A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-13 / 12. szám
MUNKÁJUK Patócs Gábor a fronton ismerkedett meg Lenin műveivel, a forradalmi eszmékkel. A húszas évek elején került kapcsolatba a bratislavai kerületi pártbizottsággal. A kommunista párt kerületi küldöttei (Nagy Gyula, Szeidler Ernő, Major István, Steiner Gábor) gyakran megfordultak Somorján, ahol népgyűléseken ismertették meg a tömegeket a párt célkitűzéseivel. Patócs Gábor 1923-ban lépett be a kommunista pártba, s mindjárt megbízást kapott a helyi pártszervezet megalakítására. Az öt alapító tag: Patócs Gábor, Bokor Ferenc, Sidó István, Bogár Ferenc és Szabó Ferenc. Hamarosan hatvanra növekedett a taglétszám, s' az 1927-es választásokon a kommunisták már 320 szavazatot kaptak és hat képviselőt küldtek a városi tanácsba. A tagok többsége földmunkás, kisiparos vagy segédmunkás volt. Sikeresen terjesztették a szocialista eszméket, amiről az is tanúskodik, hogy a központ megbízásából megismertették a dolgozókkal a „Németország a forradalom előestéjén“ című kiadványt, amely a forradalomhoz vezető utat jelölte meg. A pártszervezet aktivitását és a tömegekre gyakorolt hatását a NOSZF hatodik évfordulója tiszteletére összehívott népgyűlés is bizonyítja. Az emlékezetes összejövetelt „Egységben az erő” jelszó jegyében a Korona-vendéglőben rendezték meg. A népgyűlést az Internacionáléval kezdték, ezután következett a szavalat és az ünnepi beszéd, amelyet Szeidler Ernő kerületi titkár tartott meg. Beszédében méltatta a párizsi kommünt, a NOSZF-t és a fiatal szovjet államot. A hallgatóságot e szavakkal szólította a burzsoázia elleni harcba: „Az orosz proletariátus nem áll meg győzelmes útján. Véghezvitte a szocialista forradalmat annak ellenére, hogy a nemzetközi reakció összeesküdött ellene. Szovjet-Oroszország a mi barátunk és példaképünk.“ A somorjai bíró azt írta a jelentésébe, hogy a kommunista eszmék rendkívül népszerűek. A hatóság később csak ritkán engedélyezte a nyilvános gyűlések megtartását. A föld- és erdőmunkások helyzete Somorján és környékén a gazdasági válság idején egyre súlyosbodott. A párt ekkor még szorosabbra fűzte sorait, még határozottabb harcot hirdetett a burzsoá rendszer embertelensége ellen. Tüntetéseket és sztrájkokat szerveztek és segítették a munkanélkülieket. A kommunista párt azt javasolta, hogy a helyzet azonnali megjavítása érdekében adóztassák meg a város gazdag polgárait, s az ilyen módon szerzett pénzt fordítsák a munkanélküliek megsegítésére. A javaslat persze az illetékeseknél süket fülekre talált, NEM VOLT Patócs Gábor a párt tekintélye viszont megnövekedett. Amikor Füle Lajos vezetésével megszervezték az erdőmunkások sztrájkját, a burzsoázia sajátos taktikához folyamodott. Azzal utasította vissza a béremelést, hogy a környező falvak erdőmunkásai olcsóbban elvégzik a favágást. A munkások azonban egységesek voltak, egyesítették erejüket, nem árulták el egymást. Az akció sikeresen folyt le, s a megdühödött hatalom Patócs Gábort tizennégy napi elzárással sújtotta, mert szerinte „megfélemlítette“ a munkásokat, akik olcsóbban is vállalták volna a favágást. A pártszervezet nagy gondot fordított a sajtótermékek terjesztésére és a felvilágosító tevékenység fokozására. A Munkás elismert és népszerű újság volt körükben. Harcot indítottak a kommunista képviselők üldözése és bebörtőnözése ellen. A községi választásokra maguk készítettek plakátokat. Ebben a munkában Bartal János és Bartal Matild jeleskedett. Bartalné a nők körében végzett értékes felvilágosító munkát, megnyerte őket a párt politikájának. Lengyel Imre és Pörge József neve szintén összeforrt a helybeli munkásmozgalommal. Dömötör Ferenc az ifjú munkások körében fejtett ki aktív munkát, sztrájkot is szervezett, Dömötör Teréz pedig kerületi aktivistaként dolgozott. Emlékezetes május elsejei felvonulásokat szerveztek „Világ proletárjai egyesüljetek“ és a „Jövő a miénk" jelszó jegyében. Mivel a somorjai járás legerősebb pártszervezete az övék volt, HIÄBAVALÚ a többi pártszervezet közötti összekötőkapocs szerepét is betöltötték. Részt vettek a környék falvai pártszervezeteinek a megalakításában. Ezen a téren Patócs Gábor végzett érdemdús munkát. 