A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-05-04 / 14. szám
a villámhárító I. CSERVJAKOV: — Én villámhárító vagyok — mondja az elegáns fiatalember, átlépve az orvosi rendelő küszöbét. — Ez előfordul, ilyesmi előfordul — mondja az orvos és hellyel kínálja őt. — És már régóta villámhárítónak érzi magát? — Ejy éve. Prohvatyilov névnapja óta. — Még a dátumra is emlékszik? — Természetesen! Június ötödiké... Prohvatyilov ugyanis az egész ügyosztályt meghívta a vendéglőbe. Az estély végére a főnökünk, enyhén szólva, elázott ... A munkatársaim, akik tudták, hogy milyen veszekedős felesége van, rábeszéltek engem, aki nőtlen vagyok, hogy vigyem haza a főnököt és töltsem náluk az éjszakát, így az aszszonynak kellemetlen lenne egy idegen jelenlétében veszekedni. Bizonyára jól teljesítettem a munkatársaim megbízatását, mert már egy bét múlva Zirjanov, az üzemi jogászunk megkért, hogy kísérjem el öt egykori osztálytársnője vikendházába. A kiruccanásról hajnali háromkor tértünk haza, és én öt óráig igyekeztem meggyőzni Zirjanov feleségét, hogy ne haragudjék a férjére, mert csakis én vagyok a bűnös az egész dologban. Zirjanov közben édesdeden aludt a szomszéd szobában. Amikor az egész munkaközösségünk elmegy valahová megünnepelni a prémiumot, engem majd szétszednek. Valamennyien velem, a villámhárítóval akarnak hazamenni, hogy ezáltal elejét vegyék egy kellemetlen beszélgetésnek a feleségükkel. Olyan meggondolatlan voltam, hogy a szilvesztert a feleségeik társaságában ünnepeltem meg. Az asszonyok gyorsan összebeszéltek és közösen egy levelet írtak az üzemi bizottságnak, azt követelve: kényszerítsenek rá engem, hogy alkoholelvonó-kúrára menjek ... Engem, aki az alkoholt a szájamba sem veszem. Amikor a villámhárító szerepét játszom, én csak tettetem a részegséget, hogy bajt ne hozzak a barátaimra. Eleinte — jól emlékszem —. engem mindig az ágyra fektettek, most pedig már csak egy matracot dobnak a padlóra, és kész. Mintha a villámhárító nem is ember lenne. Máskor pedig hiszi-e vagy sem, egy hétig nem engednek haza. Nos. mondja, doktor úr, hát élet ez, lehet ezt bírni!? — Hm, hm ... — hümmög az orvos, miközben érdeklődve nézegeti a nem mindennapi páciensét. — Bizony, doktor, ez nem élet!... Elhatároztam, hogy én ennek egyszer s mindenkorra véget vetek. Nős embert használni villámhárító gyanánt — az senkinek eszébe se jut, az nem szokás__ Mi a feleségemmel házaspár leszünk, akiket egyszerűen meghívnak vendégnek. Oh, milyen kellemes is lehet valakinél vendégként üldögélni. abban a tudatban, hogy utána nem kell majd elmenni egy idegen lakásba, és az úgynevezett férfiszolidaritás nevében lefeküdni egy idegen matracra! __ Segítenie kell rajtam, doktor. Én szeretném megkérni a maga ... — Fiatalember, én szívesen segítek magán — méregeti a villámhárító pácienst a doktor. — De előbb maga tegyen nekem egy kis szívességet. Arról lenne szó. hogy én ma este hivatalos vagyok Jasztrebov színművészhez vacsorára, de a feleségem és a lányom makacsul ellenzi ezt az ismeretséget. Azt állítják, hogy Jasztrebov és a baráti kőre rossz hatással van rám. Kérem, legyen szíves ... — De, doktor — tördeli a kezét kétségbeesetten a fiatalember —, engem !■» ön házában már régóta ismernek! Én most azért jöttem, hogy megkérjem a lánya kezét... — Nagyszerű! Mi majd jó későn és jól elázva megyünk haza. a hölgyeknek pedig megmagyarázzuk, hogy maga megkérte Klavg/uska kezét, én igent mondtam, mire maga rábeszélt engem arra, hogy ezt ünnepeljük meg a vendéglőben. Rendben van? SÁGI TÓTH TIBOR fordítása KRAL KLARA illusztrációja Feleki László: AFORIZMÁK ■ Bármilyen nehézségei vannak egy írónak, mindig találhat vigasztaló példákat. Ha későn kezd írni, gondoljon a világhírű Pirandellóra, aki ötvenöt éves korában fogott hozzá az íráshoz. Ha keveset ír, gondoljon a világhírű Flaubert-re, aki mindössze öt regényt írt egész életében. Ha nem tud írni, gondoljon a világhírű . . . oppardon . .. ■ A rossz író kimegy az életbe, félreismerni az embereket. ■ Aki szándékosan az utókornak alkot, olyan, mint a pék, aki a következő nemzedéknek süt. ■ A jó írónak a rossz könyvei is jók. A rossz írónak a jó könyvei is rosszak. ■ A rossz író jobb könyveket olvas, mint amilyeneket ír. ■ Nehezebb feladat bonyolult dolgokról egyszerűen írni, mint egyszerű dolgokról bonyolultan írni. ■ Egy jólelkű irodalmár szerint ha túlságosan szigorúan bírálunk meg egy fiatal írót, elvesszük a kedvét az írástól. Végre tudom, miért lett lolsztoj nagy Író. Nem vették el a kedvét. ■ A legcsodálatosabb irodalmi remekműveket is főként elalvás előtt olvassák. ■ Egy őszinte költő egyszer elárulta, hogy minden verse arról szól, amit belemagyaráznak. ■ A költő nem azt akarja, hogy megértsék, hanem hogy értelmezzék. ■ Világosan kell írni. Ne feltételezzük, hanem terjesszük a műveltséget! Azonnal takarodj innen! Ma már megkaptad a csont adagodat! Hova bájt mar megint!? — Azt talán nem is állítanám, hogy súlyfeleslege van: csak a magasságából hiányzik 38 centiméter! *%•*
