A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-03-09 / 8. szám
EGY ERDŐKÁR TANULSÁGAI Az NSZK Erdőgazdasági Kutatóintézete az egyik — két évvel ezelőtti — súlyos viharkatasztrófa okait vizsgálta, és az eredmények alapján új erdőtelepítési és erdőnevelési irányelveket dolgozott ki. Az erdőállományokat az eddiginél ritkább hálózatban javasolják telepíteni. A túl nagy egyedszám ugyanis kedvezett a fák magassági növekedésének, de gyökérhálózatuk kevésbé tudott kifejlődni, ezért nem tudtak ellenálni a viharoknak. A gyérítést túl későn végezték. A kutatók szerint a sortávolságokat az eddigi 80 centiméterről 3 méterre kell emelni, a duglászfenyőknél pedig az eddigi 1,30 méter helyett több mint 4 méterre. A ritkább hálózatban erőteljesebb az átmérőnövekedés, és ezzel növekedik a fáknak a viharokkal szembeni ellenállóképessége. A sűrű állományban gyorsan terjed az erdőtűz is, és nehezíti az oltást, ha átjárhatatlan az erdő. A kisebb egyedszámnak más előnyös következményei is lennének: több fény jutna az egyes fáknak, így gyorsabban fejlődnének. A fenyőket — például a lucfenyőt és a vörösfenyőt — rövidebb vágásfordulókban lehetne kitermelni. A bővebb napsugárzás kedvezne a talajnövényzetnek is, és jobb életteret biztosítana a vadállománynak is. SZIÁMI IKREK SORSA Levelet kaptunk szerkesztőségünkbe. „Az Ország-Világ egyik idei számában olvastam a szétoperált sziámi ikrekről. Elöfordult-e sziámi ikrek születése Közép-Európában is, és mi lett a sorsuk?“ — kérdi P. Erik s.-i olvasónk. Tekintve, hogy az összenőtt testű ikrek problémája másokat is érdekel, röviden összefoglaljuk, amit az említett magyarországi hetilap írt meg francia közlés alapján. 1974 májusában Franciaországban koponyájánál összenőve jött világra két kislány: Sophie és Sonia. Bemard Pertuiset professzor sikeres elválasztó-műtétet hajtott végre, amit az tett lehetővé, hogy a két gyermek agya teljesen elkülönülve fejlődött ki. A hír szerint eddig tizennégy koponyaösszenövéses ikret operáltak szét világszerte, de ez az első eset, hogy a műtét teljes sikerrel járt. A kislányok intelligenciaszintje 100 %-os, agyuk sértetlen, sőt a hajzatuk is dúsan növekszik a bőrátültetés nyomán. Olvasónk kérdésére a Časopis lékarű českých 1975 október 10-én megjelent 41. számában leljük meg a választ, ahol MUDr. J. Kabelík, DrSc. egyetemi tanár közli „Srostlé sestry Blažkovy“ c., korabeli képekkel is illusztrált cikkét. A hajdan világhírnévre szert tett Blažek nővérek esetének orvosi elemzése kapcsán a szerző szót ejt Magdalénáról és Zsuzsánnáról, a magyar összenőtt nővérekről is. Közzéteszi az őket ábrázoló, 1724-ből származó képet és esetüket összehasonlítja a Blažek nővérek, Josefina és Rozália esetével, ill. taglalja a két ikerpárt egymástól megkülönböztető anatómiai sajátosságokat. A cseh sziámi ikrek élettörténete igen érdekes. A Tábor melletti Skrejšov községben születtek 1878-ban. A földművelő Blažek családban azelőtt nem fordultak elő sem ikrek, sem torzszülöttek. Minden nehézség nélkül jöttek a világra, orvos vagy bába sem volt jelen. Féléves korukban egy prágai orvos látogatta meg őket és megállapította, hogy rendesen fejlődnek. KétAz úgynevezett „szönyi ikrek“, Ilona és Judit. A XVIII. század elején éltek Az összenőtt Blaiek-lányok, Josefina és Rosalie 13 éves korukban éves korukban kezdtek járni és beszélni. A kislányok otthonukban sajátították el az általános iskolai műveltséget, a tanító házhoz járt. A szülők sokáig ellenezték gyermekeik nyilvános fellépését, később azután hozzájárultak. A nővérek hegedülni tanultak. Az első szólamot Rózsa játszotta ... Kabelik professzor 1910-ben mint orvostanhallgató figyelt fel az összenőtt Blažek nővérekre s azóta is gyűjtötte, kutatta a sziámi ikrekről szóló szakirodalmat Akkor áprilisban a sebészeten jelentkeztek, méhrák gyanújával. Hajnalra Rozáliának megszületett František nevű, 3070 g súlyú és 50 cm hosszú fia. Az apa kilétét homály fedi, egy kulisszatologatót s a lányok impresszárióját fogták gyanúba a lapok. A fogamzásra és a terhességre vonatkozólag a nővérek megadtak az orvosoknak minden felvilágosítást közös beleegyezéssel került rá sor. A kisfiút dajka szoptatta. A szokatlan szülés világszenzáció lett. A