A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-06-21 / 19. szám
Jubileum utón, pályaválasztás előtt • Tanév végi látogatás q Duno utcai iskolában ______• Sikeres oktató-nevelő munka______ AZ ÉLETBE Június a rövid éjszakák hónapja . .. Talán mindenkinél jobban a diákok tudják ezt, akik e nyár eleji hetek éjszakáinak többségét a könyvek fölött töltik, hiszen ez a hónap főképpen a maturánsok számára jelenti az életre szóló tanulmányi próbatételek időszakát. Tizenhárom esztendei iskolába járás után egy-két nap izgalom, és aztán . . . Aztán — az érettségizők számára — már „csak" a pályaválasztás, a továbbtanulás következik. De az az egy-két nap viszont csordultig van lélegzetvisszafojtó izgalommal, szoróngóssal, torkot perzselő vizsgadrukkal. Megéri ez az izgalom? Milyen életre szóló terveik, vágyaik vannak a most érettségiző fővárosi diákoknak? Miként festenek az alacsonyabb osztályokat látogató diákok hétköznapjai? Erre kerestem választ a bratislavai, Duna utcai magyar tannyelvű iskolában, amely az idén ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. JANDA IVÁN iskolaigazgató magas, vidám tekintetű férfi; több mint másfél évtizede irányítja a Duna utcoi iskolában folyó sikeres oktató-nevelő munkát. Sok-sok mindennapi gond terheli a vállát. Kerüli hát a közhelyeket és rövid, kerek mondatokban válaszol. — Ebben a tanévben, két osztályban, összesen 59 érettségiző diákunk van. Negyvenen jelentkeztek közülük főiskolára vagy egyetemre. — Nyomon követi e sorsuk alakulását? Elgondolkozik, aztán egy vaskos iratköteget tesz elém. — Alkalomszerűen mór az előző esztendőkben is törekedtünk erre, ebben a jubileumi tanévben viszont minden egykori diákunknak küldtünk egy levelet, amelyben arra kértük az illetőt, hogy írja meg, miként sikerült érvényesülnie az életben, ki hová jutott és mivel foglalkozik?... — És mi tudható meg az egykori diákok „feleleteiből"? — Hogy az ország többi magyar tanlyelvű iskolájához hasonlóan, a mi diákjaink sikerei is megcáfolták azt a helytelen szemléletet, hogy o magyar tannyelvű iskolák növendékei nem érvényesülnek az életben, nem állják meg a helyüket a főiskolákon és egyetemeken. Ezek a jubileumi ünnepség kapcsán kapott levelek ékesen bizonyítják ennek ellenkezőjét. Az igazgató jóleső érzéssel lapoz bele a kötegnyi levélbe, hogy találomra kiválasszon néhány postán érkezett választ. Atomfizikus lettem, építészmérnök . . . gépészmérnök . . . vegyészmérnök ... a néphadsereg tisztje vagyok . . . a Szlovák Nemzeti Színház balettkarának szólótáncosa lettem... sebész lettem . .. belgyógyász szakorvos vagyok... tanárként dolgozom ... a MATESZ színésze vagyok ... a budapesti ELTE ... SOS KUNYHÓSOR NINCS TÖBBÉ Negyven éve élek Kírályhelmeeen (Kr. Chlmec). Sok mindent láttam, tapasztaltam. Valamennyi őslakossal együtt állíthatom, hogy Masaryk és Beneš köztársaságában csupán egyetlen egyemeletes adóhivatali épület és egy iskola épült a városban. Nagy volt a szegénység és a munkanélküliség. Fiatal koromban, lapok tudósítójaként sokat írtam a szegénységről és a nyomorról. 1937-ben egyik ilyen cikkemet elküldtem a Magyar Ojságnak, de nem jelent meg. Pedig igazolványnyal rendelkező tudósítója voltam a lapnak. Egy másik újságban látott napvilágot „SOS Királyhelmec kunyhósor“ címmel. Itt éltem át a háborús éveket. A rettegés esztendei voltak ezek. Mindenki félt mindentől és mindenkitől. A napi postától is, vagyis a sasos behívótól. Leczó Mihállyal, városunk lelkes kommunistájával például este, hazafelé menet még kezet fogtam. Reggel már halálhírével volt tele Királyhelmec. A gyilkosok elhurcolták a tetemét és egy magyarországi falucskában hántolták el. Mindezeket a CSKP megalakulásának 55. évfordulója juttatja eszembe. S emlékezem, egyre csak emlékezem. De már nem a szegénységen és a nyomoron, az „SOS Királyhelmec kunyhósor“-on jár az eszem. Azon, ami városomban a felszabadulás után történt. • Az emlékezés képei megelevenednek előttem. A CSKP vezetésével megkezdi munkáját az állami gazdaság, megalakul a szövetkezet. Tyúkfarmok és tehénistállók épülnek, s átadják rendeltetésének a tejcsarnokot, a kenyérgyárat, a kórházat, a magyar és a szlovák iskolát. Elkészül a szép, nagy művelődési ház, a szolgáltató részleg, az úthálózat, az új villanytelep. Megkezdik a hatalmas lakóháztömbök és a szövetkezeti lakások építését. Vendégeket fogad az új szálloda, s a város arculatát szépíti az emeletes családi házak sora. Száz esztendő alatt nem épült any-
