem indulhattak keressére. Visszatértek a bázisra, a kiinduló táborba, ahonnan pihent hegymászók indultak a szerencsétlenül járt Schubert felkutatására. De minden fáradságuk, igyekezetük hiábavalónak bizonyult. Meghódítottuk a Makalut. A sikerért azonban nagy árat kellett fizetnünk. A győzelem érzésével, de nagyon szomorúan, lelkűnkben mély, gyásszal búcsúztunk a Makalutól — fejezte be visszaemlékezését Fiala Iván. Búcsúzóul még annyit mondott nagyon csöndesen: Az óriáshegyek, a felhők között úszó több ezer méter magas csúcsok meghódítása nem a zászló kitűzésével, de a sikeres visszatéréssel fejeződik be ... Régi hegymászó igazság ez. FEDERMAYER ISTVÁN (ČSTK felvételek)
