A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-24 / 7. szám
Ha valaki mostanában a Szovjetunióban jár, szovjet emberekkel beszélget, előbbutóbb a beszélgetés akaratlanul is elérkezik egy ponthoz: ezt vagy azt érjük el a következő ötéves terv időszakában, 1980-ig. Mert az SZKP XXV. kongresszusát országos vita előzte meg, mindenekelőtt a tizedik szovjet népgazdaságfejlesztési terv irányelveinek javaslatáról, amelyet a Központi Bizottság dolgozott ki és a kongresszus hagy jóvá. A tanácskozásokat elsősorban a párt folytatta, a döntéseket a párt hozza, amelynek minden tizenegyedik szovjet polgár a tagja. A kongresszusi felkészülés időszakában az alapszervezeteik beszámoló és évzáró taggyűléseiket már december közepéig befejezték. Ezeken 14 millió kommunista, a párttagoknak 94,2 százaléka vett részt. Csaknem 4 millió szólalt fel a vitában. Termelési problémákról, szociális kérdésekről, saját üzemük, de az egész ország fejlődésének szempontjából is; szóba kerültek a szovjetország bel- és külpolitikájának alapvető kérdései, a harc a világbéke további szilárdításáért, a kritika és az önkritika helyzetéről. A pártnak 387 000 alapszervezete van, s ezeken belül további 390 000 műhelyszervezet tevékenykedik. Óriási erő ez. De elképzelhető lenne egyáltalán, hogy a dolgozók további millióinak öntudatos és aktív közreműködése nélkül alapjaitól ikezdve meg lehetett volna változtatni ennek a hatalmas országnak az életét, döntő mértékben hozzájárulva a nemzetközi helyzet alapvető megváltozásához? TERVEK ÉS VÉGREHAJTÁSUK Emellett abszolút biztos, hogy a gyors ütemű fejlődés, előrehaladás tovább folytatódik. Mit sem változtat ezen az a tény, hogy az utóbbi öt esztedőben három évben rossz volt a termés, köztük 1975-ben olyan rosszak voltak az időjárási viszonyok, amilyenek minden száz évben csak egyszer fordulnak elő. Semmi sem lett drágább, teljes mértékben biztosított az ország ellátása, ugyanúgy, mint a baráti országokkal szembeni szállítási kötelezettségek. Egyébként a kapitalizmusban is divatos lett újabban a „tervezés", a „programozás", a „prognóziskészítés". Azoknál is, akik nem sokkal ezelőtt minden gazdaságtervezést mint a „szabadságba" való beavatkozást elutasítottak és még mindig a legvadabb rágalmakat terjesztik a szovjet tervgazdálkodásról. Azzal kérkednek, hogy tervezésükhöz több komputert „vetnek be”, mint a Szovjetunió. Csakhogy minden „tervezésüknek” és „prognózisuknak" van egy fogyatékossága: tisztán szerencse dolga, hogy megvalósulnak-e vagy sem, mint ahogy erről a nyugati tőkésországok dolgozói legutóbb is a saját bőrükön győződhettek meg — nem váltak be nagy hangon beharangozott prognózisok, jóslások, hogy 1975-ben, a recesszió évei után, újabb gazdasági fellendülés, a munkanélküliek számának csökkenése következik be. A SZAMOK IS FONTOSAK Természetes, hogy a számok is fontosak. Csak ezek mutathatják meg, hogy a két rendszer közül melyik, a kapitalizmus vagy a szocializmus képes-e a társadalom termelőerőit az emberek szolgálatában fejleszteni. Ez a döntő a két társadalmi rendszer közötti történelmi vetélkedés kimenetelére nézve. Emellett a szocializmus természetesen súlyos hátránnyal volt kénytelen indulni azzal, hogy elsőként egy olyan országban győzött, amely fejlettség szempontjából messze, száz évvel elmaradt a legfejlettebb államok mögött. Sok mindenben még ma is visszahatással van ez. De a Szovjetunió a döntő területeken mór régen behozta ezt a lemaradást. A szovjet népgazdaság ötTanácskozik az SZKP XXV. kongresszusa ■ A bel- és külpolitika alapvető kérdései ■ Harc a béke további szilárdításáért ■ A hatékonyság, a minőség és a életszínvonal további emelésének terve ■ A mezőgazdaság a figyelem középpontjában Gyors ütemben épül, fejlődik a ma már nyolcmilliós Moszkva. — 545—550 millió m2 lakóterületű új lakás épül ebben az ötéves tervidőszakban a Szovjetunióban Egyre növekszik a női munkaerők aránya a szovjet gazdaságban. — Natasa Stanyko, a KAMAZ, a Kóma Teherautógyár anyagmozgatója éves fejlesztésének irányelvei, amelyeknek javaslatát a XXV. pártkongresszus most hagyja jóvá, jó áttekintést nyújtanak arról, amit a szovjetország elért és amit a következő öt évre tervez. A Szovjetunió már ma több acélt, szenet, kőolajat, szerszámgépet, cementet, búzát, gyapotot és sok minden mást termel, mint az Egyesült Államok. Emellett az USA mint az egész kapitalista világ, az utóbbi két évben érte meg az első gazdasági visszaesést, negyven év óta. A Szovjetunió azonban biztosítani tudja gazdaságának további dinamikus, kiegyensúlyozott növekedését: 1980-ban 160—170 millió tonna acélt fog termelni, az 1975-ös 142 millió tonnával szemben. Az USA jelenleg nem egészen 130 milliót termel. Az első világháború előtt az egész világ acéltermelése csak 136 millió tonnát tett ki. A Szovjetunió a tizedik ötéves tervidőszak végén 620—640 millió tonna kőolajat, 790—810 millió tonna szenet fog termelni és 1340—1380 kilowattóra villamos energiát előállítani. ...DE A KÖZÉPPONTBAN AZ EMBEREK ÁLLNAK Az irányelvek azonban semmiképpen sem száraz számadótok. Kiterjednek a gazdasággal, a szociális fejlődéssel, az életszínvonallal kapcsolatos valamenynyi problémára. Az SZKP Központi Bizottsága által kidolgozott irányelvek megállapítják: „A tizedik ötéves terv fő feladata a kommunista párt irányvonalának következetes megvalósítása; ez az irányvonal — a nép anyagi és kulturális színvonalának emelése a társadalmi termelés dinamikus és kiegyensúlyozott fejlődésének, hatékonysága növelésének, a tudományos-műszaki haladás felgyorsításának, a munkatermelékenység növekedésének alapjón.” A tizedik ötéves terv előirányozza a munkások és alkalmazottak direktbéreinek 16—18 százalékos, a társadalmi szociális alapoknak 26—30 százalékos növekedését. Mivel az árak változatlanok maradnak, sőt egyes cikkek, szolgáltatások olcsóbbak lesznek, mindez igazi, reális béremelkedés. 545—550 millió négyzetméter lakófelületű új lakás épül ebben az ötéves tervidőszakban. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a kilencedik ötéves tervidőszak folyamán 56 millió szovjet polgárnak javultak meg a lakásviszonyai, többségüké úgy, hogy állami lakást kapott. Nem érdektelen ezzel öszszefüggésben egy összehasonlítás. A tőkésországoktól eltérően, ahol a lakbér felemészti a munkás bérének 20— 30, sőt több százalékát, a lakbér a 9