1925-től 1938-ig a somorjai járási pártvezetőség elnöke volt, s így közvetlenül irányította a járás munkásmozgalmát. Deszkás János, a gombai, Zsigó Mihály és Zsigó Mária, a nagymagyari pártszervezet képviseletében gyakran megfordultak Somorján. Itt tartottak pártiskolázást is, amelyen Róth Imre és felesége, Józsa Ferenc és Gogár Ervin a párt feladatairól és programjáról tartottak előadást. 1932- ben a választásokon a pártszervezet a szegényebb rétegek védelmezőjeként indult, mert egyedül ismerte fel a válság okát, s a kivezető utat is megmutatta. Nem véletlen, hogy a párt jelöltjei 520 szavazatot kaptak, kilenc képviselőt küldtek a tanácsba. Rohamosan növekedett a taglétszám. Már megközelítette a kétszázat. A fasizmus növekvő veszélye ellen nyílt harcot indítottak. Elítélték a Magyar Revíziós Liga tevékenységét. Kiálltak a köztársaság megvédése mellett, elítélték a Horthy-féle Magyarországhoz való csatlakozás gondolatát. Az 1938-as választásokon a Népfront-listán közösen indultak a szociáldemokrata párttal. De ez már nem segített. A köztársaságot már nem lehetett megmenteni. A burzsoázia ismét elárulta a munkásosztály érdekeit. A megszállás éveiben a pártszervezet illegális tevékenységet folytatott. Patócs Gábort 1938. decemberében rendőri felügyelet alá helyezték. Engedély nélkül nem hagyhatta el a város területét. 1942-ben a kistarcsai, majd onnan a garanyi internáló táborba szállították. Hazakerülését az előrenyomuló szovjet csapatoknak köszönheti. Amikor 1945 április elején Somorja felszabadult, a pártszervezet hamarosan újjáalakult. A mezőgazdasági kisváros elindult a fejlődés útján. 1952-ben ismét Patócs Gábor került a pártszervezet élére. Ma is betölti ezt a felelősségteljes funkciót. Magas kora ellenére részt vesz a nyilvános összejöveteleken, eljár a fiatalok közé és beszél az életéről, több mint félévszázados munkásmozgalmi tapasztalatairól. őszinte kommunista elkötelezettségét, meggyőződését tizennyolc különböző kitüntetés és elismerés bizonyítja. Valamennyit párt- és társadalmi szervezetektől kapta. Szocialista jelenünk és a jövőbe vetett szilárd hitünk a legszebb példája, hogy az idős kommunisták úttörőmunkója nem volt hiábavaló. SVINGER ISTVÁN A munkások vörös zászlók alatt indultak magasabb bért, emberibb munkakörülményeket követelni NEM ^A-hajtottakX FEJET A vesztes háború után, a Magyar Tanácsköztársaság napjaiban még felcsillant a remény, hogy a munkásosztály kezébe veheti sorsa irányítását, de aztán minden elveszett. Újra fellángolt a bérharc, amelynek városunkban Suchý Gustáv volt a szervezője. 1920 őszén a szociáldemokrata párt kettészakadt, s haladó szárnya a III. Internacionálé elveihez csatlakozott. A CSKP fenyőházai (Ľubochňa) előkészítő, majd prágai alakuló gyűlésére az érsekújvári járás dolgozóinak küldöttségét Janky György vezette. O lett első elnöke is a városunkban 1921. május 15-én megalakult helyi szerevezetnek. A dolgozók egységes frontjának a létrehozása rendkívül időszerű volt. Egyre jobban lehetett érezni a gazdasági válság következményeit, amelyeket a tőkések a dolgozókra akartak kényszeríteni. 1930 végén elterjedt a hír, hogy felszámolják a cipőgyárat. A helyzetből Bafa Ján zlíni cipőgyáros húzott hasznot. Átvette a gyárat. Ezzel kezdetét vette a dolgozók még nagyobb méretű kizsákmányolása. A sorsdöntő napokban mutatkozott meg igazán a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának nagyszerűsége. A belső és külső ellenség fölött győzedelmeskedő fiatal szovjet állam hozzálátott a gazdasági élet újjászervezéséhez. Az Interhelpo néven alakult nemzetközi társulás ennek a folyamatnak a meggyorsítását segí-Országos szintű találkozókon vitatták meg a várható eseményeket. A képen középen az első sorban Majoi István 14
