A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-06 / 11. szám
A VÁLTOZÓ világ Nagykapos mai látképe szabadulástól számítva 1960-ig járási székhely volt. Hogyan alakult azóta a város arculata, mennyit fejlődött az évek során? — ez az a kérdés, amelyre választ kérek a vrtb elnökétől és titkárától. — A mi dolgunk 1961-től kezdett bonyolultá válni — mondja Kamenický Teodor. — Ugyanis akkor kezdték építeni Vajánban a hőerőművet, s Nagykapos lakossága igen gyorsan megszaporodott. Háromezerről hirtelen hétezerre növekedett. A hőerőmű építése a gondok mellett azonban a város gazdasági és társadalmi fellendülését is magával hozta, mivel itt telepedtek le az erőmű dolgozói. Az elmúlt tizenöt év alatt teljesen megváltozott városunk arculata. A legnagyobb fejlődést az ötödik ötéves tervidőszakban értünk el. — A lakosság hirtelen megnövekedésével említette, számos új feladatot kellett megoldaniuk. Melyek voltak ezek? — Az első helyen a lakáskérdés megoldása szerepelt. Ma már ezen túlvagyunk. Csak az elmúlt ötéves tervidőszakban 1213 lakás, valamint 148 családi ház épült Kapóson. A lakáskérdés megoldása utón jött egy sor más probléma. Óvodákat, iskolákat, üzleteket, kellett létesíteni, illetve a meglevők hálózatát bőviteni. — Hol tartanaik ma? — Az üzlethálózat ma már megfelel o követelményeknek; 100 lakásra közel 70 négyzetméter boltterület jut, ez már kielégíti az igényeket. Még az üzletek áruválasztékát kell bővíteni, és akkor nem lesz ok panaszra. A bölcsődékkel Kamenický Teodor Állok Veľké Kapušany, azaz Nagykapos főutcáján a szálloda mellett, s nézem a kátyus, pocsolyás országutat, amely a napfényben olyan, mintha frissen olvasztott szurokkal öntötték volna le. Csakhogy ami fénylik és feketéjük, nem szurok, hanem koromfekete latyak; messzire fröccsen az autákerekek alól, fel egészen a járdán le- vagy fölfelé igyekvő férfiakra, nőkre. Megérdemelne ez a város egy jobb főutcát, gondolom magamban a korán érkezett tavaszi ég alatt. Néhány perc múlva a gondolatot hangosan is kimondom a városi nemzeti bizottság irodájában, ahol Kamenický Teodor elnök és Kenyhecz Gyula titkár néz szavaim után és elkomorodó ábrázattaf bólogat. — öreg baj — mondja az elnök —, igen öreg baj ez az út. De nem a miénk. Állami út és mi így nem gondozhatjuk. A többi utca mind rendben van, meggyőződhet róla. Csak ez a főutca . . . Igaz, ígéretet kaptunk, hogy csak holmi tyúk tolvaj ló sokért elítélt szerencsétlen jobbágyokat büntettek, arról már akad olvasnivaló, mégpedig az és annyi, hogy a kaposiaik tevékeny részesei voltak az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelésnek. A város rangját a tizenkilencedik században az emeli, hogy járási székhellyé válik. Ekkor már majdnem ezer lakója van. Sok az iparos; Mikszóthtól tudjuk, hogy milyen híresek voltak a kaposi sziták és rosták. Ugyanilyen jó hírük volt a kovácsmestereknek, akik díszes kovácsoltvas kapukat készítettek. (Még itt-ott ma is akad ezekből a kapukból, de lassan eltűnnek a házak elől.) A város történetéhez tartozik még az is, hogy 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság idején megalakult a városban a Vörös Hadsereg alakulata. Az irodalomtörténetből pedig azt is tudjuk, hogy itt született Erdélyi János költő, esztéta és filozófus, aki elsőnek ismerte fel a népdalokban rejlő szépségeket, s irányította rájuk a figyelmet. Korszerű ültetek az új lakónegyedben VALTOZO VALOSAGA Kenyhecz Gyula rövidesen rendbe hozzák, de az ígéret, tudja, még nem aszfalt... Ebevezető után mondjunk valamit a városról, Nagykaposrál, múltjáról, jelenéről. Maga a város az Ung, a Labore, és a Latorca folyók által körülhatárolt terület közepén épült. Az első írásos emlék szerint a települést a XIII. századiban II. Endre idején Boleszló váci püspök a leleszi prépostsógnak adományozta. Kétszáz évvel ,később, a XV. század második felében már országos vásárokat tartanak itt, s 1493-tól a helységben káptalani iskola működik. A hajdani idők fénykorát a tizenhatodik században éli Kapos, amikor megyeszékhely; a krónika sze' rint „gyakran gyűltek itt össze a nemesi rendek, sok halálos ítéletet hoztak". Hogy a piactéren kiknek és miért csapta le a fejét a bakó pallosa, arról a krónikások hallgatnak. De hogy nem-Ma emlékszoba és a pank közepén állá dombormű őrzi és idézi emlékét, szellemének máig ható erejét. Azt az erőt, amely ma is érvényes tömörséggel így fogalmazott meg a költő: „A nép csak a népet ismerje urának." Az Erdélyi nyomdokaiban járó későbbi nemzedék legnagyobbja, Petőfi is járt erre, Ungvárra menet. Oti leveleiben olvashatjuk: „Leleszen felül foly a Latorca, a Bodrogköz és az Ung megye között. Folyása kanyargó, vize világoszöld, környéke erdős a rév körül, hol kompon jön át az ember. Csend volt, amikor áthoztak, kellemes erdei csend, amelyet csak egy-egy madárfüttyentés és az évezőlapátok lubickolása zavart meg.” A mai Nagykapos három helység — Kiskapos, Nagykapos és Csepal — egyesítésével jött létre 1914-ben. A felvon még némi gondunk, mert a Járási Építőipari Vállalat nemigen igyekszik átadni a rendeltetésének azt a bölcsődét, amelynek a tervek szerint még tavaly májusban el kellett volna készülnie. — Melyek a soron következő feladatok? — Az új lakónegyedek környékét kell rendbe hoznunk — mondja Kenyhecz Gyula. — Az utak, a járdák mór rendben volnának, most a tágabb értelemben vett környezetet kell emberhez méltóvá tennünk. Közvilágítás, füvesítés, fásítás — ez még előttünk áll. — Milyen a megnövekedett város kulturális élete? — Sok iskola, tehát sok fiatal is van a városban, s az iskolák gazdag kulturális tevékenységet fejtenek ki. A művelődési otthon rendszeresen vendégül látja a Thália Színházat s szerepelnek nálunk más hivatásos együttesek, elő-
