A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-04-06 / 11. szám

M

<öltészetünk arcképcsarnoka

JELEMLET

CSONTOS VILMOS versei:

JAJ, SZIKINCE ...

Jaj, Szikince partja,

Jaj, Szikince partja.

Reggel óta jajveszékel,

Sír egy asszony rajta:

— Mondtam, édes lányom,

Ne játsz patakparton.

— Ne félts engem, édesanyám,

Csak a habot hajtom.

— Jaj, Szikince partja,

Egyetlen kislányom,

Itt esett be, megismerem, övé ez a lábnyom.

— Ne sírj, édesanyám,

Sebes patakparton,

Angyal vagyok a kék vízben És a habot hajtom.

— Jaj, Szikince partja,

A vized de tiszta,

Mondd meg. hol van a kislányom,

Pomozi Juliska?

— Ne keress, jó anyám,

Sebes patakparton.

Elringattak a kék habok,

S nagyon mélyen alszom.

PRANDL SÁNDOR felvétele

REGI DAL

Csendjét teregette falunkra az este,

Hajh, rég volt — hajh, rég volt. .

Felétek indultam — te is jöttél szembe,

S az égbolt — 02 égbolt Csillagtengerré vált, ahogy összeértünk.

Be szép volt — be szép volt,

S az a csillag, melyre véled együtt léptünk, Miénk volt — miénk volt.

Mi ketten ragyogtunk azon az éjszakán, Mi égtünk —- mi égtünk.

Hajnalban azután a csillag ajtaján Kiléptünk — kiléptünk.

Bolyongunk azóta egymás nyomát vesztve, Mi vétkünk? Mi vétkünk?

Pedig az a csillag kigyúl minden este Miértünk — miértünk.

FEKETE MÉNES

Száguld a fekete ménes, Hatvan fekete paripa. Nyeritve gázolnak rétem Viruló virágaira.

Karikásom csördithetem, Csattognak a szilaj paták.

A szívemmel kerítgetem,

Azon is csak vágtatnak át.

Száguld a fekete ménes, Hatvan fekete paripa.

Rétem virága már véres: Szívemen a paták nyoma.

És csak nem szűnik a futás,

S csak pirosodik a rétem. Csattoghat az a karikás:

Jaj, már nincs erő hegyében.

Száguld a fekete ménes. Hatvan fekete paripa. Nyeritve gázolnak rétem Viruló virágaira.

FEKETE BOJTÁR

— Sinka István emlékének—

Égi mezőkre terelve a nyáj,

Ott bandukolsz már, fekete bojtár. Ott bandukolsz már, fekete bojtár.

Kolompod a vén tejúton kongat, Pulikutyád csaholja a holdat. Pulikutyád csaholja a holdat.

Nem nézel vissza, minek, hiszen itt Alig maradtak igaz híveid.

Alig maradtak igaz híveid.

Lásd, így járnak mindannyian, akik Nyájat terelve furulyáztak itt. Nyájat terelve furulyáztak itt.

BIBLIOGRÁFIA:

A magyar ugaron — versek (Léva, 1932) Üzentek értem — versek (Zselíz, 1936)

Tovább kell menni — versek (Gyoma, 1941) Kell itt a szó — válogatott versek (1956)

Hiszek az emberben — versek (1961)

Uj szerelem — versek (1966)

Csendes lobogással — válogatott versek (1968) Gyalogút — önéletrajz (1972)

Örökség — versek 4i973)

CSONTOS VILMOS

Csontos Vilmos 1908-ban Garamsallón született. Apám — egykori nemesi sarj, gazdag ősök utóda — szegény napszámos, részes arató. Anyám 10 éves kora óta cselédlány volt. öt elemi iskola elvégzése után magam is napszámos lettem — írja rövid életrajzában a költő.

Aztán kitanulja az asztalosmesterséget s mint asztalossegéd bejárja Dél-Szlovákiát. A húszas évek végén Léván dolgozik, itt figyelnek fel irodalmi kísérleteire s itt jelenik meg 1929. február 10-én első verse a „Bars“ nevű lévai hetilapban, majd három évvel később első verseskötete (Magyar ugaron címmel) ugyancsak Léván jelenik meg.

További két kötet után 15 év hallgatás következik.

„1954-ben elküldtem néhány versemet Fábry Zoltánhoz, tanácsát kérve: érdemes-e velük a nyilvánosság elébe lépni. Fábry válasza: a Fáklyához továbbította verseimet."

Ezt követi a „Kell itt a szó" 1956-ban, s e válogatással kerül ismét a mindmáig falun élő Csontos a csehszlovákiai magyar irodalom vérkeringésébe.

„Csontos költői érdeme: az őszinteség és egyszerűség. Ahol az eredendő adottság ellen vét, ott törvényszerűen kisiklatja a verset — állapítja meg Csontos jellemképét Fábry az „Utószó: 1956“ című tanulmányban. Majd így folytatja: Csontos: fenomén. Aki és ami Jia nem lenne, szegényebbek lennénk: hivatkozás és bizonyosság nélküliek. Csontos egyszerűsége, őszintesége, szerénysége és šzertiérmeSsége a költői szó lényegét: becsületességét húzza alá és ezzel tisztelet ébreszt a szó, a költészet iránt.“

Ma egyre inkább úgy látjuk, hogy Csontos gazdag terméséből elsősorban azok az értékes versek, amelyek írása közben nem vét „az eredendő adottság éllen“. Csontos „népi“ író s elsőrendű élményvilága azonos a népi írók élményvilágával. Ezért érezzük ma is elevennek néhány szép dalát és balladáját, vagy a Sinka István ihlette siratóját, ezért is válogattunk ezekből a verseiből.

21