A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-06-08 / 17. szám
üzemek és állami gazdaságok együttműködésében nyilvánult meg, ma már a mélyen átgondolt, munkamegosztásra van szükség a mezőgazdasági üzemek között. Ezen a téren, tehát a kooperáció új formájának az alkalmazásában kitűnő eredményeket ért el a Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaság, ahol sikeresen alkalmazzák a szocialista együttműködés és gazdasági integráció új, korszerű módszereit. 1. Ólajfúfó torony a tajgában. (Tyumeni terület) 2. Sertéstenyésztő központ a Moldvai SZSZK-ban 3. Az utolsó simítások a Kamaz autógyár legújabb gépkocsiján (Grúzia) 4. Egy négymillió 320 ezer kilowatt teljesítményű erőmű az Angara folyón APN lelvételek Vracai pillanatkép Ha észak felé távozunk Szófiából, hamarosan egy télvégi, hófoltos tájon találjuk magunkat. Kopár sziklák, jéghideg patakok, kanyargós utak világa a Balkán hegység, amely két — északi és déli — részre „osztja" Bulgáriát. Az ember szinte csodálkozik, hogy a Balkán sziklái, kövei között helyet találnak maguknak a fák, a bokrok gyökerei, hogy itt is nő fű, amely a hegyoldalakon legelésző birkanyájakat táplálja. A leggyakoribb „közlekedési eszköz" errefelé a szamárfogat: zöldségszállitásra alkalmasabb „járművet" elképzelni sem tudnék a Balkán természeti viszonyai között. Mert — s ez talán hihetetlen — nem meddő, nem terméketlen hegység a Balkán: a völgyekben, a laposokon — fóliasátrak alatt — zöldség terem. Egy Vraca nevű város környékén pedig értékes — a márvány tulajdonságaival rendelkező — homokkövei bányásznak a hegyből. Ilyen kőből készült az a hosszú, virágokkal díszített folyosó is,' amelyen most Angel Grkov mérnökkel végigmegyünk. Könnyen megértjük egymást, hiszen a fiatal mérnök Prágában végezte a főiskolát, a menyasszonya is prágai lány, természetes hát, hogy kitűnően beszél csehül. A folyosó véget ér, lépcsőkön megyünk fölfelé, aztán hirtelen azt sem tudom, hol áll a fejem: generátorok, turbinák, kondenzátorok, zaj . . . Bizony, hazudnék, ha azt mondanám, hogy valamit is értek az egészből. Hogy hol vagyunk most? Északon, a román határon, a Duna mellett: a kozloduji atomerőmű monumentális épületeiben járunk. Kozma Kuzmanov mérnök, az erőmű főigazgatója barátságos mosollyal fogad. Először is az atomerőmű építéséről, a szovjet szakemberek segítségéről KERESZTÜLKASUL So beszélgetünk. Mert nemcsak a berendezés kilencvenöt százaléka készült a Szovjetunióban: szovjet szakemberek végezték a tervezést, az építést és a szerelési munkálatokat, s személyesen itt voltak a kezdet kezdetén, az erőmű beindításánál is. Kozma Kuzmanov elmondja, hogy oz erőmű első tömbje 1974. július 14-én kezdett működni, s azóta több mint négymilliárd ■ hatszázmillió kilowattóra villanyenergiót termeltek Kozlodujban. Jelenleg az erőmű harmadik és negyedik tömbjét építik, s a következő ötéves tervben még további két „blokk" épül majd a Duna mellett. Nem kis feladat áll hót a szakemberek előtt, hiszen — mint a Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszusa azt célul kitűzte — a kilencedik ötéves tervben a szükséges villanyenergia ötven százalékát már az atomerőművekben termelik majd. — Természetes, hogy kvalifikált szakemberek tömegére lesz szükségünk — mondja a főigazgató. — Jelenleg kétszáznyolcvan dolgozónk rendelkezik főiskolai képesítéssel, de még az idén megkezdjük egy szakiskola építését is. — Jómagam nem vagyok szakember, de valahol azt olvastam, hogy az atomerőművek teljesítménye nem sokkal nagyobb a közönséges, szénnel működő erőművekénél. Hogyan vélekedik erről a főigazgató elvtárs? — Ez valóban így van, de mi lényegesen olcsóbban termelünk. Egy kilowattóra áram előállítása nálunk egy sztotyinkánál is kevesebbe kerül, s ezt az árat még tovább fogjuk csökkenteni. A kozloduji atomerőmű — mint már említettük — a Dimitrovi Komszomol tagjainak a védnöksége alatt áll. Nem csoda hát, hogy rengeteg itt a fiatal dolgozó: az alkalmazottak nyolcvan százaléka harmincöt éven aluli, s az erőműben összesen tizennégy ifjúsági kollektíva dolgozik. — A fiatalok bizonyára itt is igényesek. Mi mindent biztosít számukra a szociális program? — kérdezem végül a főigazgatót. — Jelenleg éppen egy 1200 lakásból ólló tömböt építünk, amelyből 686 lakás már készen áll. Most épül a nagy művelődési otthon, a stadion, a vízisportokat kedvelők számára egy medence, s a jövő évben kezdjük Michajlovgrad mellett a rekreációs központ építését. Elbúcsúzunk. Azzal búcsúzunk el, hogy hamarosan ismét viszontlátjuk egymást; hiszen Kozma Kuzmanov baráti meghívását igazán nem utasíthatjuk vissza. xxx Aztán újra a Balkán ... A visszaúton egy hegyekkel koszorúzott városban — Vracában — pihenünk meg. A rokonszenves város fölött azoknak az orosz katonáknak az emlékműve áll, akik 1878-ban a török elnyomás alól felszabadították Bulgáriát. Itt, a környező A vracai múzeum hegyek körzt halt meg Chriszto Botev, a költő is. A száz év előtti hősi harcok emlékeit a vracai múzeumban tekintjük meg. Nagyszerű lehetőségünk nyílik így Bulgária múltját és jelenét összehasonlítani, illetve szembeállítani. Hogy mi volt a múlt? Török elnyomás, Chriszto Botevek száműzöttsége, harc és halál. A jelent pedig legjobban a kozloduji atomerőmű nagyszerűsége, monumentalitása jelképezi. Fölöttünk kéken ragyog az ég. A Balkán sziklái napfényben fürdenek . . . (Foto: a szerző (2) és arch.)
