A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-03-16 / 9. szám
formák felé. Merészen tarkább minden, élénk színek dominálnak a tálcák, csészék díszítésében. Ez a kiállítás is szemléltetően igazolja, hogy a hétköznapok használati tárgyai is lehetnek az élet szépségének és gazdagságának kifejezői. Huzamosabb ideig nézzük a porcelántárgyakat. Hallottuk már a leningrádi kerámiai művészek hírét, nem idegen Alekszej Vorobjevszkij, Szlavina Nyina, Vlagyimir Gorodeckij neve, a moszkvai Ludmila Azarova híre is eljutott hozzánk, de más az, fényképen vagy eredetiben látni az iparművészeti alkotásokat. Mindaz, amit látunk tiszta forrásból merített népi művészet. Komoly hosználati tárgyak és lakásszépítő csecsebecsék sorakoznak egymás mellett. A népdalok, népi táncok hangulatát idézik, valami szép költeményt, dalt juttatnak eszünkbe varázslatos formájukkal. Évezredek folyamán kristályosodott ki ez a művészet, és bár felfedezhető bennük az új, a modern, lényegük az időálló szépség — népi hagyományokból erednek. A prágai és most a bratislavai szovjet iparművészeti kiállításon is igen sokan szemlélték különös érdeklődéssel az üvegtárgyakat. Elsősorban talán azért, mert a háztartási üvegcikkek és az üvegdísztárgyak előállítása terén Csehszlovákia nagyhatalomnak számít. Most a szovjet népek iparművészeti kiállítása egy kis összehasonlításra ad alkalmat. Már az 1972. évi prágai üvegkiállításon megismertük Szmirnov, Antonov, Filatov nevét, 1973-ban a jabloneci nemzetközi kiállításon újabb kiváló szovjet iparművészek munkáit láthatták a nézők. Ezen a mostani kiállításon az üvegalkotásokban is sok új vonást fedezhetünk fel. Ukrajnai, moszkvai, leningródi iparművészek és üzemek alkotásaiban gyönyörködhetnek a látogatók. Hogy mit láthattunk még? Csontfaragványokat (ezek is a kiállított anyag legszebb darabjai közé tartoznak), fémtárgyakat, kelyheket, tálcákat, művészi kivitelű népi használati tárgyakat, miniatűr festményeket, díszes könyvborítókat. Nem volna teljes a felsorolás, ha nem emlékeznénk meg a faliszőnyegekről, szőttesekről. Akárcsak nálunk, a szovjet képzőművészeknél is erőteljesen megmutatkozik az építészet fejlődéséhez való kapcsolódás, a falu díszítéseknek jellemzője a tágas termekhez igazodó monumentalitás. Észt, lett, litván képzőművészek alkotásai mellett türkmén, kirgiz és főképp kazah iparművészek alkotásai díszítik a kiállítási termek falát. Gyapjú, gyapot, len, sós, bőr, nemez, sőt sziszálkender is megtalálható a feldolgozott alapanyagok között. Táncjelenetek, a napfelkelte, népi sportjátékok ábrázolása. A motívumok: mindmegannyi a népdalok, népviseletek, a népi művészet egyszerű hangján szól hozzánk. Még a hideg porcelán és kerámia figurák is lélekből fakadó meleget árasztanak, megragadva a szépet, az igazán emberit, tehát mindazt, ami örök. Ezt láttuk a szovjet népek ipar- és népművészeti kiállításán. A bratislavai Kultúra Házának nagytermét csaknem teljesen .megtöltik a gyerekek, önfeledten nézegetik a Szovjetunió népeinek jellegzetes iparművészeti alkotásait. Egy osztály, vagy talán iskola növendékei látogattak el. Fiúk, lányok vegyesen. Amolyan 10—12 évesek. A fiúk a leghosszabb ideig az előtt a tárló előtt álldogálnak, amelyben két díszes kivitelű kardot látni. Mondja az egyik: — Micsoda remek tőrök! A másik úgy látszik, jobban ismeri a fegyvereket: — Nem tőr ez a kettő, hanem török eredetű handzsór. — Miből gondolod? — kérdezem tőle. Először végignéz, csak aztán válaszol: — Mert hosszabb, mint a tőr, hajlított pengéjű és díszes markolatán nincs keresztvas mint az európai kardokon. Kiderül, azért tudja, mert a nővére eladó az egyik régiségboltban. — A handzsárt a török-tatár népek használták, ez pedig a szovjet népek iparművészeti kiállítása — mondom neki. Nem adja fel. — A Szovjetunióban is számos török-tatár nép él, azonkívül a handzsárt a kaukázusi népek is használták. Igaza van. Értelmes gyerekek ezek. Lám, érdemes őket elvinni a kiállításokra. A lányok persze inkább a tárlókban elhelyezett ékszereket nézegetik. Ott időznek a legtöbbet, no meg o színes porcelánoknál. A vitrin üvege mögött nyakékek, fülbevalók, gyűrűk, melltűk, karkötők. Milyen szépek! Ezüst ötvösművészeti remekek, rézdísztárgyak. Lett, türkmén, kazah, kirgiz ezüstművesek alkotásai. Különböző tájak, különbőz országok hagyományainak megőrzői. A kirgiz és türkmén tárgyak dús díszítése, a színes kövek, gyöngyök tarka mozaikja megállásra kényszeríti a látogatót. Szépek a díszített övék is. Ezeket egy nagyobbacska lány nézi vágyó szemmel. Jól illene karcsú derekára. Az ilyesmi nagy divat mostanában. A kiállított tárgyakhoz nem szabad hozzáérni. Árgus szemmel őrködnek a vigyázó asszonyok. Kell a felügyelet, mi lenne, ha mindenki kézbevenné a törékeny üveg-, porcelán-, kerámia-tárgyakat? ... Sorra vesszük a két teremben elhelyezett látnivalókat. Tarka összevisszaságban egy csokor művészi alkotás. Keleti népek, a Szovjetunió népeinek remekmívű alkotásai. Népi művészet, sok hasonlóságot fedezünk fel a régi idők kultúrája és a népi kultúrák jelenlegi alkotásai között. Nagy múltú hagyományok emlékei őrződnek meg az alkotásokban; sok közös vonást találunk az arab, egyiptomi, kínai, indiai népművészettel, mégis újjá születik a kerámia, a porcelánművészet, a szovjet népi képzőművészek a régi szépséget megőrizve haladnak a modern kor ízlésének, használati követelményeinek megfelelő új — os —-
