A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-06-21 / 19. szám

MIKSZÁTH-EMLÉKEK NYOMÁBAN

A falu szélén álló ház homlokzatán emléktábla hirdeti: „Itt élte át — szülei házában Mikszáth Kálmán gyermek- és ifjúkorát. 1852—1872." Az arra járók közül sokan megállnak Szklabonyán az út menti ház előtt, hogy adózzanak a palócföld írója emlékének.

Az épület csak kívülről tekinthető meg, mert zárva van. De csak az épület, a kapu nyitva áll, be lehet menni az udvarba, ahol meglepő kép fogad. Az elhagyott ház udvarát felverte a gyom, kóbor baromfi tanyáz szerteszét. A látvány erős ellentétben áll a ház falán lévő tábla mondanivalójával. Akárcsak az épüle't, amelyről nagy darabokban lemállott a vakolat. Ettől minden bizonnyal többet érdemelne a magyar irodalom kiemelkedő realista írója.

AKI ISMERTE ÖT

A községben az író kortársa vagy ismerőse ufán érdeklődöm.

— Kazi József, a szomszéd utcában — kaptam a felvilágosítást. — Ö az egyetlen itt, aki személyesen ismerte őt.

Keresem a házat, de nehéz megtalálni. Két utca között egy kert közepén épült, csak az egyik udvaron át lehet eljutni oda. Végigmegyek a kertszerű udvaron a fehérre meszelt házig. A gazdát nem találom otthon, zárva az ajtó.

— Egyedül él — szólt át az egyik szomszéd, aki észrevette az« „idegent" a portán, — gyakran lejár a patakra halászni. De ilyenkor már haza szokott jönni.

Itt vagyok, megvárom, gondoltam.

Kíváncsian néztem körül a portán. Kicsi, de rendben tartott udvar végében áll a ház. A régi alacsony épület a gazda gondossága nyomán jó állapotban van. Az udvar másik végében konyhakert. Példásan gondozott, nem árulkodik arról, hogy nincs asszony a háznál. Pedig húsz éve annak — tudtam meg később —, hogy a gazda végleges búcsút vett a feleségétől.

Alig nézek körül, megérkezik Kazi József. Meglepődöm, amint közeledni látom. Hatalmas, héjától megtisztított fehér akácfarönköt cipel. Lesegitem a válláról, majd helyet foglalunk az eresz alatti pádon.

— Jól bírja magát, ha ilyen korban ekkora terheket cipel — szólok elismerően.

— A nyers akácfa elhagyja magát, de azért még megemelem, bár az elfutott nyolc évtized megkoptatta az erőt. De mindig teszek-veszek, dolgozok valamit. Tétlenül nem talál engem egy óra sem. Ebből a fából is lesz valami: Még nem tudom mi, de olyan érdekes darab, gondoltam, jó lesz valamire.

Elmondom jövetelem célját, ajtót nyit, betessékel a konyhába. Alacsony, de tiszta ház, rend van mindenütt. Csak a tűzhely mellett van „rendetlenség": sámli, mellette szerszámok, színes szigetelt drótok, félig bekötött demizson.

— Délelőtt abbahagytam, majd estére folytatom — magyarázza. — Valamivel el kell tölteni az időt. Még szórakoztat is, akárcsak a faragás.

Bevezet a szobába, ahol egy állvány polcait zsúfolásig megtöltik a

Kazi Józsi bácsi

hozta őt hintóval. Mint gyerek mindig ott vártam a kapuban, mikor érkezik meg. Persze, én apámat vártam, mert mindig hozott valamit nekem Pestről. De akkor még nem is tudtam, milyen nagy ember az apám kenyéradója.

— Ha gyakran megfordult a közelében, bizonyára beszélt is vele?

— Mint gyereket, sokszor megszólított. Egyszer azt mondta:

„Jozsko, rakj tüzet a kert végében, sütsz nekünk szalonnát!" Örömmel mentem, szerettem öt, gyakran kaptam tőle cukorkára-valót. Amikor már jól égett a tűz, odajött a feleségével és két fiával, én pedig botra tűzve sütöttem a szalonnát. Tartottam a parázs felett, s amikor már csöpögött, odanyújtottam neki a botot. A többi műveletet már ő végezte.

— Magyarul beszéltek?

— Főleg. De Mikszáth jól beszélt

Az emléktábla

K»

® .

ITT ÉLTE ÁT-SZÜL.EIHÁZÁBAN J

MIKSZÁTH KÁLMÁN

GYF.RMF.K-ÉS IFJÚKORÁT

1852 — 1872.

