A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-04-20 / 13. szám

Kis történetek híres emberekről G. Courteline francia prózairó és ismert humorista az egyik napon súlyo­san megbetegedett. Túl volt már a het­venen és a beteg testi állapotából ítél­ve úgy látszott, hogy közeleg az utolsó órája. A halálos beteg humorista ágyánál konzíliumot tartottak az orvosok és sor­ban elmondták véleményüket: — A szíve erős, mint a bikáé. — A tüdő is egész normális. — A máj működése megfelelő. •— A gyomor egészséges. A beteg elhaló hangon közbeszól: — Tehát, uraim, ha jól értettem, tel­jesen gyógyultan halok meg . . . • u Egyszer, amikor E. Hemingway ameri­kai író hazaérkezett Európából, az egyik szemfüles újságíró megkérdezte, hogy milyen hatással volt rá Párizs. — Párizs egészen elbűvölt — lelken­dezett a híres Író. — Ugyanis egészen másképpen nézz ki, mint ahogy én a könyveiben leírtam. — Tudja, kerek tíz évig tartott amíg rájöttem, hogy nem tudok írni — mond­ta egyszer Honoré de Balzac Viktor Hugónak. — Ugyan, kérem! — csodálkozott a Nyomorultak neves írója. — És miért nem választott akkor más foglalkozást? — Mert már elkéstem vele — sóhaj­tott fel Balzac. — Ugyanis, közben híres író lettem!... Elvarázsolt palacsinta Gyerekkoromban nagyapám sokszor traktált rémtörténetekkel. A csallóközi tüzesembert állítólag ő is látta. Meg­jelent neki a bodaki laposban. Akkor elhittem a kísértetekről szóló történeteit. Most már csak nevetek rajtuk. A napok­ban azonban nyilván az emlékezés ha­tására, jó ötletem támadt: Mi lenne, ha én is elmesélném vala­kinek rövid „rémtörténetemet“. Mert ahogy majd később kiderül, én is „ba­bonás" varázslat hatása alá kerültem. Pedig nem hiszek a babonában. De miről is van szó? Gyakran készí­tek egyszerű lekváros vagy túrós pala­csintát vacsorára. Ez a zsírban sütött, sokféleképpen készíthető palacsinta mind a gyermekek, mind a felnőttek kedvelt étele. Ám van ennek a pala­csintának egy különleges változata is, amely tudomásom szerint csak Bratisla­­vában, egy úgynevezett tejbárban kap­ható. Hogy miért különleges? Mert ott tény­leg nagyszerűen készítik el. Valóságos ínyencségnek számit az ott sütött pala­csinta. Ugyanis a finom diókrémes, háromszögbe hajtott palacsintát csoko­ládéval öntik le, és ráadásul még tej­színhabbal is kicifrázzák. így aztán az egyszerű palacsinta valóságos „étel­tünemény", amelyért sorba állnak az emberek, de azoknak is ki kell fogniuk azt az időpontot, amikor a palacsinta kapható. S nekem pontosan ezt az időt nem sikerült még egyszer sem kifognom. Mintha megbabonáztak volna. Vala­hányszor bemegyek sógornőmmel a tej­bárba, az elárusító nekem mindig azt mondja: — Már elfogyott! Mikor először álltam érte sorba, só­gornőmnek még jutott belőle, de nekem már nem. Nekem az elárusítónő megint azt mondta: — Mór elfogyott! Mikor más alkalommal értünk oda a pulthoz, már ő sem kapott, vagyis a só­gornőm. A palacsinta már neki is elfo­gyott. Hát így jártam meg a palacsintá­val, talán már vagy négy alkalommal. Hiába siettem a büffébe, odaérve már csak azt láthattam, hogy mások milyen mohón eszik a csokoládéval leöntött s tejszínhabbal kicifrázott palacsintát. Nézhettem és csoroghatott a nyálam. Ekkor a sógornőm megdühödött, de nem a palacsintára, hanem rám, a „megbabonázottra" és nélkülem ment palacsintát venni. S csodák-csodája a polcon ott sorakoztak a szebbnél szebb palacsinták, és nem is négyötve­­nért, hanem olcsóbban: három nyolc­vanért. Babonás vagy babonázott lennék tényleg? Hogy peches vagyok az egé­szen biztos, hiszen a sógornőm már ki­jelentette, hogy többé nem hajlandó ve­lem a tejbárba járni, mert akkor csak nézheti és nem eheti a palacsintát. Mitévő legyek? Hogyan szabaduljak meg a „babonás" varázslattól, amely eltünteti a polcokról a palacsintáimat. Az egyetlen lehetséges, az egyetlen sze­rencsés megoldást választom. Megpró­bálok maggm sütni csokoládéval le­öntött, tejszínhabbal cifrázott palacsin­tát. Ploczekné M. Erzsébet — A feleségemmel már meg­egyeztem, keverhetitek a kár­tyát, rögtön ott vagyok!... „Majd egy szép napon, drá­gám, ha leteszed az újságot, észreveszed, hogy itthagyta­lak ...