A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-13 / 2. szám
önkiszolgáló benzinkút Szünet nélkül, a nap 24 óráján át üzemanyagot ad az Angliában üzembe helyezett újfajta önkiszolgáló töltőállomás — az „elektronikus pénzzel" rendelkezőknek. Az „elektronikus pénz" mágneses csikóikat tartalmazó kártya, ezt kell a töltőoszlop mellett elhelyezett egységbe helyezni. Az elektronika ellenőrzi a kártya érvényességét és azt, hogy tulajdonosának aktív-e a számlaegyenlege. Ezután be kell billentyűzni a (csak a kártyatulajdonos által ismert) azonossági számot és máris a tartályba ömlik a kívánt mennyiségű üzemanyag. Közben a központi komputer levonja a kiadott üzemanyag árát a tulajdonos számlájából és két példányban számlát is készít. Az egyik számlapéldányt az azonossági kártyával együtt visszakapja a vásárló — ebből a jegyzetből megtudhatja, hogy mennyi pénz maradt még a számláján. lyos világában kell keresnünk. Annyi ismeretes, hogy a régi rómaiak kezdetben tízhónapos — 304 napos — évvel mérték az időt, s már ebből az időből származnak a hónapok elnevezései. Az első hónapot Martius-nak hívták (Mars isten tiszteletére), a másodikat Áprilisnak (aperire = kinyílik, ekkor fakadtak ui. a rügyek), a harmadikat Maius-nak (Mai istennő, Merkur isten anyja tiszteletére), a negyediket Junius-nak (Juno istennő tiszteletére). A többi hónapnak nem volt külön elnevezése, csupán sorszámmal jelölték őket: quintilis (ötödik), sextilis (hatodik), september (hetedik), october (nyolcadik), november (kilencedik), december (tizedik). Hamarosan rájöttek arra, hogy ez az időszámítás nem követi az évszakok váltakozását, ezért az i. e. 7. században további két hónapnak — a Januarius-szal (a kétarcú Janus isten tiszteletére nevezték el így) és a Februaris-szal (Februs az alvilág egyik istene volt) — bővítették az esztendőt. Az eredetileg 304 napos év 355 napos lett, s hogy a hónapok hosszúsága kb. egyforma legyen, négy 31 napos, hét 29 napos hónapot vezettek be, a Februarius-nak pedig 28 napja volt. Meg kell jegyezni, hogy a rómaiak jobban kedvelték a páratlan számokat, ezért a páros számokat — ahol csak lehetett — mellőzték. Ez a módosított római esztendő a lunáris hónapok elvén épült fel, de nem sokáig tartotta magát, mert az évszakok váltakozását — ha nem is oly mértékben, mint a tízhónapos esztendő — továbbra sem volt képes figyelembe venni. Ezért egy kiegészítő hónapot — a Mercedonius-t — vezettek be, amely 22 illetve 23 napos volt. A négyéves ciklusokban a következőképp alakult az évek hosszúsága: 1. év — 355 napos, 2. év — 377 napos, 3. év — 355 napos, 4. év — 378 napos. Egy esztendő átlagos hossza a ciklusban 3óó,25 nap volt, ami egy nappal több a mi esztendőnk napjainak számánál. A Mercedonius a Februarius után következett, s a neve arra utal, hogy ilyenkor szokták kifizetni a jutalmakat (merces = jutalom, bér, zsold). A kiegészítő hónapok hosszát azonban időnként módosítani kellett, hogy a természeti jelenségek bekövetkezésének időpontját egyeztetni tudják az időszámítással. Ez a módosítás csak bizonyos személyek jogában állt, akik — kellő jutalom ellenében — eléggé önkényesen rövidítették illetve hosszabbították meg az esztendőt. Az állami funkciók ui. egy meghatározott időszakra szóltak, s nem volt mellékes az, hogy valaki a rövidebb vagy hosszabb esztendőben volt hivatalban. Az így keletkezett zűrzavarban aztán már azt sem tudták, hogy mikor vannak az ünnepek, és előfordult, hogy az aratás ünnepét télen tartották meg. Voltaire nagyon találóan jellemezte a római naptárt, amikor ezt írta: „A római hadvezérek mindig győztek, de azt sohasem tudták, hogy melyik napon." Úgy látszik, Julius Cézár szerette volna tudni, mikor is aratta győzelmeit, mert i. e. 46-ban elrendelte a római naptár reformját. Egyiptomi hadjárata során találkozott az ottani időszámítással, amely a napév (szoláris év) elvén alapult. Az alexandriai Szoszigenész volt az új római naptár megalkotója. Az esztendőt 365 napra osztotta és minden negyedik évben egy 366 napos szökőévet iktatott be. Megváltoztatta a hónapok sorrendjét is. Az első hónap a Januarius lett, mert i. e. 153-tól kezdődően ebben a hónapban foglalták el hivatalukat až új konzulok. (A választás szimbolikus értelmű is, hiszen a kétarcú Janus isten egyik arcával a múltba pillant, a másikkal a jövőt kémleli.) 