A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-03-16 / 9. szám
Jozef Kosť, o brigád SZISZ-szervezetének elnöke Meghitt pillanatok a télikertben C x František Kliha: Megmutatni mire vagyunk képesek! Jobbról Ambróz Peško művezető nem gondoltunk kitüntetésre, elismerésre, hanem hogy önmagunknak van szükségünk a tanulásra, a jobban, rugalmasabban végzett munkára. — Milyen emberekből áll a brigád? — kérdezem a két vezetőt. összenéznek. Noha az első perctől tulajdonképpen erről beszélgetünk, mégsem így várták ezt a kérdést. Mielőtt szólna, a brigódvezető egy rongydarabban megtörli olajos kezét, aztán tömören, kereken válaszol: — Először is szorgalmasak, fegyelmezettek, értik a mesterségüket és tisztelik egymást. Persze, ez még nem minden. Tudnak lelkesedni és nem sajnálják az időt vagy a fáradságot a közösségi céloktól. Kik a legaktívabbak? Fogas kérdés, merfmindig egy emberként igyekszünk, de tolón Palo Ščepánek, Szabó Sándor, Bohumil Drexler, Konečný mérnök, Jozef Miškovič, Varga László, Štefan Petrik, Puss Rozália, Alföldy Jozefina nevét említhetném meg külön is. — Halottam, hogy a brigádvezető is kifogyhatatlan az újítási javaslatokból — fordulok újra František Kliha felé. — Mi készteti erre? Elmosolyodik, majd magyarázólag széttárja a tenyerét, úgy magyaráz: — Az, hogy eredményesebb legyen a munka. Szerintem az embernek kötelessége, hogy ne csak a kitaposott utakon járjon, hanem a saját fejét is használja ... Ha nem érdekelne a munkám, akkor elfásultan végezném. Ha viszont aktívan dolgozom, akkor óhatatlanul is eszembe jut egy-egy új ötlet. nagynyomású csőszerelvények, a szivattyúk és a légsűrítők javításánál például csaknem félmillió koronát takarítanak meg, de szerepel a kötelezettségvállalásban több újítási javaslat, társadalmi munka, sportrendezvény, színházlátogatás és még több egyéb elhatározás. Külön említést érdemel az is, hogy a Jaroš-brigád immár évek óta állandó védnökséget vállalt a testi fogyatékos gyerekek bratislavai intézete fölött. Ehhez hasonló nemes tettel bizony kevés kollektíva büszkélkedhet üzemeinkben, gyárainkban ... A fogyatékosok intézetének egyik földszinti, keskeny helyiségéből például — 500 óra ráfordítással — otthonosan berendezett téli kertet létesítettek. A klubszerű teremben ma saját „gyártmányú" akváriumokban úszkálnak a díszhalak, a mennyezetig érő állványokon virág zöldell, a falak egyikét kovácsoltvasból készült fémmadár teszi otthonosabbá. De ez még nem minden! A fekvő betegeknek egy olyan, íróasztalhoz hasonló szerkezetet találtak ki, melyet az ágyhoz lehet csatolni s azon írni a leckét. Most ismét két újdonságon törik a fejüket. Hogy a helyszínen is meggyőződhessek mindenről, ellátogattam az intézetbe is, ahol valóban szeretettel és hálával szóltak a Jaros-brigódról. Joggal mondhatná most valaki: csupa dicséretből, elismerő szóból áll ez a riport. Az újságíró kötelessége azonban, hogy azt írja meg, amit lát és hall. S én nem csak a brigád körében, de a Slovnaft igazgatóságán is nekik — A határidő? — Azonnal! — vágja ró nevetve a brigádvezető. — Értsd ez alatt szombaton és vasárnap . . . Ilyenkor aztán egy emberként fogunk össze mindanynyian: Egy emberként dolgozik a brigád, hiszen remek alkalom ez arra, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek. Valóban így van ez, hiszen egy-egy sürgős műszaki hiba eltávolításakor a karbantartóknak két lehetőségük van: azon melegében, fércmunkát végezve eltávolítani a műszaki zavart és abban bízni, hogy valahogy csak kibírja majd az újabb megterhelést. A másik lehetőség ellenben: kitalálni olyasvalamit, ami lehetővé teszi a határidő betartását vagy lerövidítését, s emellett még jó minőségű munkát is végezni! A Jaroš-brigódban ez utóbbi, nehezebb utat szokás járni. Itt egyszerűen nem ismerik a félvállról végzett fércmunkát, s így nem is csoda, hogy ebben a műhelyben különösen élénk újítómozgalom is zajlik. Minduntalan a hatékonyabb, termelékenyebb és gyorsabb munka módját keresik. Vajon miért? A brigádvezető rövid gondolkodás után válaszol. — Mondhatnám, hogy öntudatból, mert szocialista munkabrigád vagyunk — mondja. — Mondhatnám, hogy a magasabb keresetért, hiszen ha többet teljesítünk, többet is fizetnek. De még egy harmadik körülmény is van: becsülettel helytállni, tudni, hogy bármikor számíthatnak ránk. — üzemünk termelési sikerei nagyban függnek az általunk karbantartott gépek, motorok, csőszerelvények állapotától is. Ezt a szempontot megalakulásának napjától .különösen szem előtt tartja a brigád — veti közbe Ambróz Peško. — A kezdés hónapjaiban még — És érdemes előállni ezekkel a javaslatokkal? Elérti a célzást, mert egyből rávágja: — Természetesen! Hiszen ezzel mindannyiunk munkáján könnyítek. Miért ne indítványoznék valamit, amiből az embereknek is, az üzemnek is haszna lehet? Időközben alaposan megszaporodtak a bejegyzések! Megtalálni ott a közös kirándulások emlékét, Jaroš-kapitány édesanyjánál tett látogatásuk néhány mozzanatát, Gustáv Husák elvtárstól, a CSKP KB főtikárától és köztársaságunk elnökétől .kapott magasrangú kitüntetés átvételének pillanatáról készült fotót, szocialista kötelezettségvállalásaik szövegét — egyszóval mindenről számot ad ez a krónika, ami a brigád életében történik, örömmel újságolják, hogy a CSKP közelgő tizenötödik kongresszusa tiszteletére 25 pontból álló szocialista kötelezettségvállalást tettek. A címzett dicséretet hallottam. A „fent", azaz a gyár vezetőségének körében tapasztaltak közül hadd idézzem legalább az üzemi szakszervezeti bizottság . titkárától hallott véleményt: „Erre a brigádra mindig számítani lehet. Mindig új ötletekkel előálló, kitartó és lelkes kollektíva a Jaroš-brigád!” (i-r) KONTÁR GYULA felvételei 7
