A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-08-09 / 24. szám

Ahol a Kofola, Slovkola, Chito, Lemon Bitter és több ismert alkoholmentes üdítőital készül eleget téve hordókba is töltjük a frissítőket. A Flórán kívül egyszerű szódavizet, eper-, narancs-, manda­rin- és málaszörpöt, továbbá a Kő­falát, a Slovkolót, az ismert Lemon Bittert és a népszerű Chitot gyárt­juk üzemünkben. A nyári csúcsfor­galom heteiben napi 800 hektoliter alkoholmentes italt is meghaladja a termelésünk. — S vajon annak mi a titka, hogy a .szexi“ jelzőt kiérdemelt Flóra .csodaszerként“ tört be a piacra? A gyártásvezető kedélyesen el­mosolyodik, újra csordultig tölti a poharakat, aztán minden titkoló­dzás nélkül válaszol: — A Flóra összetételében rejlik a .varázs“: magas vitamintartalmú zöldségszirup jelenti az alapanya­gát, amit citromsavval és szénsav­val dúsított vízzel vegyítünk. Miután Korec Tibor dolgozószo­bájában az utolsó cseppig megittuk az asztalra készített frissítőket, el­indultunk a töltőcsarnokba. Mind­két nagyteljesítményű töltősor teljes üzemben állt: óránként 15—15 ezer palackot töltöttek meg az édeské­sen keserű mandarinszörppel. Az üvegek a töltősor egyik végén türel­metlen csörömpöléssel nyomultak a hatalmas tisztítódobok felé, on­nan pedig pz állandóan friss szi­rupot keverő üstök csapszerű csat­lakozóihoz szállítja az üres üvegek ezreit a futószalag. Míg a töltődob egyet fordul, a palack már meg­töltve, lassabban, békésebb csö­römpöléssel folytatja útját a töltő­sor túlsó vége felé. Itt ládákba cso­magolják s azon nyomban fel is rakják a gyárudvaron várakozó tehergépkocsikra, hiszen nyáron különösen nagy keletje van minden korty frissítő italnak. XXX *z új alkoholmentes üdítő italok sem véletlenszerűen, 'hanem hosszas kísérlete­zés, többszörös kóstolgatás útján készülnek. A nyitrai üzemből ezért az üdítő italok bratislavai kísérleti laborató­riumába vitt utunk, ahol a fő .mun­kaeszközök“ közé a kifejlett ízlelő- és szaglószervek tartoznak .. . Ezért a főkostolói munkabeosztásban dolgozó személyt olyasvalakinek képzeltük el, akinek a nyelve bizo­nyosan akkora, akár egy lapulevél: az orra pedig akár Cyrano de Ber­­gerac-é... A laikus képzelet azt sugallta, hogy aligha nézhet ki másként az az ember, aki bele­szagolva, belekortyintva az itplba eldönti: vajon ízleni fog-e a vásár­lók tízezreinek is? Nos, mi taga­dás: a kísérleti laboratóriumban főkostolói munkabeosztásban sen­kii sem találtunk, csupán 10—12 élelmiszeripari vegyészmérnököt, akik egyszerű konyhafölszereléssel, kisebb-nagyobb tégelyek, főzőkana­lak, mixerek, sűrítő és hígító folya­dékok segítségével kikísérletezik a már ismert üdítő italok választéká­nak bővítésére szánt új frissítőt. A főkóstoló helyett pedig a szak­embereknek egy külön bizottsága mond szakvéleményt a leendő ital­ról. Itt, ebben a laboratóriumban tud­tuk meg, hogy a közeljövőben két új alkoholmentes ital kerül a piac­ra: a sörgyártás melléktermékeit hasznosító, magas kalóriaértékű Malto és a kinintartalom nélküli Kristály Tonic, mely így a gyerekek és a terhes anyák számára is alkal­mas lesz. Ezzel a két új italfélével már harmincötre bővül a Szlovákiában gyártott alkoholmentes italok vá­lasztéka, s akkor mór valóban csak a kereskedelmi' szervek rugalmassá­gán és lelkiismeretességén múlik, (hogy ne csak a magasabb bevételt jelentő drágább üdítő italokat ren­deljék), hogy télen-nyáron bő meny­­nyiségben és választékban álljon minden üzletben, vendéglőben és büfében alkoholmentes üdítő ital a fogyasztók rendelkezésére. (-er) PRANDL S. felvétele Ml VAN AZ ÜVEG MÖGÖTT ? Az üvegnek az a rendelte­tése, hogy átlátszó legyen, hogy láthassuk, mi van mö­götte. Például a kirakatüveg mögött. Mi lehet a céljo, rendeltetése viszont az olyan kirakatüvegnek, amit bemázol­tak fehérre. Ugyan miért tették ezt? Rejtegetnek valamit mö­götte? S ha igen, mit? Ezek a kérdések merülnek fel óha­tatlanul az emberben, ha ilyen, rendeltetésétől meg­fosztott, átlátszatlanra má­zolt tejszínű kirakatüveget lót. Ha ráírják például, hogy tatarozás miatt zárva, akkor nyilvánvaló, hogy miért má­zolták be — elvégre nem kell minden járókelőnek látnia mi folyik odabenn a boltban, olyasmi, ami esetleg nem éppen szívderítő látvány. Gondolok például a munka lassúságára. Persze nemcsak a kirakat­üvegeket szokás beiházolni fehérre, átlátszatlanra. Gyak­ran járok a főpostára levele­ket feladni. S hát azt tapasz­talom, hogy itt szemérmesen ornament üvegből készült ablakok mögé bújnak az al­kalmazottak. Pedig mennyivel kellemesebb lenne, ha nem kellene a kis lyukon beku­kucskálni, hanem az ember ott látná teljes életnagyság­ban a postáskisasszonyokat, akár ki is választhatná magá­nak a legrokonszenvesebbet s aztán annak az ablakához állna oda. De nem így van óm. Ha úgy délfelé térek be a főpostára, egyetlenegy ki­vételével mindegyik üveg­ablakon ott fityeg a tábla, hogy .zárva“, s a kivételként nyitva tartott ablak előtt hosz­­szú sorban topognak az em­berek, ajánlott levelek, külön­böző küldemények feladására várva, ki türelmesen; ki türel­metlenül, a vérmérséklete szerint. Hót szerintem a fő­postán a legrejtelmesebb az átlátszatlan ornamentüveg. Senki sem tudja, ki mit csinál mögötte. Igaz, látni halvá­nyan némi árnyékokat, ahogy ide-oda járkálnak, meg aztán a barátságos terefere is ki­­hallatszik. Mindenesetre alig tudom megérteni, hogy ha aztán valamelyik postás­kisasszony végre mégiscsak megsajnálja az üvegfal in­nenső oldalán türelmetlenke­­dőket, odaül az asztalához és leveszi az ablakról a .zár­va“ feliratú táblát, akkor miért néz olyan mogorván az ügyfelekre, mintha legalább­is türelmetlenségükben be­verték volna azt a szép mintás ornamentüveget, ami — gon­dolom — hiánycikk, s alig lehetne mással, mint rendes, tisztességes, átlátszó üveggel pótolni. Pedig ez lenne a jó ...- p -

Next

/
Thumbnails
Contents