A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-06-08 / 17. szám

V;.

'Illő lérfi, az arca és a bajusza tipikus keleti, mongol vonásokat tükröz

Emberfej formájú rituális célokat szolgáló szekerce

Az indiánok ösmondái, mitikus elbeszélései közt igen nagy számmal szerepelnek a törvényhozók, reformátorok, akiknek ezek a népek törvényeiket, műveltségüket tulajdonítják még ma is. Körülbelül nyolc ilyen törvényhozó személyazonosságát lehet megállapítani Közép- és Dél-Amerikában.

Ezek az istenek vagy félistenek mind egy keleten az Atlanti-óceánban (vagy annak másik partján) fekvő országból érkeztek Amerikába, mind hosszú szakállat viselnek, mind fehérbőrűek, s mind hasonló véget érnek:

KÜLDETÉSÜK ELVÉGZÉSE UTÁN TITOKZATOS MÓDON ELTŰNNEK, AZZAL

Tipikus indián ) csónakok a Titicata tavon

A tollas kígyó jelképe az egyik piramison

AZ ÍGÉRETTEL, HOGY EGYKOR MÉG VISSZATÉRNEK.

A legismertebb ezek közül Kecalkoatl legendája. Eszerint Kecalkoatl az anahuaki fennsíkra egy Tlapallan nevű országból érkezett, ami azt jelenti: „a felkelő nap földje". Mind mexikói neve (Kecalkoatl), mind pedig a guatemalai (Kukumac) és jukatáni neve (Kukulkán) „Tollas Kígyót" jelent. Az azték mítosz elbeszéli, hogy amikor Huicilpocstli isten gonosz varázslatával elűzte Kecalkoatlt Mexikóból, ez utóbbi visszatért Tlapallanba. Más változat szerint Kecalkoatl máglyára lépett és elemésztette magát; szíve felszállt az égbe, s a reggeli csillag lett belőle (melynek

mondja a legenda. Minden erőszaktól irtózott.

Végül is a háború istene, Huicilopocstli, uralmát féltve, leszállt a földre, és elűzte Kecalkoatlt. Bebizonyította, hogy Kecalkoatl törvényei hamisak, férfiatlanok, asszonyoknak valók, s a nép nem követte őt. Kecalkoatlt nem ölték meg, csak elhagyták és elfelejtették.

....... EKKOR KECALKOATL VISSZATÉRT KELETRE, A TENGEREN TÚL LÉVŐ TLAPALLANBA, DE MEGÍGÉRTE, HOGY VISSZATÉR..."

A mexikóiak Cortezben és társaiban a visszatérő Kecalkoatlt látták, ezért

Peruban külön templomot építettek, a hajnalcsillag kecsua neve Chaska).

Kevés legenda van, mely annyira sugározná a népnek és tanítójának egymáshoz való szeretetét, mint Kecalkoatlé. Életének és megjelenésének minden Ids részletére emlékeznek. Idegen volt a vörösbőrűek között fehér arcával, szakóllával.

Az örök békét, a háború megszüntetését hirdette:

„Ha pedig háborúról beszéltek előtte, vászonnal betömte a füleit..." —

fogadták olyan nagy tisztelettel, s adták kezére magukat.

Aki már olvasott Mexikó meghódításáról, nagyjából tudja, mi történt ott, s Így csak dióhéjban ismétlem el a történteket. Akit a részletek érdekelnek, olvassa el Passuth László Esőisten siratja Mexikót című könyvét.

1519-ben Montezuma, a „Haragos Or" más fordító szerint (Szomorú, Bánatos Úr) uralkodott Mexikóban. Tenocstitlanban (jelentése „Kaktusz a kövön") palotái, kertjei azon a helyen