31 és 30 napos hónapok váltogatták egymást az esztendőben, csak a Februarius volt 29 napos. A Mercedonius-ra immár nem volt többé szükség. Cézár halála után, Antonius javaslatára a Quintilus nevű TEHERJÁRMŰVEK FORMATERVEI Az egyik Los Angeles-i főiskolán, ahol a művészi formatervezést tanítják, harmadéves hallgatók új elképzelésű teherjárműveket terveztek. Közülük mutatunk be néhányat. 1. Távolsági áruszállító teherautó. A csuklós utánhúzó tartály — a ki- és berakodás meggyorsítására — mind az oldalain, mind a hátán nyitható. 2. Csuklós teherkocsi a villanyhálózat karbantartására. Tetején a darukar emelőszerkezetként és fúróként használható. 3. Kocsivontató. A magassága változtatható, az elvontatandó jármű alá kar nyúlik, s ezen párna fúvódik fel, amely a ráemelt karoszszériát védi. 4. Csuklós, lapos rakodófelületű teherszállító jármű. 5. Repülőtéri tűzoltókocsi, amely súlyos autókaramboloknál is jó szolgálatot tehet. Nagyobbik tartályában 8000 liter égésgátló vegyszert (habot), kisebb tartályában 4000 liter vizet lehet tárolni. 6. Repülőtéri tűzoltókocsi négy fedett, külön-külön meghajtott kerékkel. Az égésgátló habot szóró feje körben forog az erre a célra kiképzett hasadékban. A kocsivezetó és a navigátor a központi megfigyelő toronyból vezeti a járművet. 1UDQVMWTECHNIK hónapot (ebben a hónapban született Cézár) Julius-nak nevezték el. Szoszigenész javaslatait azonban nem tartották be következetesen. A szökőévek nem négy, hanem három évenként ismétlődtek, ezért Augustus császárnak — aki erre a rendellenességre felfigyelt — i. e. 8-ban újabb módosítást kellett elrendelnie; hogy az időszámítás pontos legyen, i. sz. 8-ig elmaradtak a szökőévek, s azután négy évenként következtek, ahogy Szoszigenész is javasolta. A szenátus döntése alapján a Sextilis nevű hónapot — a nagy hadvezér és a naptár korrigólója tiszteletére — Augustusnak nevezték el. Mivel a Julius 31 napos, az Augustus-nak is 31 naposnak kell lennie, nehogy csorba érje a császár tekintélyét — szólt a további határozat; a szükséges napot elvették tehát a Februaris-tól, az így 28 napos lett. Ez volt az utolsó módosítás a Julia - nus-naptáron, amely 1582-ig volt érvényben. A napév közepes hosszúsága 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc. A Julianus-naptár szerint az év középhosszúsága 365 nap és 6 óra. Ez majdnem 12 perccel hosszabb a valódinál, tehát a naptár késik: 400 évenként kb. 3 napot. Gergely pápa ezért 1582- ben elrendelte a naptár módosítását, figyelembe véve Erasmus Reinhold német matematikus 1551-ben kiadott ún. „Porosz táblázatai"-nak adatait. Mivel a keresztény világ i. sz. 325-től — a kisázsiai Nicea-ban megtartott ökoménikus koncilium óta — használja a Julianus-naptárt, ez 1582-ben már 10 napot késett. A rendelet — „Inter qravissimas" — értelmében 1582. október 4-e után nem október 5-e következik, hanem október 15-e. A rendelet további részében — Lilio peruggiai professzor és pápai tanácsos javaslata alapján — a pápa módosítja a szökőévek beiktatását is. Azok a kerek évek, amelyek szökőévek és az első kétjegyű számuk maradéktalanul osztható néggyel — 1600, 2000, 2400 stb. — továbbra is szökőévek maradnak, a többi kerekszámú év — 1700, 1800, 1900, 210» stb. — nem lesz szökőév, habár a Julianusnaptár szerint azok lennének. A Gergely-naptár pontatlansága 4000 évenként egy nap. Ez a gyakorlati céloknak megfelel, de meg kell említeni, hogy Omar Khajjám a híres perzsa költő, csillagász és matematikus i. sz. 1079- ben egy pontosabb naptárt szerkesztett, amelyben 33 évenként 8 szökőév volt. Omar Khajjám naptára 4500 évenként mutatott egy nap eltérést. A Gergely-naptárat Európában leghamarabb a katolikus államok vezették be. de 1753-ig még a legprotestánsabb országok — Anglia és Svédország — is elfogadták. Azok az államok viszont, amelyek a pravoszláv egyház befolyása alatt álltak — Bulgária, Szerbia, Románia, Görögország, Oroszország stb. — csak századunk első évtizedeiben tértek át a Gergely-naptár használatára. Sok érdekeset mondhatnánk még a naptár történetéről, például a maják vagy inkák időszámításáról, de a francia forradalom naptáráról is, amely a „népeket romlásba döntő keresztény hagyományok" ellen folytatott küzdelem egyik megnyilvánulása volt, s beosztása Omar Khajjám naptárára emlékeztetett. Célunk azonban elsősorban az volt, hogy nagy körvonalakban felvázoljuk azokat az okokat, amelyek az eltérő időszámítások kialakulásához vezettek. LACZA TIHAMÉR
