A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-06-14 / 18. szám
CSKP úú.\ A NEPPEL TŰZÖN-VÍZEN ÁT A harmincas évek legelejének nagy gazdasági válsága oz egész világra kiterjedt. Szinte kivétel nélkül érintett minden kapitalista országot. Csupán egyetlen ország képezett kivételt: a Szovjetunió. A világ első szocialista államát nem sújtotta a gazdasági válság, a szovjet nép eredményesen teljesítette első ötéves tervének tervfeladatait. Az ipari temíelés három és félszeresére növekedett a háború előttivel szemben. Nem vált valóra a burzsoá kormányok és lapok, valamint a szociáldemokraták jóslata, amely szerint a szovjet rendszer sem képes megmenekülni az egész világra kiterjedő gazdasági válság következményeitől. A gazdasági válságnak a Csehszlovák Köztársaságban-komoly következménye volt. Az ipari termelés oz 1929. évi színvonal 60,2 százalékára csökkent, a textil- és faipar, amely kivitelre termelt, szintén érzékeny veszteségeket szenvedett. A nyersacél termelése kétharmaddal, az üvegipar termelése az 1929. évi állapothoz viszonyítva 48,6 a textilipar pedig az 1927. évi legmagasabb termelési szinthez viszonyítva 59,7 százalékkal csökkent. A gazdasági válság persze nem csupán az ipart érintette érzékenyen, átterjedt a mezőgazdaságra is. A mezőgazdasági termékek óra szintén jelentősen csökkent és ez elsősorban a dolgozó kisparasztokat sújtotta. A városi és a falusi dolgozók elszegényedése következtében kevesebb lett az élelmiszerfogyasztós és a mezőgazdasági beruházás. Az egész világ gazdaságát megrendítő válság, érintette a külkereskedelmet is. Szlovákiában és Kárpát-Ukrajnában amúgy is nagy volt a nyomor, a szegénység s a válság még csak megnehezítette az egyébként is elviselhetetlen életet. A munkásságot rettenetesen sújtotta a munkanélküliség, amely 1929 óta egyre emelkedett. 1933 februárjában 920 ezer főt tett ki a munkanélküliek száma. Ez persze nem reális szám, hiszen a munkaközvetítő hivatalok nem adtak pontos képet az állapotokról. Ebben az időben Csehszlovákiában körülbelül 1 millió háromszázezerre rúgott a munkanélküliek száma, s ez azt jelentette, hogy az országban minden harmadik munkás munkanélküli volt. Itt kell megjegyezni, hogy a genti rendszer alapján fizetett munkanélküli segélyt 1933-ban a hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek felének még folyósitották. 1933-ban viszont a munkanélkülieknek már csak egyharmada kapott támogatást A munkanélküliek egy része időnként 10—20 koronás heti utalványokat kapott élelmiszerre. Ezeket az utalványokat a munkanélküliek joggal nevezték koldusalamizsna-utalványnak. A munkások bérveszteségét a válság éveiben még a burzsoá közgazdászok is mintegy harminc milliárd koronára becsülték. Magától értetődően a bércsökkentéssel együtt járt az alapvető élelmiszerek vásárlásának a csökkenése is. Hivatalos adatok szerint a húsfogyasztás 13, a zsíré 24 és a cukoré 11 százalékkal csökkent. A válság éveiben a kisparaszti családok fogyasztása 35—40 százalékkal csökkent. A válság nyomorhulláma utolérte a fiatalokat is. Fiatal munkanélküliek százezrei tengődtek, és semmilyen segélyben nem részeÚgy segítettek az éhezőkön, ahogy tudtak ezen a választáson választották be először a parlamentbe. A válság éveiben az osztályharc vezetésének előfeltételei is megváltoztak. Megnehezítette a helyzetet, hogy a szociáldemokrata vezetők fokozták sztrájktörő politikájukat. Azt „bizonygatták“, hogy válság idején nem lehet sztrájkolni, a sztrájk sorsa vereség, a sztrájkolok helyébe munkanélküliek lépnek, hogy a sztrájk veszélyezteti a köztársaságot és ezért törvényellenes. Érveikkel a munkások kezdeményezéseit szerelték le, s arra ösztönözték őket, hogy önként alávessék magukat a burzsoázia önkényének. A gazdasági válság nehéz esztendeiben a munkásosztály érdekeinek legkövetkezetesebb kifejezője és védelmezője a CSKP volt. „Egy embert se engedünk az üzemből, egy fillért se a bérből“ — ez volt a tömegek gazdasági érdekeit védő jelszó. A kommunisták félelmet nem ismerve álltak a sztrájkmozgalom élére. A sztrájkoló napok száma 1930-ban 423 000. 1931 - ben 499 000 és 1932-ben 1 256 000 volt. A párt már a harmincas évek legelején első nagy sztrájkja. A 2000 munkás egységes magatartása azt eredményezte, hogy a földbirtokosok az órabért 90 fillérről 1,30 koronára emelték. A sztrájk győzelmes befejezése után történt a kosúti véres tragédia, a csendőrök három munkást megöltek, további négyet pedig súlyosan megsebesítettek. 