A Mikszáth-ház

már túl jár nyolcvanadik életévén, bár ez nem látszik meg rajta. Az állandó munka, a szüntelen tenniakarás acélossá edzette. Most is állandóan mozog, de messzebbre ke; rékpárral jár. S nemcsak odahaza tevékenykedik, mivel amolyan „ezermester". másokat is kisegít egybenmásban. Ami itt van a házban, min- 1 dent ő csinált. Még a bútorokat is.

Minden iránt érdeklődik: Az Ipoly; ban és a patakban kagylót gyűjt, : amiből különféle dísztárgyakat esinál. Halászik, fa- és gyökérfigurákat keres. Lombfűrésszel különféle tár; gyakat készít, a maga kedvtelésére : furulyázni is szokott.

Érdekes volt ez a beszélgetés. Vele, aki személyesen kapcsolatban állt : a nagy íróval, aki a maga módján szintén alkotó ember. Aki, ha meg; lát valamit, mindjárt arra gondol: ■ mi legyen belőle?

* * *

különféle faragások: állat- és madárfigurák, fényképállványok, képkeretek, különféle dísztárgyak. És a gyökérgyűjtemény. Legjobban az egy fából kifaragott láncot, és a szintén egy darabból megformált evőkészletet: két kanalat, villát, kést csodálom meg. Mennyi ügyesség, türelem és hozzáértés kell az ilyen munkához!

— Azt mondják, személyesen ismerte Mikszáth Kálmánt, az írót — fordulok feléje, amikor megtekintettük a gyűjteményt. — Szeretném, ha elmondaná a vele kapcsolatos emlékeit.

— Régen volt már, elmosódnak az emlékek — néz maga elé a földre.

— De sok közülük még most is olyan, mintha tavaly történt volna.

Apám, Kazi Gábor kocsisa volt Mikszáthnak. Horpácson, ahová azért vitte magával, mert apám a huszároknál szolgált és jól tudott bánni a lovakkal. Mi is ott laktunk, így gyakran volt alkalmam látni Mikszáthot. Minden évben, amikor nyáron hazajött egy kis időre, apám

szlovákul is. Apámmal is, velem is gyakran.

— Ide, Szklabonyára jártak?

— Ügy emlékszem, mindössze egyszer voltak itt apámmal, amíg nála voltunk. Pedig sok emlék kötötte ide. Emlegette is sokszor, ha szóba jött a falu. De biztosan nem volt ideje gyakrabban eljönni.

— Apja mennyi ideig szolgált nála?

— Mindössze két évig. Aztán váratlanul összepakoltunk és eljöttünk.

— Ö küldte el magukat?

— Nem, mi akartunk. Illetve az apám. S szinte ok nélkül. Az úgy volt, hogy a zontoki kastély kertjében egyszer lucernát kaszált az apám a gyümölcsfák alatt. Mikszáth egyik munkása, aki mindig irigykedett apámra, megrágalmazta gazdája előtt, hogy a gyümölcsöt lopta. Semmiség volt az egész, de apám igen érzékeny ember volt. Megköszönte gazdájának az addigi bizalmát és

! hazajöttünk. Ezzel megszakadt a kapcsolat, de ha a Mikszáth-ház fe: lé járok, mindig eszembe jutnak az ott töltött évek, a gyermekkori emj lékek.

MI LEGYEN BELŐLE?

Kazi bácsi, Mikszáth ismerőse,

Ez a kérdés vonatkoztatható a Mikszáth-házra is: Mi legyen belőle? Rom, vagy a nagy írót idéző emlékház, ha mindjárt egyetlen helyiséggel is.

Ezzel a kérdéssel kerestem fel Sámson elvtársat, a hnb elnökét, aki megnyugtató választ adott ezzel kapcsolatban.

— Az épület tatarozását még a nyár folyamán megkezdjük, hogy méltó külsőt kapjon. De az író emlékét őrzi, idézi majd benne az a két szoba is, melyet az összegyűjtött korabeli bútorokból rendezünk be. Azt szeretnénk, hogy az épület, a két emlékszobával hűen tükrözze a nagy író emlékét.

A megnyugtató válasz után most már azt várjuk, hogy a ház tatarozása valóban meginduljon, és az író születésének közelgő 130. évfordulójára (1847. január 16-án született) el is készüljön. Annál is inkább szükség van erre, mivel a nagykürtösi járás elég szegény kultúrtörté; neti műemlékben.

Kép és szöveg: BÖJTÖS JANOS

on