A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-06-21 / 19. szám
A belfasti városháza épülete Cliath. A Liffey folyó torkolatában, a Dublini-öböl partján fekszik. Területe az elővárosokéval együtt 116.5 négyzetkilométer, lakosainak száma viszont csupán 700 000. A város azért terül el ilyen hatalmas területen, mivel az írek — angol szokás szerint — földszintes, ritkábban egyemeletes házakat építenek, azokban laknak. A főváros központjában sincsenek magas épületek, de annál nagyobb a forgalom, o nyüzsgés. Mindenütt autók, emeletes autóbuszok, angol áruval túltömött kirakatok és sok-sok járókelő. A főváros egyúttal az ország legnagyobb ipari centruma is, mivel ide összpontosul az ipar és a munkásság negyven százaléka. A kikötő körül helyezkednek el a gyárak és a munkásnegyedek. A villanegyedben számos park van, a legnagyobb közülük a Phoenix (7,5 négyzetkilométer). Az ír főváros építészeti emlékekben is rendkívül gazdag. Ezek közül legnevezetesebb a Christ Church (1038), a Szent Patrick-székesegyház (1190), o Parlament és a Trinity College. Hát ennyit röviden a fővárosról. De milyen maga Írország. Hiszen mi vajmi keveset tudunk róla. Az ír-sziget öthatod részén terül el és számos sziget tartozik hozzá. Lakossága csaknem kizárólag ír nemzetiségű, de háromnegyed részben angol anyanyelvű. Kevesen tudják, hogy az ír Köztársaság Európa legritkábban lakott országai közé tartozik. Az 1966-os népszámlálás szerint 2 880 000 lakosa van, pedig 1841-ben, a nagy éhhalál előtt még több mint hat és fél millió ember élt ugyanezen a területen. Az ir vidékre jellemzők a kisvárosok, amolyan üzleti és közigazgatási központok, ahol vásárokat rendeznek. Az írek többsége azonban tanyákon él. Egy kétszáz kilométeres útszakaszon például csupán három városkát és néhány magányos települést láttam. Mi csalhatja ide a külföldieket? A festői szépségű fjordok, öblök, szigetek és félszigetek. Legszebb a nyugati partvidék. Írország felszíne sík, középső része mocsaras medence. Körben a partvidéken kopár hegycsoportok helyezkednek el, de csak a sziget déli részén érnek el nagyobb magasságot. A VILÁGON HÚSZMILLIÓ, OTTHON ALIG HÁROM! Érdekes tény, hogy külföldön, főleg az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Kanadában több mint kétszer annyi ír nemzetiségű és majdnem hétszer annyi ír származású ember él, mint magában Írországban. Szerte a világon körülbelül 20 millió ir származású ember él. Évente még most is kb. 20 000 ir vándorol ki hazájából. Dublin főutcája AZ IR TRAGÉDIA A kelta írek i. e. 900 körül vándoroltak be a Pireneusi félszigetről a jelenlegi Írország területére. Az i. sz. II. században megalakult az ír királyság. A Vili—X. században norvég és dán vikingek uralkodtak a sziget partvidékén, de az írek a XI. század elején kiűzték őket. A XII. században kezdődött el a nagy ir tragédia, amikor II. Henrik angol lovagjai és a normann hódítók partraszálltak a szigeten és leigázták az íreket. Az angol gyarmatosítók nemcsak az írek földjét rabolták el, de még anyanyelvűk használatát is betiltották és a katolikus íreket kíméletlenül üldözték. A XIV. századtól egyik felkelés követte a másikat. Az egyik legnagyobb — az 1641 —1651 évi — felkelést Cromwell, az angol köztársaság „lordprotektora" verte le, s az ország lakosságának egyharmadát kiirtatta. 1841 és 1854 között borzalmas éhínség pusztított Írországban. 1916 áprilisában az írek a Sinn Fein (Mi Magunk) párt vezetésével felkeltek és kikiáltották a köztársaságot, de az angolok ezt a felkelést is vérbefojtották. 1919-ben újabb felkelés és partizánmozgalom bontakozott ki. Végül 1921-ben Írország Ir Szabad Állam néven dominiumi státust kapott. Észak-írország (az iparvidék) Nagy-Britannia része maradt. 1937-ben Írország független állam lett a Brit Nemzetközösség keretében. 1948. december 15-én az ír szenátus proklamálta a független Ir Köztársaságot és Írország kilépését a Brit Nemzetközösségből. Ezzel ugyan súlyos csapást mértek Nagy-Britanniára, amelynek mégis sikerült elérnie Írország kettészakítását, s megtartania Ulster legnagyobb részét. Ez tehát Észak-írország, melynek fővárosa Belfast. Észak-lrország lakosságának ugyanis kétharmada protestáns és ezt az ütőkártyát használták ki az angolok a katolikus Írekkel szemben. A HARCNAK MÉG NINCS VÉGE Az ír burzsoá protestáns párt tagjai, az unionisták Észak-írországban üzleti érdekből is az angolokhoz, az angol monopolokhoz húznak. S azért uszítják egymásra a protestáns és katolikus munkásokat, hogy addig ők nyugodtan halászhassanak a zavarosban. Az unionista bandák terrorakcióira a másik oldal barikádok építésével felel. Segítségükre sietett Írországból a republikánus hadsereg, ez a félig katonai sári negyede (Ebben a városban nyert díjat évekkel ezelőtt nemzetközi sztiválon a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara) szervezet is. Az angol katonaság „segítsége" ellenére sem sikerült az unionistáknak „rendet teremteni a saját portájukon". 1972-ben a brit kormány döntő lépésre szánta magát: Feloszlatta az észak-ír parlamentet és nyíltan támadja a katolikusokat. Azóta bombák, pokolgépek robbannak, tüzek pusztítanak, ártatlan emberek halnak meg Ulsterben. Az egész világ közvéleménye elítéli az angol gyarmatosítók embertelen politikáját, de ez nem sokat segít. Mégis bízva bízunk, hogy egyszer az írek — vallásfelekezetre való tekintet nélkül — összefognak és az egész gyönyörű zöld sziget fölött ott lobog majd a zöld-fehér-sárga zászló, az ír függetlenség és szabadság jelképe. V. P. (A szerző felvételei) n Hid a Liffey folyón
