A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-13 / 12. szám
méltó, hogy a dolgozók 50 százaléka nő, közülük nagyon sok a fiatal, ami szintén örvendetes. (Az átlagos életkor 34—35 év). ■ AZ EMBER ÉS A MUNKA A legkorszerűbb gyárban is az ember a legfontosabb tényező. A sokat tudó gépek holt eszközök csupán. Ha hiányzik mellőlük az ember esze, keze és alkotó fantáziája, azok is maradnak. Azért nem mindegy, hogy az ember hogyan viszonyul a gépekhez, a munkához, az egész termelési folyamathoz. A gyár dolgozói az 5. ötéves tervet 1975. november 12-én teljesítették. Miért s hogyan? Bizonyára nem véletlenül, hanem azért, mert olyan előfeltételeket teremtettek, olyan munkaerkölcsöt alakítottak ki, úgy össze tudták hangolni a zökkenőmentes termelési folyamat ezernyi összetevőjét, hogy az eredmény nem maradhatott el, s a jövőben sem marad el. Pedig a követelmények egyre igényesebbek, a feladatok egyre nagyobbak. Ebben az évben például jócskán csökkenteni kell az önköltséget, és kevesebb dolgozóval 21 millió koronás értékkel többet kell termelni, mint az elmúlt évben. Persze az egyik függvénye a másiknak, mint ahogy minden a gyárban. Itt semmi sem történik s történhet véletlenül. A legapróbbnck vélt termelési mozzanatnak is megvan a jelentősége. Csakis úgy lehet elérni a termelés folyamatosságát, azt, hogy a szalagra kerülő nyersanyagból a szalag végén kész bútordarabok kerülnek le. Hosszú és bonyolult a nyersanyag útja, az avatatlan szem alig bírja nyomon követni, mégis minden és pontosan a helyére kerül. A hatalmas csarnokokat járva meglepett a dolgozók higgadt nyugalma. Nem láttam különösebb lótást-futást, kapkodást, sem nagy embertömeget. Ellenben láttam, inkább csak éreztem, a munka egyenletes ritmusát, ami lényegében foghatatlan, mégis ott lüktetett minden munkaasztal és gép körül. Vajon mi lehet a jó munkaerkölcs alapja s miből táplálkozhat? — vetődött fel bennem újra meg újra a kérdés. Annak a ténye, hogy létezik az üzemben pártszervezet és szakszervezet, Nőszövetség és SZISZ, s hogy a gyár minden dolgozója tagja a Csehszlovák— Szovjet Baráti Szövetségnek, önmagában még nem előfeltétele a jó munkaeredményeknek. Akkor azonban már igen, ha az említett szervezetek vezetőségei a küldetésüknek megfelelő szellemben irányítják és nevelik a tagságukat. Azt tapasztaltam, hogy Füleken azt nagyszerűen csinálják: az eredmények önmagukért beszélnek. ■ SZOCIALISTA MUNKAVERSENY Fiľakovón (Füleken) jártam a Béke bútorgyárban. Hivatalos elnevezése: Mier, n. p., Topoľčany, závod Fiľakovo. Túl a vasúti átjárón, a városka szélén épült fel 110 millió koronás beruházással. 1970 nyarán kezdett üzemelni. Az illetékesek szerint induláskor Közép- Európa legkorszerűbb bútorgyára volt. Most sem elavult, csakhát a fejlődés nem állt meg, s azóta jó néhány új gyár épült fel — nyilván még korszerűbb (Egyébként az anyavállalathoz nyolc kisebb-nagyobb üzem tartozik.) ■ KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK Egy-egy üzembe vagy gyárba látogatva az ember először arra a kérdésre keresi a választ, hogy a népgazdaságnak milyen haszna származik az új létesítményből, másodszor, össztársadalmi szempontból fontos volt-e felépíteni és üzembe helyezni? • Először: a bútorgyár napi termelési értéke 1 millió 100 ezer korona, az évi több mint negyed milliárd. Kizárólag konyhabútort és egyéb kiegészítő bútordarabokat gyártanak. Szlovákia összes házgyárát a fülekiek látják el az említett bútorokkal, azonkívül 60 millió korona értékben szállítanak a cseh országrészbe, exportra pedig — főleg Angliába és Svédországba — mintegy 22 millió deviza korona értékben, ami mindenképpen figyelemre méltó eredmény. Másodszor: Szlovákia iparosítása s az ipartelepítés arányossága szempontjából szintén fontos volt a bútorgyártás ilyen arányú ■ fejlesztése. (A múltban is gyártottak bútort Füleken, csak sokkal kisebb mértékben és szerényebb körülmények között). Pártunk és kormányunk nagy gondot fordít arra, hogy egy-egy vidék munkae'ő tartalékának lehetőséget biztosítson a munkára, munkavállalásra, hogy a népgazdasági hasznosságon kívül, minél magasabb legyen a foglalkoztatottság arányszáma. Csakis így találkozhatnak és fonódhatnak eggyé államunkban az egyéni és az össztársadalmi érdekek. A gyárban közel ezer ember — Fülekről és 10—12 környező községből — jutott munkához, keresethez. Figyelemre Elbeszélgettem néhány dolgozóval, azonkívül Jaskó Tivadarral, az üzemi bizottság elnökével, Nagy Ferenccel, a munkaverseny felelős szervezőjével és Nagy Ivánnal, aki a technikai fejlesztés és az újító mozgalom felelőse. Tőlük tudtam meg, hogy az üzemben 32 szocialista brigád (369 taggal) versenyez. Közülük hat kollektíva már megszerezte a bronz fokozatot. Azonban a jók között is akadnak legjobbak, mint például Botos Olga brigádja, Holló Istvánná, vagy Balázs József ifjúsági brigádja. Balázs Jóska szerény, szimpatikus fiatalember. Nős, két kislány apja (felesége is itt dolgozik, most anyasági szabadságát tölti). Tizenkét tagú a brigádja — 8 lány és 4 férfi —, mindannyian SZfSZ-tagok. A szerelőműhely első szalagján dolgoznak. A lányok közül öten a Faipari Technikum levelezői tagozatának másodéves hallgatói. Tavaly az üzem úttörő táborában 250 órát dolgoztak le társadalmi munkában. Szívesen vállalnak pótmunkát is, ha netán valahol lemaradás mutatkozik. Közösen járnak színházba, moziba, s ha valamelyik brigádtag megbetegszik, szintén közösen meglátogatják. 12
