A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-06-08 / 17. szám

A nepp el

tűzönvízen at

A munkásosztály mozgósításában, harcának szervezésében rendkívül fontos szerepet játszottak a baloldali lapok. Szüntelenül felhívták a figyelmet a dolgozó nép, az egyszerű emberek szinte elviselhetetlen életkörülményeire, a nyomasztó és családokat a tönk szélére sodró adóterhekre, a munkanélküliek aggasztó mindennapjaira és bizonytalan holnapjára. A baloldali lapok tájékoztatták a hazai közvéleményt a burzsoá hatalom kegyetlenkedéseiről, elnyomó módszereiről, a dolgozók jogos tüntetésének vérbefolytásáról, a halálos áldozatokról és a munkásfunkcionáriusok bebörtönzéséről. De nem csupán a hazai közvélemény, a világ is a baloldali lapokból értesült a legszegényebb néprétegek nyomoráról és a burzsoá hatalom brutális terrorakcióiról. Persze a baloldali lapok nemcsak a szegény családok kilakoltatásáról, a végrehajtó embertelen munkájáról adott hírt, de a munkásosztály legöntudatosabb fiainak a tollából rendszeresen közölt cikkeket az úgynevezett Masarykféle demokrácia „humanizmusáról", a burzsoázia ravasz és körmönfont cselszövéseiről, magában a munkásság soraiban jelentkező ideológiai kérdésekről, a baloldali helyes álláspontjáról és a jobboldalnak a burzsoá érdekekhez közeledő magatartásáról. A baloldalt lapoknak nagy érdemük volt abban, hogy 1920, a nagy országos decemberi sztrájk után a munkásosztály még egységesebben, még elszántabban lépett fel érdekei védelmében.

A baloldal Szlovákiában 1920 szeptemberében jelentette meg a „Pravda chudoby“ (A szegénység igaza) című lapot. Szlovákiában is nagy szükség volt olyan forradalmi sajtótermékek kiadósára, amelyek a szociáldemokrata pártban bekövetkezett szakadás után a baloldali forradalmi irányzatot képviselték a jobbszárny megalkuvó politikai irányvonalával szemben. A munkásosztály legjobb fiai hamar felismerték, hogy jól szervezett pártot nem lehet elképzelni pártsajtó nélkül. A marxista baloldal mindent elkövetett azért, hogy a forradalmi eszmék tejesztésére sajtóorgánumot alapítson. Már a decemberi nagy általános sztrájk előtt, 1921. szeptember 21-én megjelent a „Rudé právo“ első száma. Itt jegyezzük meg, hogy a felszabadulás után évről-évre ezen a napon ünnepeljük hazánkban a sajtó napját. A marxista baloldal új központi apjának dr. B. Šmeral lett a főszerkesztője. A Rudé Právo megjelenésének első számától a szerkesztőségben olyan jeles írók és újságírók dolgoztak, mint Antonín Bouček, Filip Dobrovolný, Antonín Macek, Bohuslav Novotný, Ivan Olbracht, Václav Vacek és mások. A Rudé Právo, a baloldal új központi lapja a forradalmi sajtó élére került és rendkívül nagy szerepet játszott a csehszlovák munkásosztály harcában.

Természetesen a marxista baloldal politikai vonalát követő Rudé právon kívül további baloldali lapok és folyóiratok is napvilágot láttak. A csehszlovák szociáldemokrata ifjúság Prágában 1920. októberében megtartott II. rendes kongresszusán az ifjúsági mozgalomban is s«r került a baloldalnak a jobboldaltól való elszakadására. Az ifjúság központi lapja a kongresszus után megváltoztatta a nevét. „Mladý socialista" helyett a „Mladý proletár" nevet vette fel. A baloldali lapok gyorsan megerősödtek és ez nem volt ínyére a burzsoáziának. A Černý-kormány úgy próbálta csökkenteni a marxista baloldal irányzatát képviselő lapoknak a dolgozókra gyakorolt hatását, hogy megszigorította a cenzúrát, s ha úgy látta jónak, elkobozta a baloldali sajtót. Az ország számos járásában betiltotta a baloldali lapok árusítását. A Černý-kormány hatalmi szervei a „Rudé právo“ terjesztőit terrorizálták s százszámra bebörtönözték őket. A kormánynak persze ez a féktelen támadása és hadjárata megtört a munkások ellenállásán. A terrorisztikus intézkedésekre, a baloldali lapok terjesztőinek a zaklatására és bebörtönzésére a dolgozók úgy válaszoltak, hogy tovább erősítették az agitációs munkát a baloldali sajtó terjesztése érdekében. A munkások gyűjtéseket szerveztek a letartóztatottak családtagjainak megtámogatására és a pártsajtó költségeinek a fedezésére. Ezek az akciók a munkásszolidaritás és a proletár testvériség nagyszerű megnyilvánulásai voltak. A proletár nemzetköziség szép példáját nyilvánították a munkások akkor is, amikor betiltották a „Volksstime" kommunista lap terjesztését. A munkások nemzetiségre való tekintet nélkül többször tüntettek a betiltás ellen.

Az egyesítő kongresszus után a „Rudé právo" főszerkesztője Filip Dobrovolný lett. A CSKP-nak akkor mór viszonylag erős képviselete volt a parlamentben, számos községi és járási képviselőtestületben, az üzemi bizottságokban és tanácsokban. A párt befolyásának a kiterjesztése szempontjából nagy jelentőségük volt a kommunista sajtótermékeknek. A CSKP központi lapján, a „Rudé právo"-n kívül még további hat napilap jelent meg: Brnóban a „Rovnosť',

Ostravában a „Délnícký denník", Kladnóban a „Svoboda", Liberecben a „Vorwärts“, Ostí nad Labemben az

„Internacionálé", és Kassán a „Kassai Munkás". A szlovák lapok közül a már említett Pravda chudoby volt a legjelentősebb, amelynek Klement Gottwald, Eduard Urx és Peter Jilemnický voltak a szerkesztői. Zdenék Nejedlý egyetemi tanár 1922-ben a „Vár" című folyóiratot jelentette meg, amely a CSKP oldalán álló haladó értelmiség fontos lapja lett.

A felvilágosító munkában óriási jelentősége volt Klement Gottwald, A. Bubeníček és más pártfunkcionárius pártsajtóban közzétett cikkeinek. A párt bolsevizólásáért folytatott harcban fontos szerepet játszott az 1924-től megjelenő „Komunistická revue" című elméleti folyóirat. Rá egy évre kiadták a Kommunista Internacionálé „Nemzetközi sajtótudósítás“ cseh nyelvű tájékoztató folyóiratát. A párt kezdettől arra törekedett, hogy lapjai körül széleskörű levelezőhálózatot építsen ki. Érdemes megemlíteni, hogy a legális kommunista sajtónak a húszas évek közepén már 1300 munkás- és paraszt-14