A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-06-14 / 18. szám
Amióta 1974. április 25-én a fegyveres erők mozgalma megdöntötte Portugáliában a fasiszta diktatúra uralmát, állandóan erősödő politikai harcnak vagyunk tanúi az Ibériai félsziget országában. Az országnak kétszer kellett szélsőjobboldali puccskísérlettel szembenéznie, amelyet Spinola tábornok és az őt támogató tisztek csoportja irányított. Ezeket a szélsőjobboldali ellenforradalmi kísérleteket sikerült csírájában elfojtani, mert ebben az időben a fegyveres erők mozgalma aránylag egységes volt, mert a mozgalomnak a hadseregen belül volt egy rendfenntartó részlege a COPCON, élén Otelo de Carvalho dandártábornokkal, aki általában baloldali beállítottságáról volt ismert. Cselekedeteit azonban sokszor a politikai ingadozás és a karrierizmus jellemezte. A fegyveres erők mozgalmának egységes fellépése a haladó erők támogatásával meg tudta akadályozni a jobboldal minden puccskísérletét. Spinola tábornok és közvetlen hívei kénytelenek voltak külföldre menekülni, Palmas Carlos Spinola-barát mi-Mario Soares, a szocialista párt titkára niszterelnököt leváltották és helyére a haladó szellemű Goncalves tábornok került, a fegyveres erők mozgalmának prominense. Ebben az időszakban a fegyveres erők mozgalmának irányítása alatt állá kormány programjában a nép akaratáról, az osztálynélküli társadalomról, a haladásról és arról beszélt, hogy a Portugál Köztársaság olyan demokratikus állam lesz, amelynek célja átmenetet biztosítani a szocializmus felé. Hangsúlyozva ugyanakkor, hogy a fegyveres erők mozgalma a néppel szövetségben szavatolja a portugál nép vívmányainak védelmét. A későbbiek során azonban a fegyveres erők mozgalmának egysége megbomlott és ennek az egységnek megbomlását a jobboldal fokozott előretörése kísérte. A fejlődés ilyen iránya végülis Goncalves miniszterelnök és kormánya lemondásához vezetett, helyét az Azevedo-kormány foglalta el. A fegyveres erők mozgalmán belül még létező baloldali szárny, keserű szájízzel állapította meg, hogy Goncalves miniszterelnök bukása után fokozatosan előretört a jobboldal. Portugália Kommunista Pártja ebben az időben nyomatékosan figyelmeztette a haladó erőket, hogy tartsák magukat távol COPCON-egységek lázadásának a leverése után vette kezdetét igazán a jobboldal előretörése. Célja világos volt, kihasználni a balos katonai lázadást, a fegyveres erők mozgalmának felszámolására vagy legalábbis arra, hogy csökkentsék befolyását az események menetére. A jobboldal kiadta a jelszót: A katonákat vissza a kaszárnyába! Alárendelni a hadsereget a civil politikusoknak! A jobboldal célja teljesen világos: megfosztani Portugáliát attól a mozgalomtól, amely megdöntötte a Salazar-féle fasiszta rezsimet, amely az adott helyzetben a haladó erőkkel együtt meg tudja akadályozni a fasizmus újraéledését Portugáliában. A balos katonai lázadás után az események meggyorsultak. Az államapparátusból és a hadseregből fokozatosan eltávolították a goncalvistáknak titulált személyeket, azonnal gátat vetettek a földreformnak, néhány államosított üzemet visszadtak ún. jogos tulajdonosuknak, eltávolították a kormányból Lauro kommunista mezőgazdasági államtitkárt, és a legendás fegyveres erő mozgalmából A PKP tagjai plakátokat ragasztanak A. Cunhal, a PKP főtitkára minden meggondolatlan cselekedettől, mert azt a jobboldal saját céljára használhatja ki. Ennek ellenére az Otelo de Carvalho dandártábornok vezette COPCON-alakulatok szélsőbaloldali hatás alatt álló egységei 1975. november 25-én katonai lázadást kíséreltek meg, amelyet azonban elfojtottak. A COPCON egységeit, a hadsereg legütőképesebb részét feloszlatták és Carvalho tábornokot sok más baloldali tiszttel és katonával együtt letartóztatták. Még ma sem teljesen bizonyos, hogy milyen taktikai elgondolás vezette a COPCON egységeit az említett katonai lázadáshoz. Talán csak az elkeseredés volt az indítóok? Ma azonban több tekintélyes lap megállapítása szerint a katonai lázadást bizonyos erők kiprovokálták. Erről írt annak idején a francia Le Mond című lap is: „Lehet, hogy a zöldsapkások lázadását kiprovokálták, következésképpen nagy a valószínűsége annak, hogy a valóságban ez így is volt. A kérdés csak az, hogy ki volt a provokáció kezdeményezője és milyen célt követett?" A későbbi események igazolták, hogy ennek a lázadásnak a kiprovokálása a szélsőjobboldal műve volt, melyben közrejátszott az avanturista ultrabaloldali erők befolyása is. A
