A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-06 / 1. szám
a/'anyargós út vezet Imeľbe (ímelybe). A (alu utcái sem nyílegyenesek. Kacskaringók jobbra, balra, mint ahogy a népviseletbe öltözött asszonyok szoknyájának az alja tekereg. Vagyis tekergett valamikor, amikor még Imelyen is abban jártak. Mert ma már csak az éneklő meg a tánccsoport tagjai viselik, ha dobogóra lépnek. A lányok, asszonyok munkaruhája itt is egységesen a melegítő. Megfáznának nélküle, hiszen ők még télen is sokat tartózkodnék kinn a szabadban. Nem a levegőzés, a munka miatt. Ha a szövetkezetben nincs rájuk szükség, találnak tennivalót a ház körül. Egyenrangú félként veszik ki részüket a család eltartásához szükséges javak megte-LÁNY ÉS VADÁSZPUSKA Lacza Imre nyugdíjas Vrábel János a hnb elnöke Többen is dolgoztak a kultúrház építésén, de ök a fényképezőgép láttán inkább elbújtak remtéséből. Meg is látszik a falu összképén a szorgalmas kezek nyoma. Félemeletes, emeletes házak sorakoznak az új utcákban. Csupán a jelenlegi megbízatási időszak alatt kilencven új ház épült a faluban. Ezt már a helyi nemzeti bizottság elnökétől tudom, de hadd térjek még vissza a nőkre. Mert találkoztam imelyen egy aprótermetű, kedves, mosolygós lánnyal, akiről igazán elmondható, hogy „legény" a talpán. Kesan Márta, a Csehszlovák— Szovjet Barátság nevet viselő szövetkezet zootechnikusa. Két diplomát is szerzett — agrármérnökit és pedagógusit. — Talán — mondja szerényen —, ezért is sikerül megoldanom a munkahelyen felmerülő problémákat. Mert itt sem elég csak szakembernek lenni. Minden munkatársam és beosztottam más-más egyéniség, s mindenkihez meg kell találnom az utat, csak így tudok szakmailag irányítani. Amíg napi feladatairól, gondjairól beszél, elképzelem, ahogy fehér csizmában, köpenyben késő este, hajnalonként végigjárja az istállókat, ólakat. Ez a kicsi lány segít a tehénnek, ha borját nem tudja megszülni, töri a fejét hogyan lehetne még gazdaságosabban termelni, tervez, szervez, irányit, értékel. Mindez hihetetlennek tűnt előttem. S még ha így is van, bizonyára sokat kell dolgoznia, hogy bizonyítson, hogy elismerjék. így tűnődtem, miközben elköszöntem Mártitól. Erős északi szél rázta a fákat, behatolt bundám, sapkám, kesztyűm résein, amikor kiléptünk az udvarra. — Huh, de hideg van! — néztünk össze a kollégámmal —. De jó volna most egy kocsi, hogy bevigyen a faluba. — Jóformán ki sem mondtuk a gondolatot, jött is o zootechnikus, immár szintén kabátban, sapkában. — üljenek be — mutatott a Volga felé —, úgyis arra megyek. — És mesteri ügyességgel tolatott" ki az udvarból. — Különben, vadászni is szeretek — mondto két kanyar között .—, tagja vagyok a helyi vodászegyesületnek. De azt is írja meg, hogy az állattenyésztésben elért jó eredmények munkatársaimnak is köszönhetők. Ezek után már egy cseppet sem csodálkoztam, amikor a szövetkezet elnöke. Borsányi Menyhért agrármérnök véleményét hallottam: — Talán férfiember sem tudna ilyen jól dolgozni, mint a mi Mártikónk. Kitűnő szakember, jó szervező, meg lehet bízni a szavában, a munkájában. KÉT ÉS FÉL HEKTAR ZÖLDÖVEZET a falu területén. Vagyis lakosonként 10 négyzetméter. Ez a legérdekesebb adat, amit a kimutatásokból, jegyzőkönyvekből a helyi nemzeti bizottság elnökének irodájában kijegyeztem. Mert teljesítették a választási programot, sőt Kesan Márta agrármérnök néhány feladatot jóval a kitűzött határidőn belül. — Ez csak természetes —, mondja Vrábel elvtárs. — Kihasználtuk az alkalmanként adódó lehetőségeket. így például a gázvezetékhálózatot sikerült két évvel korábban megépítenünk, mint ahogy eredetileg terveztük. Jelenleg 325 család használ gázt fűtéshez, főzéshez. Az elnök azt is természetesnek tartja, hogy a községfejlesztési és szépítést akció feladatait önkéntes társadalmi munkában valósítja meg a lakosság. — Ebben sokat segítenek a társadalmi szervezetek — teszi hozzá. — Nincs is olyan a községben, amely ne hívta volna össze a tagjait, a nyár folyamán többször is, amikor a kultúrház építéséhez égető szükség volt munkáskézre. Most persze mór nem lehet kint dolgozni a szabadban. Hideg van, most az évzáró taggyűléseket tartják. Alig győzöm bejegyezni a naptártja, melyik mikor s hol lesz. NEM MINDENKI ÖREG, AKI NYUGDÍJAS Ezt a tanulságot vontam le Lacza Imre bácsival való találkozásom után. Ismerősöket kerestem, így jutottam el hozzá. Bár az ismeretség egyoldalú, mert ő tudott rólunk, mi viszont csak a postán ismertük meg a nevét. Sebaj, hamar megbarátkoztunk. A betűt szerető emberek könnyen közös nevezőre jutnak. Csodálattal, áhítattal lapoztam több tíz-, esetenként százéves könyveit, mappába fűzött újságkivágásait. — Aztán Imre bácsi hogy érezte magát a nyugdíjasok múltheti találkozóján? — teszem fel a kérdést, hiszen erről a rendezvényről szeretnék megtudni valamit. — Ö, arra csak az öregeket hívták meg! Mármint a hetvenen felülieket, én még csak hatvannégy éves vagyok. Rázza a szél a melegházak szakadozott fóliáit, födött, s födetlen szőlőtövek hajladoznak a kertekben. Varjak kárognak a diófa felett, hószagú a levegő. Alig van ember az utcán. Jeges szél süvít a buszmegálló környékén. Jó lesz mór hazamenni. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei 5