1931 második felében a párt számos gazdasági harcot irányított és nem feledkezett meg a munkanélküliek mozgalma további erősítéséről sem. Az 1931. rs 1932. év téli hónapjaiban a párt felújította és megszilárdította a mozgalom harci szerveit, az akcióbizottságokat. A CSKP a falvakban nyilvános gyűléseket szervezett. Klement Gottwald a dolgozó parasztok píerovi konferenciáján a többi között ezeket mondotta: .Azon a napon, amikor a munkások, kisiparosok és dolgozó parasztok egyesülnek, üt az urak utolsó órája*. A kommunisták vezetésével az ország egész területén harc folyt az adók, az adósságok és a haszonbérleti összegek erőszakos behajtása ellen. A kommunisták házról házra jártak és mintegy százezer A mikulási és rúžom berki éhségmenet résztvevői Lietavec elvtárs tömeggyűlésen sültek. A középiskolát és főiskolát végző fiatalok tízezrei nem tudtak elhelyezkedni tanulmányaik befejezése után. A nagy gazdasági válság idején Csehszlovákia Kommunisto Pártja előtt különösen nehéz feladatok álltok. A CSKP 1929-től 1933-ig, tehát a gazdasági válság legnehezebb esztendeiben is számos sztrájkot szervezett és vezetett Nevezetesebb ezek közül az 1929. októberében kitört mosti bányászsztrájk, amely alapvető dolgokra hívta fel a párt figyelmét. Történetesen arra, hogy harcolnia kell a párt soraiban a baloldali és szélsőbaloldali irányzatok ellen, az ösztönösség elmélete ellen. A szélsőbaloldali elhajlás leküzdéséhez hathatós segítséget nyújtott a Kommunista Internacionálé. A végrehajtó bizottság bírálta Fried csoportjának álláspontját, és hangsúlyozta, hogy a jobboldali irányzatok ellen folytatott harccal egyidőben a szektás elhajlás ellen is fel kell venni a harcot. Ilyen harcban és küzdelemben erősödött a párt befolyása a tömegekre. S az 1929 őszén megtartott parlamenti választásokon a párt több mint háromnegyed millió szavazatot kapott vagyis a szavazatok 10,2 százalékát. Harminc képviselői és 12 szenátori mandátummá a párt képviselő-klubjának minőségi összetétele lényegesen megváltozott. A képviselőházba és a szenátusba a párt és a munkásosztály odaadó harcosai kerültek. Klement Gottwaldot a munkanélküliek helyzetének megjavítására összpontosította erejét. Nagy sikere volt a munkanélküliség elleni harc nemzetközi napjának, amelyet Masaryk nagy pompával megtartott születésnapjának előestéjén rendeztek meg. Harcokban nőtt a május elsejei gyűlések jelentősége. A kommunisták 317 májusi rendezvényén 290 000 munkás és munkásnő vett részt. Egyre eredményesebb lett a párt munkája az üzemekben. A Frýdek melletti Karlova Huf volt oz első nagy üzem, ahol a munkások a válság esztendeiben sztrájkba léptek és győztek. A pártnak nagy érdeme volt abban is, hogy 1931. március 15-én összeült Prágában a munkanélküliek országos kongresszusa. A kongresszus kitűzte a munkanélküliek főbb követeléseit a genti rendszer megszüntetését és a teljes állami segélyt valamennyi munkanélküli számára. A CSKP VI. kongresszusa kitűzte a .A proletár kiútért a válságból!“ jelszót, s további harcra mozgósította a dolgozókat. A kongresszus fontos feladatnak jelölte meg a lentről szervezett egységfront taktikáját A küldöttek elítélték a szakszervezeti munka lebecsülésében megnyilvánuló „baloldali* irányzatokat. Megvitatták a dolgozó ifjúság között végzett munkát, valamint a munkások és a parasztság szövetségéről szóló alaptéziseket. 1931. májusában tört ki a galántai járásban a mezőgazdasági munkások aláírást gyűjtöttek a dolgozók követeléseihez. A felvilágosító munka eredménye azzal járt, hogy ha a végrehajtók és az adóbeszedők a községekhez közeledtek, megszólaltak a harangok és a falusiak kaszákkal és csépekkei felfegyverkezve elűzték őket. 1932. március 16-án az észak-csehországi Kohinoor bánya égő aknáiban nyolc bányász vesztette életét. Tiltakozásul fellángolt az észak-csehországi bányászok nagy sztrájkja. Az egész bányaterületen végigviharzott a jelszó: „Egység, sztrájk, győzelem!“ A mosti sztrájk és visszhangja kihatott az egész ország belpolitikai h^yzetére. A kormány erőszakkal igyekezett felszámolni a sztrájkot. Válaszul tízezrek vonultak ki az utcákra, s ezzel a mosti sztrájk elérte tetőfokát. A sztrájk anyagi sikerrel járt. Azokat a követeléseket, amelyeket a harcoló bányászok képviselői terjesztettek elő, nagyrészt teljesítették. A mosti sztrájk megmutatta, hogy egységes fellépéssel és ellenállással a kapitalista államgépezet meghátrálásra kényszeríthető, szabaddá lehet tenni az utat a politikai tömegtüntetések számára. A sztrájkról nagyon elismerően szólt a Kommunista Internacionálé folyóirata: „1923 óta ez volt a legnagyobb bányászsztrájk Csehszlovákiában, és a gazdasági válság során ez volt a legnagyobb és politikailag legjelentősebb tömegharc nemcsak Csehszlovákiában, hanem az egész európai szárazföldön."
