A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-08-09 / 24. szám

Hozzávetőlegesen 29—30 billió ilyen kis kerek vörös vértest van az ember véré­ben. Vörös vérsejteknek is hívják őket. 300 m2 felületet képeinek az oxigén fel­vétele és leadása számára. A szövetek­be a vörös vérsejtekben található össze­tett fehérje, a hemoglobin szállítja az oxigént. vérért nyújtanak térítést a transzfú­ziós állomások. Egyébként évről évre nő az önkéntes véradók szá­ma. Bátka Erzsébettel, a Vöröskereszt losonci járási szervezetének dolgo­zójával beszélgetek. Jóelőre tájé­koztattak, hogy ez Szlovákia egyik legjobb járási szervezete. — Gondos, felvilágosító, agitá­­ciós munka áll eredményeink mö­gött. Kezdettől fogva nagy súlyt helyezünk az üzemekkel, gyárakkal való együttműködésre. A járás minden nagyobb üzemében alap­szervezetet hoztunk létre, ezekben folyik a legeredményesebb tobor­zás. Együttműködünk a SZISZ- szervezetekkel és a Nőszövetség csoportjaival is. Ez különösen a fal­vakban hoz jó eredményeket. Az idén összesen 1800 önkéntes véradást tervezünk. Ma mór biztos­nak látszik, hogy túllépjük ezt a számot. Vaskos dossziét vesz elő, az ön­kéntes véradók nyilvántartási lap­jait. — Bár eredményeinkre büszkék lehetünk — mondja —, nem va-Bátka Erzsébet; lent: Alt Magda Foto: A szerző gyünk teljesen elégedettek. Még mindig nagyon sokan vannak, aki­ket nem tudunk megtartani, akik csak egyszer adnak vért. Igaz, így is közel ötven rendszeres véradót tartunk nyilván a járásban. Eddig harmincon kapták meg — tíz ön­kéntes véradásért — a Jansky­­plakett bronz fokozatát és hárman. Alt Magda, Ferencz Béla és Ján Zachar — húsz véradásért — az ezüst fokozatot, önzetlenségükért, áldozatkészségükért mindhármukat külön dicséret illeti. Alt Magda egyébként a járási transzfúziós állomás dolgozója. A legügyesebb agitátorunk . .. Nemcsak agitál, elsősorban jó példával jár elöl... Jómagam is többször adtam mór vért — más-más helyeken, így alkal­mam volt megismerni néhány transzfúziós állomást. Losoncon hiába keresem az ott látott felsze­reléseket. Az állomás a kórházkert eldugott szögletében, egy kisebb, régi, sötét pavilonban kapott he­lyet, a gazdasági épületek közelé­ben. Mint megtudom, egyhamar nem is kap új otthont. — Persze a korszerű felszerelés nagyon fontos — mosolyog Alt Magda —, de azért vagyunk m' annyira .korszerűtlenek“, a lelkese dés, odaadás, a jó kolektíva legyőz a kisebb-nagyobb hiányosságokat Volt már erre máshol is példa ... Alt Magda sok mindenről szíve­sen beszél, csak ha önmagáról kell vallania, apadnak el szavai. Eddig huszonháromszor adott ingyen vért. Indítékai felől faggatom. Szavai mögött enyhén vibráló ingerültség­gel válaszol: — Sokan, sokszor értetlenkedve kérdezik, hogy miért csinálom. Nemrég olvastam egy véradóról, pki azért ad vért, mert néhány éve az ő életét is egy gyors vérátöm­lesztés mentette meg. Nékem nin­csenek ilyen .nyomós okaim". Még sohasem érdeklődtem, hogy kik kapták a véremet, kiknek az életét mentették meg vele. Nem várok érte köszönetét... Úgy érzem min­den egészséges ember erkölcsi kö­telessége lenne időszakonként, mondjuk évente, vagy kétévenként egyszer vért adni, hiszen senki sem tudhatja, hogy tóikor szorul ő is valaki segítségére ... (pálházy)

Next

/
Thumbnails
Contents