A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-06 / 11. szám
runk választ, mi változott egy év alau az üzemben. — A ruhagyár fennállása óta eltelt tíz év alatt még sohasem dicsekedhettünk olyan sikerekkel, mint 1975-ben — újságolja örömmel Major László. — A terv 1974-hez viszonyítva huszonkét százalékos termelésnövekedést irányzott elő, a valóságban azonban harmincegy százalékos növekedést értünk el. S az idén? Mór az év első hónapjának eredményei azt mutatják, hogy az idei tervünket is teljesítjük. A tervjavaslatokat egyébként nem szűk körben vitatjuk meg, nálunk minden dolgozó előadhatja a saját javaslatát, megmondhatja a véleményét. Hogy mi változott nálunk tavaly óta? Főként a dolgozókról való gondoskodás. Elkészültek az öltözők, a zuhanyozók, az egészségügyi szolgálat fogorvosi rendelővel bővült, s az idén már egy nőgyógyászati rendelőt is szeretnénk berendezni, hiszen üzemünk főként nőket foglalkoztat. Természetesen a bölcsőde s az óvoda építéséről sem feledkeztünk meg, március nyolcadikán megkezdtük az építkezést. Ezenkívül huszonhat üzemi lakást és munkásszállót is építünk. Szóval, a következő öt esztendőben meglehetősen zsúfolt lesz a szociális programunk. A legfontosabb létesítményeket, az óvodát és a bölcsődét önerőből, a városfejlesztési akcióban építjük, s ezeket még az idén átadjuk rendeltetésüknek. Azt hiszem, Major László szavait nem kell kommentálni. ■ Hostice (Gesztete), Gemerské Dechtóre (Gömördétér), Jestice (Jeszte). Aki ismeri a három falu környékét, a szemnek szép, hegyes-dombos területet, tudja, hogy ezen a csodálatos vidéken nem könnyű a szövetkezetesek dolga. A 3070 hektárnyi területből, amelyen az egyesült szövetkezet gazdálkodik, csupán 840 hektár a szántóföld. Hogy az itteni viszonyokat egy kissé érzékeltessem, elmondok egy rövid történetet, amely nem más, mint „baklövésem" története. Gesztetén, a szövetkezet irodájában Csank Zoltánnal, az efsz elnökével beszélgettem. Közben néhányszor az ablakon is kipillantottam: egy kisebb fajta szakadékhoz hasonló természeti jelenség vonta magára a figyelmemet. Nincz Marian Készül a „sárga gép" A geszletei szövetkezet „lejöterme" Csank Zoltán — Az ott homokbánya? — kérdeztem az elnöktől. — Dehogy homokbánya! Ilyen a legelőnk — hangzott a meglepő válasz. Szóval, a gesztetei szövetkezet nagy kiterjedésű legelői mégcsak a jó legelők közé sem tartoznak, legfeljebb az igénytelen juhok tenyésztésére alkalmasak. Ilyen terepviiszonyokhoz képest a szövetkezet sikeresen működik. Tavaly járási viszonylatban a hatodik legjobb hektárhozamokat érték el, s az állattenyésztők is teljesítették az állami tervet. Az ötödik ötéves terv időszakában a gesztetei szövetkezet — állami támogatással — több mint nyolcvan hektár szőlőt telepített, tizenkétmillió korona értékű új fejőgazdaságot létesített, s az idén már befejezi egy 180 hektárnyi elmocsarasodott földterület talajjavítását, szántófölddé alakítását is. — Nem tartozunk az önelégült emberek közé — jelenti ki az elnök. — És dicsekedni se szeretünk . . . Dicsekvésre nincs is szükség, elég, ha az érdeklődő ellátogat Gesztetére. Én is láttam ott valamit, amit eddig még soha, sehol. Hogy mi az? A mór említett új fejőgazdaság. Nem más ez, mint egy istállóval összekapcsolt „fejőterem", s a hozzá tartozó hatezer literes tejhűtő. A „fejőterembe" két — rekeszekre osztott — körben forgó vasszerkezetet építettek be. A vasszerkezet minden egyes rekeszében egy-egy tehén számára van hely. A rekesz elején található vályúba az adagoló gép pontosan kiméri a tehén abrakadagját, s közben a fejőgép is automatikusan működni kezd. Mire a rekeszekre osztott szerkezet egy kört megtesz, a tehenet már nemcsak megetették, hanem meg is fejték. Persze, nehéz ezt így szavakkal elmondani. Ezt látni kell. Bár Csank Zoltán, a szövetkezet elnöke megtiltotta, hogy dicsekvő hangnemben, csupa jó eredményekről írjak, nem hallgathatom el azt sem, hogy a gesztetei szövetkezetesek a községfejlesztést is szívügyüknek tartják. Egyebek közt vállalták az iskola rendbehozását és a tornaterem felépítését társadalmi munkában. A következő közlés még nem „hivatalos", de a verebek már faluszerte csiripelik, hogy az ifjúság részére egy strandfürdőt épít majd a szövetkezet. ■ Esteledik. Barangolásunk végéhez ért, hazafelé indulunk: vissza, a fővárosba. Szembe a lenyugvó nappal, amely barátságosan hunyorog ránk, mintha tudná, hogy szerencsével jártunk, hogy sok-sok újat, sok-sok szépet láttunk a rimaszombati járásban. Aztán lassan eltűnik a látóhatár mögött... VARGA ERZSÉBET (PRANDL SÁNDOR felvételei) i o
