A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-20 / 3. szám
A KRITIKA FELADATAIRÓL A Pravda egyik nemrégi számában Karol Rosenbaum szlovák irodalomtörténész és kritikus logtalkozott a szlovák irodalomkritika jelenlegi helyzetével, legközelebbi feladataival. A cikket rövidítve ismertetjük. A KRITIKA VISZONYA A SZOCIALISTA REALIZMUSHOZ A szlovák irodalomkritika elsősorban saját szocialista hagyományaiból igyekezett tanulni, — főleg a davista elméleti és kritikai tevékenységből, amit mindenekelőtt Ladislav Novomeský képviselt. Tehát az ötvenes évek gyakorlatától eltérően nem igyekezett mechanikus módon bizonyosfajta tanulságokat ráerőszakolni a kritikára és az irodalmi életre. Attól tanult, aki helyesen tanított, aki alkotó módon gondolkodott a szocialista irodalomról. Ladislav Novomeský tapasztalatai a szlovák marxista irodalom alapanyagát képezik. A szlovák kritikai tevékenység változásai 1968 után a legmarkánsabban a szocialista realizmushoz való viszonyában tükröződnek. Az irodalomkritika fejlődése már a húszas években kezdődött, a harmincas években folytatódott, s volt fejlődésének egy szakasza, az ötvenes évek eleje, amikor a szlovák írók túlnyomó többsége deklaratív módon tett magáévá bizonyos kritériumokat, hogy végül a kritika egyszerűen megszűnjön. Ám maga a szocialista realizmus tovább élt az írók tudata mélyén és konkrét alkotásaikban. Maguk az OLGA BLEYOVA felv. alkotók és kritikusok is rádöbbentek arra, hogy az irodalom számára nem létezhetnek az élettől elszakadt tanulságok és normák, amelyeket sem esztétikai sem gyakorlati tapasztalatok nem támasztanak alá, ám a divatos irányzatok passzív, önkényes átvétele, párosítása sem jelentheti a járható utat. A szocialista realizmus mindig küzdelmet jelent. A világszemlélet, az élethez való hozzáállás küzdelmét az ellentétes erőkkel, küzdelmet annak érdekében, hogy a művész a lehető legtökéletesebben fejezze ki önmagát és saját korához, tehát a szocialista társadalomhoz való viszonyát. A közelmúlt szkeptikusai attól féltek, hogy a visszatérés, a szocialista realista kritika alap-princípiumaihoz egyben az ötvenes évek hibáihoz való visszatérés is lesz. Az ilyen visszatérés, „visszaesés" értelmetlenség lenne. Ám azt is tudni kell, hogy nem volt minden hiba, amit egyesek annak minősítettek. Nem tarthatjuk hibának például az irodalom szocialista orientációját, a szocializmus erkölcsi értékeinek hangsúlyozását. Egyébként is az irodalom és az irodalomkritika nem térhet vissza sehova, legfeljebb tanulhat a múlt eredményeiből és hibáiból. S ezt a feladatát bizonyos fokig már el is végezte. A marxista irodalmi koncepció felújítása kéz a kézben haladt irodalmunk és kritikánk legszebb értékeinek megújításával, alaposan átgondolva Novomeský 1949-ben leszögezett tételét, hogy a szocializmus az írót „az élet valódi megismeréséhez vezeti, azon módszerek felismeréséhez, amelyek az élet megváltoztatására alkalmasak, amelyek lehetővé teszik az ember kivezetését a zűrzavarok labirintusából, és az emberi méltóság szfáréjába emelik". Ezekben a tényekben találkozik az igazi művészet a szocializmussal. A szocialista irodalomnak a CSKP XIV. kongresszusa utáni fejlődésében nagy szerepe volt Novomeský elméleti műveinek, tapasztalatainak, erkölcsi tekintélyének. Sokáig tartott, amíg a szocialista realizmus „nyitott" rendszerré vált. Ma már nem kell e „nyitottságért" harcot vívnunk, mivel ez ma már tény, a realizmus igenis nyitott az élet és irodalom jó és tiszta forrásai előtt. Az előtt az irodalom előtt, amelynek célja az ember igazi lényegének megismerése. Hiszen éppen az emberi helyzet feltárása, felismerése vezetett sok tehetséges írót a szocializmus lényegének a megértéséhez. Az emberiség egyetlen lehetséges kiútját találták meg benne. Megértették, hogy a szocializmus legvonzóbb tulajdonsága: forradalmi humanizmusa, amely az alepvető társadalmi hiányosságokat szünteti meg. IGÉNYESEBB KRITIKÁT Az irodalomkritika hű segítőtársa az irodalmi alkotásnak. Ha feladatát nem, vagy csak rosszul teljesíti, a kultúra peremére szorul, sem az irodalomban, sem a társadalomban nem lel otthonra. Az esztendők során sokféle jelzőt aggattak a kritikára, volt már az „irodalmi viszonyok katalizátora" „a legtapasztaltabb és legműveltebb olvasó", aki a művek értékét közvetíti a társadalom számára, az „irodalmi élet iránytűje" stb. A fenti elnevezések azt a követelményt fejezik ki, hogy az irodalomkritika váljék a szocialista szellemi kultúra alkotórészévé. Az iránytű mindig a helyes irányt mutatja. A kritika, hála marxista orientációjának, mindig alaposan felmérheti a mű viszonyát a valósághoz és helyét az irodalomban, eszmei és művészi értékeit, nem elégedhet meg azzal, hogy megállapít, irányt is kell szabnia. Cikkének befejező részében a szerző elmondja: irodalmunk a felszababadulás után szocialista jellegűvé vált. Ilyen szempontból nincs „egyedül“, nincs elszigetelt helyzetben, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy egy olyan államban fejlődik, amely a szocialista államok testvéri szövetségének a tagja. Ez nyilvánvalóan eszmei és művészi fejlődésére is hatással van. Az irodalomkritika ezt a történelmi esztétikai tényt mind ez ideig jobbára figyelmen kívül hagyta. Rábízta az irodalomtörténészekre, akik viszont fő figyelmüket a múltra, a már meglévő értékek számbavételére fordították, nem pedig irodalmunk most alakuló kapcsolataira, más szocialista irodalmakhoz való viszonyaira. Kritikánknak az új alkotások értékelésénél már nem szabad erről a tényről sem megfeledkeznie. — zs — A CSEMADOK Központi Bizottságának képeslapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. Címlapunkon Leo Redlinger, Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Q ^2 oldalon Grafikai szerkesztő: Kral Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia L Grossmann felvétele tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Szedi a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava—Krasňany. Előfizetési díj egész évre 117.— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél kézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. 2