“ Szöveg nélkül Szöveg nélkül Szinte hihetetlen, hogy eny­­nyire elszaladt az idő. Úgy tűnik, hogy csak a minap álltak emelvényre a müncheni olimpiai já­tékok érmesei, gyönyörködtünk a bajor fővárosban rendezett játékok szinpom­­pás záróünnepségében.amikor levonták az ötkarikás olimpiai zászlót, kialudt az olimpiai tűz, és a stadion hatalmas eredményhirdető tábláján rövid szöve­gű meghívást olvashattunk: „Viszont­látásra, 1976-ban, Montrealban!” Amikor a müncheni világverseny u­­tán legördült a függöny, megkezdődött a következő, a XXI. nyári olimpiai já­tékokra való felkészülés. A négy esz­tendő alatt ismét mérföldes léptekkel fejlődött a sport. A világversenyeken új nevek, új sportcsillagok tűntek fel. Nem kell jósnak lenni, hogy megálla­pítsuk: az idei olimpián csak az érhet el kimagasló eredményt, csak az nyer­het érmet, aki sportágának igazi mes­­'ere, művésze. Ml LESZ MONTREALBAN? A második világháború után rende­zett olimpiák nagyszerűen sikerültek. Felejthetetlenül szép volt a római, a tokiói, az azt követő mexikói és a müncheni is. Rómában, Tokióban,v Mexikó város­ban, Münchenben zökkenésmentesen folyt a felkészülés, az olimpiai létesít­mények már jóval a megnyitás előtt készen álltak. Kanada legnagyobb vá­rosában, Montrealban azonban akado­zik az építkezés. Anyagi nehézségek miatt egyes létesítmények építését be sem fejezik. Akik ismerik a jelenlegi kanadai gazdasági helyzetet és azokat az amerikai „lehetőségeket", amelyek­kel a tengerentúlon a sport rendelke­zik, ezen nem is csodálkoznak. Csak abban bíznak, hogy a montreáli szer­vezők és rendezők — idegen segítség­gel — a nehézségek ellenére, méltó keretek között, zökkenőmentesen bo­nyolítják le a világ sportolóinak leg­nagyobb versenyét, a nyári olimpiai já­tékokat. A műsorterv szerint, július 17-én, ün­nepélyes keretek között nyitják meg a XXI. olimpiai játékokat, ahol 21 sport­ágban küzdenek majd a világ legjobb­jai. SZÁZHETVEN CSEHSZLOVÁK SPORTOLÓ A Csehszlovák Testnevelési Szövetség Központi Bizottsága elnökségének dön­tése szerint a montreali olimpián 170 élsportoló képviseli hazánkat. A végle­ges nevezésre csak június első felében kerül sor, a szakvezetők azonban már most azzal számolnak, hogy az olim­piák legnépszerűbb sportágában, az atlétikában 20 csehszlovák versenyző áll rajthoz. Tizenhármán már teljesítet­ték a megszabott olimpiai limitet, és a sportvezetők úgy vélik, hogy még legalább hét atléta „szolgálja meg" tavaszi eredményével a montreáli re­pülőjegyet. — Már ma biztos, hogy Montreálban tizenkét sportágban rajtolnak verseny­zőink — jelentette ki Vladimír Cernu­­sák, a CSTSZ SZKB elnöke. Ez azonban nem jelenti azt, hogy — a gyeplabda, a lovaglás és a vitorlázósport kivételé­vel — a további sportágakban leg­jobbjaink nem vehetnek részt. Szocia­lista államunk az olimpiai felkészülés­hez, kimagasló eredmények eléréséhez minden támogatást megad, és öröm­mel egészítjük ki az olimpiai csapatot olyan további sportolóikkal, akiknél minden remény megvan ahhoz, hogy az olimpián sikerrel képviselik hazán­kat. ATLÉTÁINK FELKÉSZÜLÉSE Sokan azt hitték, hogy a müncheni fedettpályós Európa-bajnokság a mont-

Next

/
Thumbnails
Contents