A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-03-23 / 10. szám

BAR TÖK BÉLA= Március 25-én emlékezik az egész művelt világ korunk egyik legkimagaslóbb zeneszer­zője, zongoraművésze, népzenekutatója, zene­tudósa és zenepedagógusa születésének 95. évfordulójára. A Torontál megyei Nagyszent­­miklóson született. A várost magyarok, romá­nok, németek és szerbek lakták, tehát több nemzetiség kultúrája keveredett itt. Talán ez is befolyással volt arra, hogy Bartók érdek­lődése korán a kelet-európai népek folklór­jára, népzenéjére irányult, amelyet azután zeneszerzői munkásságában is felhasznált. Érdeklődésének középpontjában azonban a magyar parasztzene állt, amelyet feltárt, meg­tisztított s a feledés homályából kiemelve a külföld előtt is ismertté tett. Atyját hétéves korában vesztette el, ettől kezdve özvegy édesanyja nevelte. Nagyvára­don Kresch Ferencnél, Pozsonyban Erkel Lászlónál, Burger Lajosnál, Hyrtl Józsefnél tanult zongorázni, zenei ismereteit Batka Já­nos irányítása mellett bővítette. Pozsonyi gimnáziumi éveinek végeztével 1899-ben a budapesti Zeneakadémiára iratkozott be, ahol 1903-ig folytatta tanulmányait. Zongorataná­ra Thomán István, zeneszerzéstanára Koessler János volt. 1903 nyarán Dohnányi Ernőtől vett zongoraórákat Gmundenben. Itt hang­szerelte Kossuth című szimfonikus költemé­nyét, amelyet áthat a nemzeti romantika for­ró pátosza. Ezzel s 1902-ben írt Scherzo zene­karra Című művével országos feltűnést kel­tett. A Kossuth c. szimfonikus költeményt Richter János karmester 1904-ben Manches­terben is bemutatta. Ezzel megnyíltak az európai hangverse'nypódiumok Bartók mint komponista és zongoraművész előtt. Ekkor ismerkedett meg a köpcsényi születésű Joa­chim József hegedűművésszel, valamint Fe­­ruccio Busoni olasz zeneköltővel, zongaramű­­vésszel és zenepedagógussal. A nemzeti romantika szellemében, Erkel és Liszt stílusának jegyében alkotta meg Rap­szódia zongorára és zenekarra című művét (1904) és 1. nagyzenekari szvitjét (1905) is. Egész életére kiható döntő fordulatot jelen­tett a magyar parasztzenével való megismer­kedése és Kodály Zoltánnal kötött „szövetsé­ge” e dalok feltárására. Az első parasztdalo­kat Sziládpusztán jegyezte fel 1904-ben. En­nek a gyűjtésnek eredménye a Kodállyal együtt kiadott Húsz magyar népdal. Ezt csak­hamar követte a nemzetiségi területeken vég­zett gyűjtőmunka: 1906-ban a szlovákok, majd 1909-ben az erdélyi románok között. A leg­régibb magyar dallamformákkal 1908-ban a Székelyföldön, Csík megyében találkozott. Ekkor talált rá zenéjének eredeti hangjára, amire a délkelet-európai népzene megismeré­sén kívül Debussy tanulmányozása is hatás­sal volt. Űj mondanivalóját javarészt a zon­gora hangján fejezte ki, akkor jelentek meg a Két portré zenekarra, Tizennégy bagatell zongorára, Tíz könnyű zongoradarab, Gyer­mekeknek, Három burleszk, Vázlatok, Két román tánc, Négy siratóének, Allegro barbaro című művei, miután már 1905—1907-ben megírta legtipikusabb átmeneti művét, a II. zenekari szvitet. Bartóknak ebben az időben kezdődött zene­pedagógusi munkássága is: 1907-től Thomán utóda lett a budapesti Zeneakadémia-zongora­­tanszakán. 1908-ban írta — már az európai modern áramlatok hatására — az I. vonós­négyest és 1911-ben, Balázs Béla misztériu­mára, A kékszakállú herceg vára című egy­­felvonásos operáját, megalkotva az új ma­gyar recitatív stílust. A világháború éveiben, 1914—1916-ban került ki tolla alól A fából faragott királyfi cimű, ugyancsak Balázs Béla librettójára írt táncjáték és a friss népi hang­vétel megannyi remekműve zongorán — 15 magyar parasztdal, Szonatina. Román népi táncok, Román karácsonyi dallamok, Szvit —, továbbá Szlovák népdalok férfikarra, vegyes­karra, öt dal Ady verseire, végül a II. vonós­négyes. 1912-ben Űj Magyar Zene Egyesület létrehozásán fáradozott, de eredménytelenül. Kudarca hozzájárult a hazai zenei élettől való teljes visszavonulásához. Ezt a magányt ol­dotta fel táncjátéka bemutatójának sikere (1917) és ezt követően operájának bemutatása (1918) . Ezek a bemutatók fordulatot jelentet­tek nagyságának elismerése szempontjából. