A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-02-24 / 7. szám

mu

Kuba szigetét Kolumbus fedezte fel 1492. október 28-án. A spanyol konkvisztádorok a 16. század elején birtokukba vették, az indián őslakosságot hovatovább kiirtották és néger rabszolgákat telepítettek a helyükre. A spanyol gyarmati uralom ellen a zömmel kreol lakosság többször fellázadt, de a spanyol gyarmattartók ezeket a felkeléseket vérbe fojtották. 1895-ben a lakosság ismét fegyvert fogott. A szabadságharc a szigetlakok sikerével kecsegtetett, a spanyol kormány tárgyalásokat folytatott az autonómia megadásáról, amikor 1898-ban az Egyesült Államok egy incidens ürügyén beavatkozott, a spanyol hadsereg kénytelen volt kapitulálni, és Spanyolország az 1898. december 10-én megkötött békében Kubát és Puerto Ricát átengedte az Egyesült Államoknak.

Kuba egyelőre amerikai katonai kormányzat alatt maradt, de az USA beleegyezett, hogy az Egyesült Államok fennhatósága alatt „önálló" köztársasággá alakuljon. Ilyen körülmények között kiáltották ki 1902. május 20-án a Kubai Köztársaságot. Washington fenntartotta magának a mindenkori katonai beavatkozás jogát, 1903-ban kikényszerítette a Guantánamo-öböl bérbe adását haditengerészeti támaszpont létesítésére, 1906-ban újra megszállta és két éven át megszállva tartotta az országot, s ettől kezdve nyílt vagy burkolt formában ellenőrizte ennek viharosan fejlődő politikai életét, jóllehet 1934-ben lemondott a katonai beavatkozás jogáról.

Batista tábornok első demokratikus kormányának (1940—1944) tárcanélküli minniszterként két kommunista tagja volt, s Kuba az Egyesült Államok oldalán részt vett a második világháborúban. 1944-ben az elnökválasztáson Báli tista vereséget szenvedett, de 1952-ben

puccsal magához ragadta a hatalmat és véres hajszát indított a haladó erők ellen. 1956 novemberében Fidel Castro vezetésével fegyveres felkelés kezdődött Batista tábornok diktatúrája ellen, és 1959. január 1-én a népi forradalmi mozgalom sikereinek hatására Batista elmenekült az országból. Amikor 1959 júliusában végleg győzött a kubai forradalom, ez Washington veresége és a szocialista átalakuláshoz vezető út kiindulópontja is volt.

1959 júliusáig a szigetország tulajdonképpen az Egyesült Államok gazdasági gyarmata volt. Külkereskedelmének 70 százaléka bonyolódott le a „nagy északi szomszéddal", mintegy 1 milliárd dollár értékben. A kubai kivitel tulajdonképpen cukorból és szivarból állt. A nádcukor-termelés nyújtotta a nemzeti jövedelem 90 százalékát. A gyakorlatilag cukor-monokultúrás karib-tengeri ország évente 3,3 millió tonna cukrot (a termés 30—50 százalékát) és 26 millió szivart szállított az Egyesült Államokba, ahonnan cserébe gépeket, berendezéseket és élelmiszert vásárolt. (A Kubában működött amerikai vállalatok évről évre az USÁ-ba irányuló akkori kubai export értéke felének megfelelő 500 millió dollár profitot utaltak haza.)

A forradalom győzelmével egy csapásra véget ért az Egyesült Államok hegemóniája kubai földön. Az Amerikai Államok Szervezete az USA nyomására 1961-ben kimondta a gazdasági és kereskedelmi embargót a szigetországra, arra számítva, hogy ezzel térdre kényszeríti Amerika első szocialista államát. A számításokba azonban hiba csúszott...

A Szovjetunió és a többi szocialista ország azonnal Kuba segítségére sietett. Néhány év alatt igen szoros gazdasági

kapcsolatok alakultak ki a szigetország és szocialista gazdasági partnerei között. Valóságos tengeri és légi híd épült ki a szocialista országok és Kuba között, hogy a lakosság és a fejlődésnek indult népgazdaság ne szenvedjen hiányt a legfontosabb cikkekben. A szocialista közösség kezdeti segélyezési tevékenysége fokozatosan gazdasági együttműködéssé alakult át, amely most már a KGST keretein belül folyik.

Jelenleg a kubai külkereskedelemnek csaknem 62 százaléka a KGST-országokkal bonyolódik le, 1960 és 1975 között az áruforgalom a tizenegyszeresére növekedett.

Megkezdődött a gazdaság diverzifikálása, Kuba többé már nem cukorsziget, bár a nádcukor termelése és feldolgozása továbbra is igen fontos szerepet tölt be az ország életében.

A nyolcmillió lakosú szigetország igen gazdag ásványi kincsekben, különösen vas- és mangán-, továbbá króm-, nikkel- és rézércekben, aranyban, bauxitban, kőolajban, aszfaltban és tőzegben. Az idén beindult az ország első ötéves terve — javaslatát a Kubai Kommunista Párt múlt év decemberében megtartott első kongresszusa hagyta jóvá.

Az 1980-ig szóló terv előirányozza az iparosítás ütemének jelentős mértékű felgyorsítását, valamint a mezőgazdaság, a kulturális és egészségügyi szolgáltatások fejlesztését. Sor kerül a kikötők bővítésére és újak építésére, nagy mértékű fejlesztésnek néz elébe a textil-, valamint a vegyipar. Háromszorosára növelik a kereskedelmi flotta kapacitását, újjászületik az ország halfeldolgozó ioara is. A terv szerint 5 év alatt 170 új gyár épült az országban. Az ötéves terv 12—15 milliárd dollárt irányoz elő