A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-03-23 / 10. szám

megszűnik. Azonkívül, ha két év múlva üzembe helyezik mind a nyolc agregá­­tot, az erőmű 1100 megawatt villamos energiát fog termelni, ami négyszerese Szíria jelenlegi egész villamos energia termelésének. Az így termelt energia értéke 770 millió Szíriái font lesz. Mielőtt továbbindultunk volna, talál­koztunk a szovjet elvtársakkal is. Szívé­lyesen üdvözöltük egymást. Szerények voltak. „Minek beszélni róla — mond­ta Dmitrij Mihajlovics Szidorcsik mér­nök —, hogy mi mindent csináltunk mi itt, értékeljék inkább Szíriái barátaink." S valóban ők nem takarékoskodnak a dicsérettel, felbecsülhetetlen segítsé­get jelent az is, mondják, nogy a szov­jet elvtársak szíriaiak ezreit tanították meg több mint száz szakmára. S ezek ma már tanítanak, átadják tapasztala­taikat, ismereteiket szíriaiak további ezreinek meg ezreinek. Vezetőnk meg­jegyzi, hogy a szovjet elvtársak példát mutatnak a szabad idejükben, magán­életükben is. Gyakran jönnek össze családi alapon, a Szíriái—Szovjet Ba­rátság Házában, közös sportversenye­ken és egyéb alkalmakkor. Mindez a tatással — miután bejártuk az óriási kiterjedésű építkezést, amely fölé büsz­kén magasodnak a kéményóriások — Farid Lama mérnök, vállalati igazgató­­helyettes látott el. Tolmácsunk kissé ki­fújhatta magát, mert az igazgatóhelyet­tes kitűnően beszél csehül. A hatvanas évek végén nálunk fejezte be főiskolai tanulmányait. Jól eset hallani a dicsérő szavakat Csehszlovákiáról, szakembe­reink munkájáról. Ismét szóba került az 1973-as arab—izraeli háború. El­mondták: sohasem felejtik el 1973. ok­tóber 9-ét és 10-ét. Egyszerre csak repülőgép-motorok dübörgésére figyel­tek fel, amely gyorsan közeledett, s még gyorsabban kezdtek hullani az izraeli agresszor pusztító, romboló, halált ho­zó bombái. Sokaknak nem sikerült biz­tonságos helyre menekülniük. Egyszerre kezdtek felhasadozni a csővezetékek, egész épülettömbök dőltek össze, ma­gasra csaptak fel a lángok . . . tizenhat ember lelte halálát a romok között . . . De ez sem használt az agresszornak. Az emberek minden áldozatot vállalva éjjel-nappal dolgoztak. Mindenki meg­értette, hogy minél több üzemanyagot A homszi olajfinomító dolgozói beszámolnak az embertelen bombázásról legkifejezőbb megnyilvánulása a szov­jet—Szíriái barátságnak, eredménye a Baath-pórt vezette Szíriái forradalom­nak. Elbúcsúzunk. Még vissza-visszotekin­­tünk az ország legnagyobb beruházá­sára. Nem, ez nem délibáb, hanem — kézzelfogható valóság I HATALMAS KÖOLAJFINOMÍTÖ örültünk, hogy Homszba is elláto­gathatunk. Nem véletlenül. Homsz he­lyén állt az ókori Emesa az Orontesz folyó partján. Szülővárosa Heliogaba­­lusnak (Elagabalnak), aki itt a nap­isten híres templomának papja volt. Az itteni római légiók katonáinak feltűnt, hogy a fiatal főpap milyen feltűnően hasonlít Caracallához, s amikor elter­jedt közöttük a hír, hogy ő a megölt császár fia, 14 éves korában (217-ben) kikiáltották imperátorrá. Aurelianus császár 273-ban itt verte meg az előző részben említett Zenóbia királynő sere­gét. Emesa kedvelt helye volt Septimius Severus császárnak is, akinek anyja, Julia Domna itt született. Minket azonban nem annyira törté­nelmi vonatkozásai miatt érdekelt Homsz, hanem azért, mert az itteni hatalmas kőolajfinomító csehszlovák segítséggel épül. A szükséges tájékoz­mentenek meg, annál jobban növelik hazájuk védelmi képességét. S az igazgatóhelyettes mosolyogva jegyzi meg: „Hála a csehszlovák nép önzet­len segítségének, gyorsan helyreállítot­tuk a termelést, s lényegesen bővítet­tük termékeink választékát. Ma már előállítunk főként benzint és könnyű­benzint, fűtő- és gázolajat, petróleu­mot, háromféle aszfaltot, propán-bután gázt, olajipari kokszot és ként." Igen, a Csehszlovákiától kapott se­gítségnek is köszönhetően, gyors ütem­ben fejlődik a Szíriái Arab Köztársaság népgazdasága, ipari termelése — az új élet. S ez nem délibáb, hanem — kézzelfogható valóság! A Hét számára írta: JAN ISTVÁNON a Pravda főszerkesztő-helyettese Felvételek: szerző (5), P. Mariot (3)

Next

/
Thumbnails
Contents