A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-05-18 / 16. szám
A nevezetes események napjai, az élet társadalomtörténeti jelentőségű mérföldkövei törvényszerűen és jelentős mértékben életünk és munkánk meghatározó tényezőivé válnak. Ám bármilyen fontos egy tanácskozás ténye és folyamata, a számadás és számvetés, felmérés és tisztázás, az előrepillantás és a célkitűzések pillanatai, még sokkalta döntőbb jelentőségű az a nekilendülés, amely a számvetés és előrepillantás után következik — mi történik majd politikai, gazdasági, kulturális életünkben a XV. kongresszus után, mire mozgósítják a kongresszus határozatai munkánkat és életünket, szocialista társadalmunkat, dolgozó népünket? A kérdés felvetése nem elméleti s még kevésbé általánosító jellegű, hiszen maga a „szocialista társadalom“, „dolgozó nép“ megjelölésével használatos fogalmak is absztrahálásra — nem általánosísebb feladatunknak a szocialista ember egyéniségének a marx-lenini világnézetnek megfelelő formálását.“ Itt tehát elsődlegesen az egységes jellemformálásról s ezt követően a társadalmi egység kialakításáról van szó, de ebben az egységben az öntudat és a közösségi tudat elválaszthatatlanok egymástól, különösen akkor, ha a történelmi fejlődés máig vezető útjára gondolunk, különösen akkor, ha tudva tudjuk, hogy ennek a társadalomnak, ennek a népi közösségnek a nemzetei és nemzetiségei a történelmi múltban nagyon mostoha körülmények között éltek és fejlődtek, s hogy létük és fejlődésük biztosítéka, megőrzője valóban és kizárólag a szó klasszikus, osztálymegfogalmazás szerint értelmezett harmadik rend: a nép volt. A nép volt az, amely kitartott, küzdött és megőrzött — az a nép, amely hajdani szervezetlen, „népi" szintjéről harcok és forradalmak útján emeleszmék és magatartások a szocialista tudatból gyökereznek. A végesség és végtelenség tudata egyaránt kötelez: az új világ formálásában a jogszerzés zálogát csakis a Madách-i küzdelem, az öntudatos cselekvés, a fokozott felelősségtudat, nyíltság és alaposság biztosíthatja: új céljaink megvalósításának és új feladataink megoldásának lehetőségeiért egy új, a társadalmi haladást szolgáló, egységes és kötelező erkölcsi értékrendszert kell kialakítanunk. Nemcsak előttünk; az egész figyelő világ előtt nyilvánvaló, hogy az elmúlt hónapokban és napokban döntő jelentőségű tanácskozásoknak, határozatoknak voltunk előkészítői, résztvevői, hallgatói, megfigyelői, s lettünk immár mindezek vállalói és megvalósítói. A közös eszmék és közös törekvések egyesítenek — nemzetet és nemzetiségeket egyaránt, mert a közös megvalósítás nem nyelvtudás és nyelvi egység, hanem politikai tu-GONDOLATOK Rdcz Olivér A XV. KONGRESSZUS UTÁN dás és politikai egység kérdése: célunk az egységes tudatformálás és a lehetőségek tudatos és céltudatos feltárása. tásra, hanem kikövetkeztetésekre késztetnek: szocialista társadalmunk, dolgozó népünk idősebb nemzedéke előkészítője volt a szocializmus útjának; ma élő többsége viszont részint beleszületett, részint belenövekedett a szocializmusba. De bármilyen irányban absztrahálunk, az ember lényegében mindig egy tőle független világba születik bele, s mégis olyanba, amelyet élete során maga teremt és alakít, amelynek formálásában tevékeny részt vesz, s amelyben az elkerülhetetlen történelmi és társadalmi szembesítés során feltétlenül meg kell találnia, fel kell ismernie önmagát, önmaga eredményeit, keze nyomát, de önmaga létezésének tükröződését is. Annál inkább, mert az ember, aki beleszületett a tőle független világba, alkotó tevékenysége során nemcsak a világot formálja: önmaga is formálódik, mert az alkotás visszahat az alkotóra. Létünk alapfeltétele a valahova tartozás. Az ember egyéni képességei csakis a megfelelő tevékenységek során bontakoznak ki, s a tevékenységek gyakorlására, hasznosítására csakis a társadalmi fejlődés nyújt alkalmat és lehetőségeket. A XV. kongresszus előkészítése idején ezért hangsúlyozta a CSKP Központi Bizottságának a pártszervezetekhez idézett levele olyan nyomatékosan az alapvető tételt: „Szocialista társadalmunk további sikeres fejlődése elválaszthatatlan az emberek tudatában végbemenő alapvető változásoktól, az emberek öntudatosságának növekedésétől. Ezért tartjuk a jövő szempontjából is egyik legjelentőkedett a szervezett „nemzet“ (és nemzetiségek) szintjére, hogy tovább fejlessze és mélyítse a közösség társadalompolitikai összhangjának és egységének kialakítási folyamatát. A közösség szervezettsége a tevékenység megszervezettségéhez vezet: a történelmi fejlődésnek ebben a szakaszában tárulnak