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején a zenei direktórium tagja, a Zeneakadémia helyettes igazgatója volt. Már a világháború és a for­radalmak után került előadásra otthon a Négy zenekari darab. A csodálatos mandarin című, Lengyel Menyhért librettójára 1918-— 1924 között írt némajáték bemutatására Bar­tók életében nem került sor Magyarországon (a művet először 1926-ban Kölnben mutatták be). Az első világháború után világszerte nagy sikerrel hangversenyezett, s mint pedagógus a tanítványok sorát nevelte fel. Az I. és II. szonáta hegedűre és zongorára jelentette fel­újuló turnéinak első sikerét. Űjabb hazai el­ismerésre talált zenekari Táncszvitjének be­mutatása 1923-ban; ezen a hangversenyen került bemutatásra Kodály Psalmus Hunga­­ricusa is. 1926-ban alkotott új zongoraműveit — Zongoraszonáta, Szabadban, Kilenc kis zongoradarab, I. zongoraverseny — egymás után, 1927-ben és 1928-ban két vonósnégyese, a III. és a IV. követte; az elsővel amerikai pályadíjat nyert. Itt már egyértelműen el­mondható, hogy összeolvad a Kelet és a Nyu­gat muzsikája, az összes zenei kultúrákra jel­lemző elemi dallam- és ritmusformák, a Nyu­gat leghaladóbb irányzataival. Bartók muzsi­káját kezdik végre érteni külföldön. Világ­hírű hegedűsök (Szigeti József) és csellómű­vészek (Pablo Casals) egyre gyakrabban ját­szották Bartók reprezentatív darabjait. Maga Bartók a húszas évektől számtalan turnén játszotta műveit német, holland, francia, angol, olasz és svájci városokban. Az 1927/ 28-as évadban az Egyesült Államokban, 1929 elején a Szovjetunióban hangversenyezett, 1928-ban két Rapszódiát írt hegedűre és zon­gorára. Ezzel elérkezett alkotóművészetének csúcsára: 1930-ban készült el a román ko­­linda saját fordítású szövegére írt Cantata Profana, avagy mese a kilenc csodaszarvasról című kompozíció; továbbá a II. zongoraver­seny. Folytatta gyűjtőútjait: miután még 1913-ban az észak-afrikai arabok népzenéjét tanulmányozta, 1936 őszén az anatóliai nomád törökök között gyűjtött; itt ismerkedett meg Paul Hindemith-tel. 1935-ben adta ki 27 két- és háromszólamú, gyermek- és női hangra írt kórusát; zenei miniatűrjeit a Mikrokozmosz 153 zongoradarabból álló sorozattal fejezte be. 1934-ből és 1939-ből származó V. és VI. vonósnégyese betetőzése rendkívül koncent­rált kamarazenéjének, amelyhez még a hege­dűre, klarinétra és zongorára írt Trió-kont­rasztok is tartoznak. A harmincas évek má­sodik felében három legfontosabb műve — Zene húros- és ütőhangszerekre és celestára, Szonáta 2 zongorára és ütőhangszerekre, Di­vertimento vonószenekarra — megírására bá­zeli megbízatás ösztönzi. Hegedűversenyét Székely Zoltán hegedűművésznek ajánlotta. Bartók 1940 tavaszán ismét Amerikában járt, ekkor még hazatért, de már megszületett elhatározása: az erősödő fasizmus és a hitle­rista elözönlés veszélye elleni tiltakozásul az Egyesült Államokba emigrál. Összes kéziratait kiküldte külföldre (műveit 1939-től a Boosey and Hawkes, London, New York cég adta ki). 1940. október 8-án tartotta utolsó búcsú­hangversenyét Budapesten. Hazájától távol mostoha anyagi körülmé­nyek között élt, és három évig semmit sem komponált, csak turnézott. Végül 1943-ban megírta utolsó zenekari művét, a Concertót, 1944 tavaszán Yehudi Menuhin hegedűművész rendelésére a Szonátát szólóhegedűre, 1945 nyarán pedig a II. zongoraversenyt. 1942-ben egészségét súlyos betegség, fehérvérűség tá­madta meg, ez akadályozta alkotó ereje újabb kibontakozását. Még megérte a háfeorú befeje­zését, de már nem tudott hazmör^ni: 1945. szeptember 26-án meghalt NeflSfcf«>rkban, a West Side Hospitalban. * Művészetének tengelyében a magyar pa­rasztzene áll, de kutatásai a szomszéd népek, a román, a szlovák, az ukrán, a bolgár, vala­mint az arab és a török népzene területein is korszakos jelentőségűék. 1904-től 1918-ig csaknem 3000 magyar psuasztdallamot gyűj­tött, szlovák gyűjtése kb. ugyanennyi, a ro­mán ennél jóval több. Népzenei köteteiből megjelent a Kodállyal közösen készített Erdé­lyi népdalok, valamint A magyar népdal cí­mű kötet; van azonkívül három román dal­lamkiadványa, a szlovák gyűjtésének teljes anyaga is megjelent nemrég a Szlovák Tudo­mányos Akadémia kiadásában. Fontos elmé­leti munkája még: Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje. Halála után kezdte csak igazán elismerni a világ Bartók géniuszát. Ma már mindenütt játsszák a világ nagy koncertpódiumain, ze­netudósok foglalkoznak alkotásaival, elméleti műveivel. S most, születésének 95. évfordu­lóján hódol géniusza előtt az egész művelt világ. IGOR BERGER 21

Next

/
Thumbnails
Contents