A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-08-09 / 24. szám

a (Bratislava, Klobúčnická 2. Első emelet. CXv Csöngetésemre az írónő nyit ajtót, szemében és ajka körül a jólismert, szarkasztikus mosoly: »íme, Zsénagy percnyi pontossággal érkezik, márcsak ezért is érdemes volt megélni ezt a hetven évetl" — mondja. A mondat olyan, mintha a Kásahegyben vagy valamelyik más Dávid Teréz-könyvben olvasnám: ironikus, gunyoros, kedves.)

— Tényleg, milyen érzés hetven évesnek lenni! — kérdezem, mór bent a szobában, kávémat kavargatva.

— Olyan, mint ötvennek, vagy hatvannak. Kedvem

is lenne letagadni tíz évet, de miután férfiak meghódítására már nem törekszem, nincs sok értelmp. Különben sem tudom, hogy múlhatott el ilyen hirtelen ez a pár esztendő, szinte észre sem vettem. Pedig elég színes, mondhatnám tarka volt az életem és nem is minden veszély nélkül való.

Hogy mást ne mondjak: átéltem Budapest ostromát.

— Tehát az Aranka című írása, amelyet az Irodalmi Szemle legutóbbi számában közölt, személyes élményeken alapszik? ...

— Igen. Egy nagyobb, önéletrajz jellegű munka egyik fejezete. Aranka — tulajdonképpen én vagyok.

— A hózmesterné?

— Igen! Az voltam.

— És még? ...

— Kitanult fényképész vagyok.

— Közhely-kérdés, mégis felteszem: hogyan lett író?

— Ahogyan más. írtam ... Sokat és meggyőződéssel. Előbb verseket. Átestem azon is mint valami bárónyhimlőn. Később színdarabokat. Eleinte mindent az íróasztalfiókomnak. Később a férjem elküldte írásaimat Fábry Zoltánnak, akitől aztán jöttek a bátorító, biztató szavak. Egyébként első dorabomat egy háborúellenes egyfelvonásost a pozsonyi munkásakadémia mutatta be a harmincas évek közepén.

(Dávid Teréz nevét 1957 utón ismerte meg a hazai magyar és szlovák közönség. Egyszerre két színdarabbal díjat nyert.)

— Hogyan is történt?

— 1957 decemberében négy darabot küldtem be a Szlovák Irodalmi Alap pályázatára. Kettőt ezek közül jutalomban részesítettek. A Lídércfényt és a Dr. Szvododót. Előbbit nemsokára a Szlovák Nemzeti Színház be is mutatta.

— És Komárom?

Megkérdeztük

DÁVID

TERÉZT

— Komáromban ugyanebben az évben indultam a Dódival. Az évek folyamán még további négy bebutatóm volt a MATESZ-nél. (Vidor család, Asszony és a Halál, Időzített boldogság, Bölcs Johanna.) Most épp e jubileumom alkalmából korszerű rendezői felfogásban felújítják a Dodit.

— A műkedvelők?

— Legjobban a Dodit szerették. De a Lídércfényt és a Fekete bórnyát is szívesen tűzték műsorukra.

— Am Dávid Terézt mi nemcsak drámaíróként ismerjük, hanem kitűnő prózai művek szerzőjeként is. Tulajdonképpen melyiket tartja saját adekvát műfajának?

— Kezdetben volt a színpad, és talán még ma is közelebb áll hozzám mint a próza. De vannak problémák, melyeket prózában jobban ki tudok fejezni. Bár én egyébként sem vagyok művelője a szélesen terjengős elbeszélő műfajnak. Lehetőleg tömören fejeztem ki magam. Úgy is lehet sokat mondani. A könyveim sem terjednek tovább 220—240 oldalnál.

— Kik a kedvenc írói.

— Sokan vannak. Minden műfajban más. Színpadi irodalomban Shaw, Dürrenmatt, Miller, Csehov, O'Neil, Brecht. A magyarok közül Molnár Ferenc volt valamikor a példaképem. De Héttői hatása alá is kerültem. A maiok közül Örkény, Szakonyi. Prózában Déry Tibor okoz mostanában sok örömet a Napod hordalékaival. Na dehát nem is tudnám felsorolni mind... Szeretek olvasni. Ady Endre óta viszont nincs kedvenc költőm ...

— Úgy tudom a legújabb drámáját cseh színházak is bemutatták.

— Jól tudja. Az Időzített boldogság a brnoi Szatirikus Színházban 80 előadást ért el. Ebben a színházban volt a Bölcs Johanna ősbemutatója. De játszották cseh színpadon a Dodit is. A közelmúltban a prágai Realista Színház kamara együttese tűzte műsorára az Időzített boldogságot, de más cseh színpadon is játszók.

(Dávid Teréz egy kedves meleghangú levelet tesz elém, amit a fent említett prágai színház művészei írtak: Köszönik a színdarabot és ígérik, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a vígjátékot a cseh közönség is megszeresse.)

— A Csehszlovák Rádió is sokat tett Dávid Teréz színdarabjai érdekében.

— Vitathatatlan. A csehszlovákiai magyar adásban mór a színházakat megelőzően bemutatták a Lidércfényt, még 1957 decemberében. Utánna következtek más darabjaim. Az Asszony és a Halál, Fekete bárány és nem kevés eredeti rádiójátékom.

— Ha jól tudom ötvenhét óta hat könyve jelent meg.

— A hetedik most van úton. Négy színdarabomat adja ki egy kötetben a Madách könyvkiadó. De készül az Időzített boldogság könyv-változatának cseh fordítása a Mladá fronta kiadásában. A Feneketlen láda kincsei című ifjúsági regényemet pedig a Mladé Léta kiadó jeleriTÉW^meg szlovákul. A napokban fejezte be Emil Bolesláv Lukáč, Az Asszony és a Halál című játélaSS^wák fordítását. A LITA kezelésében.

— Akkor hát meg ^pP||S|ppjp elégedve I

— Nem panaszkodom. Amit nálunk egy író elérhet, azt nagyjából elértem. Mert, hiszen nem szabad felednünk, hogy írónak lenni felelősségteljes hivatás. Vannak dolgok, amiket csak mi írhatunk meg, helyzetünkből eredően. El is várják ezt tőlünk. No persze, mi idősebb nemzedék élményanyagunkkal kissé a múltba gyökerezünk. A fiatalok pedig még ... fiatalok ... De azért én hiszem, hogy itt járkál már köztünk az az író, aki a sokat emlegetett, várva várt csehszlovákiai magyar regényt megírja ... Végre is, hogy egy téma megérjen, ahhoz idő és perspektíva kell...

— És végezetül egy magánjellegű kérdés; Kollégái közül kivel tart baráti kapcsolatot? Vagy megfordítva a kérdést: Nem él túl visszavonultan? Magányoson?

— Nem. Van egy sereg fiotal barátnőm. Az írók ■ közül Gály Olgához, Ordódy Katalinhoz, Szabó Bélához köt baráti kapcsolat. Sajnos ritkán találkozom Mikola Anikóval és Kovács Magdával, bár nagyon szívelem őket. No és hogy ne legyek magányos, arról gondoskodnak az olvasók. Gyakran hívnak találkozóra és én mindig szívesen teszek eleget a meghívásnak.

— Akkor hát... köszönöm a beszélgetést.

ZS. NAGY LAJOS Prandl S. felvételei

9ft