fel azok a roppant lehetőségek, amelyek képesek rá, hogy a kitűzött célok megvalósítása érdekében rendelkezésre bocsássák a legalkalmasabb eszközöket és megteremtsék a legmegfelelőbb feltételeket. A közösség és a tevékenység szervezettsége biztosítja az egyén jogát, hogy szabadon, korlátlanul vegyen részt minden tevékenységben és minden tevékenység minden területén; véges erőinkkel és véges életünkkel így kapcsolódtunk bele a halhatatlanság és végtelenség történelmi folyamatába, a társadalmi fejlődésnek abba a történelmi szakaszába, amelyben élünk, s amelyben az előremutató A XV. kongresszus célkitűzéseinek, határozatainak előterében természetszerűen és szükségszerűen a gazdasági és szociális fejlődés alapvető kérdései és feladatai, a népgazdaság, az ipar, mezőgazdaság, a beruházások, a munkaerő-gazdálkodás, az életszínvonal fejlesztése és távlatai állanak, čppen ilyen természetes és szükségszerű azonban az is, hogy mindezek a kérdések, célkitűzések és feladatok elválaszthatatlank a műveltség, a művészetek és a kultúra területétől: a tudatformálás, a kor szempontjainak megismerése és felmérése közügy. Tudatában vagyunk annak, hogy a művészetek, a művészi alkotások nem helyettesíthetik a műszaki, gazdasági ismereteket, nem helyettesíthetik a szakmai tudományokat. De a művészi alkotás is emberi termék: emberi, ember által alkotott, emberekről, emberi életről szóló, embereknek szánt mű. Alkalmas rá — s ez célja és küldetése —, hogy közelebb vigye a társadalmat a valóság megismeréséhez, hogy fokozza a társadalmi tudatot és közösségi érzést, hogy fokozza a lendület és előretörés nemes mozgató erejét, az életörömet. A szellem alkotásainak is elsődleges kötelességük ápolni és hitelesen visszatükrözni a haladás, a humanizmus, a béke — a szocializmus eszményeit és vívmányait. Szocialista eredményeinknek hangjuk és visszhangjuk van a világ nemzetközi küzdőterein; vonzó és hiteles hangjuk és visszhangjuk van a fejlődésben lévő országok eszmélő tudatában: kulturális és művészi alkotásainknak lépést kell tartaniuk az elért szinttel és színvonallal, s még ez sem elég — részt kell vállalniuk az előrepillantás kötelességeiből is. Berthold Brecht villanó felismerése jelzi az utat és irányt: „Nem szabad megelégednünk azzal, hogy meghatározott művekből elvonjuk a realizmus jegyeit: a realizmusnak alkotásunk módszerévé kell válnia". A szocialista realizmusnak még hatványozottabban: tudnia kell feltárni a dolgokat, s azt is, ami a dolgok mögött feszül és lüktet, a dolgok mozgatóit és éltetőit. A XV. kongresszus határozatai az ország minden dolgozóját egyaránt kötelezik: kötelezik a csehszlovákiai magyarságot is; ezek a határozatok és elhatározások nem függetlenek a csehszlovákiai magyarságtól, amely részt vett az előkészítésben és részese lesz a megvalósításnak is. A csehszlovákiai magyarság ott munkálkodik, és kell is, hogy munkálkodjék a Csehszlovák Szocialista Köztársaság politikai, gazdasági és kulturális tevékenységének minden területén. Mert a csehszlovákiai magyarság is része és részese a nagy egésznek. A nemzetiségi életformák kiváló ismerője, szociológusa és publicistája Gáli Ernő, a romániai Korunk főszerkesztője szövegezte meg egyik tanulmányában ezt a sebészeti józanságú, élesen tisztán látó tételt: „A puszta nemzetiségi lét nem cél és nem is érték". Vitathatatlan igazság: az érték az emberi alkotó tevékenység során jön létre — és ez a cél. A csehszlovákiai magyarság tudatában van ennek az igazságnak; ezt bizonyítja fél évszázados múltja, fejlődésének törésmentes, egyenes vonala. Ezt bizonyítja, hogy fejlődése során mindig céltudatosan kihasználta adott lehetőségeit és szervesen kivette részét a szocialista társadalom kialakításából, s a fejlett szocialista társadalom építéséből. Talán nem hozott létre a politika, államgazdaság és kultúra minden területén mindig következetesen kimagasló, világraszóló alkotásokat. De a fejlődés és folyamatosság nemcsak kivételes remekművekkel mérhető; az élet, a munka, a kultúra közmunkásai is egyenrangú építői a kornak, amelyben élnek és szédítő magaslatok, egyedül álló alkotások nélkül is számot tarthatnak a megérdemelt tiszteletre és megbecsülésre. A CSEMADOK Központi Bizottságának képeslapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő: Král Petemé. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Szedi a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava—Krasňany. Előfizetési díj egész évre 117.— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon Benda Tamás, a 32. oldalon Kontár Gyula felvételei 2