Blažek nővérek alig egy hónappal a szülés után mór a karlíni Varietében szerepeltek. Az olomouci orvosprofesszor előbúvárkodta azokat az adatokat is, ameismertetett cikk szerzője minden hozzáférhető szakirodalmat áttanulmányozott hogy értékelhesse, mily kilátásai vannak az ikrek egyikének halálos megbetegedése vagy sérülése esetén a másik életbenmaradására. Ennek a reménye csak akkor áll fenn, ha az elhalt szervezetet sikerül az élőtől sebészileg minden biológiai feltétel biztosítása mellett elválasztani. Kabelík professzor ezzel kapcsolatban felveti az orvosi etika és jogi helyzet kérdését is. Olvasónk kérdésére visszatérve a sziámi ikrek középeurópai előfordulása kapcsán érdekes még M. Baudouinnak 1892-ből származó orvosi közleménye, amelyben az akkori Magyarország területén született Hetén és Judit esetéről is szó van. Amiről itt beszámoltunk, orvostörténeti dokumentáció. A sziámi ikreknek nevezett összenőtt testvérpárokat ma a korszerű orvostudomány eszközeivel figyelik, vizsgálják, óvják, gyógykezelik s ha erre lehetőség van, operálják. Pertuiset professzor hálásan fejlődő kis páciensei bizonyítják, hogy ezen a téren is jó eredményeket lehet elérni. —nt— lyek az összenőtt ikrek lelkivilágára vetettek fényt. Állapotukhoz hozzászoktak, nem panaszkodtak, vidám természetűek voltak, s családi és társadalmi érzületük szépen alakult ki. Egymástól függetlenül gondolkodtak, eltérőek voltak az álmaik is. Jól tudtak számolni és értelmileg nem különböztek a velük egykorú lányoktól. Rozália volt a tevékenyebb, szeretett olvasni, ő tárgyalt később a szerződéseket illetően, míg Josefina szívesebben varrogatott, és ha testvére kérdezte, tanácsot adott. Rozália az édeset szerette jobban, Josefina a savanyút. Csak nagy ritkán tűztek össze, midőn például egyikük hamisan játszott a hegedűn. Mikor Rozália beleszeretett egy falusi legénybe és csókolódzott vele. Josefina nem irigyelte érte. Később is teljes volt köztük az egyetértés. A Blažek nővérek 1922-ben, 44 éves korukban haltak meg Chicagóban. Az Jfe/tna. JutiitA Judith-T0DOH4M»'TECHNIia ÜVEGBURA AZ AKROPOLISZ FÖLE ? „Megdöbbentő azoknak a károknak a mérete, amelyeket a levegőszennyeződés és más tényezőik az Akropoliszbao okoznak" — jelentette ki Konsztantin Trypanisz professzor, a görög művelődésügyi minisztérium illetékes előadója. Nézete szerint csupán nemzetközi támogatással végrehajtott hatalmas restaurálási akció menthetné meg a műkincseket a pusztulástól. Hogy a levegőszennyeződés és a nedvesség mennyire rongálják a márványrészeket, mutatja az a tény, hogy azok a márványtömbök is megfeketedtek — többszöri mosás ellenére —, amelyeket e század elején építettek be. Sok gondot okoz a műemlékvédőknek az a kétmillió turista is, akik évenként megmásszák Pallos Athéné szent szikláját. Ma egy hét alatt több látogató jelenik meg az Akropoliszon, mint azelőtt száz év alatt, ami természetesen nem maradhat nyom nélkül a „mórvónyhegy"-en. Ezért a turisták számára kijelölt földutakat akarnak építeni — ilyen utak az ókorban is voltaik az Akropoliszon. A legnagyobb veszély azonban egészen más oldalról fenyegeti az Akropoliszt: századunk első évtizedeiben a templommaradványokat tökéletesen restaurálták. A márványoszlopok, a párkányok és a szobrászati díszek alátámasztására számtalan, vasból készült rudat és kapcsot használtak. Ezek a „fűzök" azonban időközben elrozsdásodtak, ami számos helyen újabb károkat okozott. Az UNESCO már négy évvel ezelőtt javasolta, mielőbb helyezzék el az öszszes leszerelhető részeket a múzeumokban, és pótolják őket eredeti helyükön utánzatókkal. Már régebben megtiltották, hogy sugárhajtású repülőgépek a szikla fölött közlekedjenek. Nemrég elzárták a Parthenont a turisták élői. Jelenleg egy régészekből és építészekből álló bizottság tárgyal a hathatósabb védelmi intézkedések bevezetéséről. Trypanisz professzor reméli, hogy a jövő nyáron már elfogadható és megvalósítható restaurálási programot tud adni. Javaslatokban nincs hiány. Az egyik elgondolás például az, hogy az összes szobrászati alkotásokat és frízdíszítményeket műanyaggal vonják be. Egy másik — meglehetősen fantasztikus — javaslat szerint az egész Akropolisz-sziklát üvegbura alá kellene helyezni.
