A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-17 / 6. szám
EGY VAGY HÁROM? Ki ne szeretné a lehető legjobban kihasználni, kombinálni ruhadarabjait? íme hat modell, amelyek mindegyike variálható, alkalomhoz és időjáráshoz illő öltözéket mutat be. Barkácsoljunk Természetes növénytartókat magunk is készíthetünk akár tűzifából is — mutatóson repedezett, kérgét csaknem teljesen megtartott fahasábból, erdőben található különleges formájú ágdarabból, vagy partmenti fák vaskos, vízmosta gyökérrészeiből. A fahasábot, ágdarabot vagy gyökérrészt mindenekelőtt alaposan tisztítsuk meg kis kefével a rátapadt törmeléktől. A felületükön található mohos, zúzmós foltokat, az esetleg előtört és már megfásodott gombalemezeket hagyjuk érintetlenül, mert ezek még érdekesebbé teszik. Az esetleges kiágazásokat se vágjuk le, ha megfelelő faragással kialakítható belőlük az elbillenésüket meggátoló támaszték. Amennyiben nincs rajtuk támasztéknak alkalmas kiágazódás, szögesünk az egyik oldalukra ugyancsak fahasábból ferdén lefűrészelt vékony darabot, talprésznek. A támaszték nélküli hasábot azonban inkább vágjuk ketté, vagy hasítsunk le belőle baltával kis darabot, úgy hogy lefektetve megálljon. A felülre kerülő oldalukon vájjunk késsel, esetleg césővel üreget a növények gyökerei és a föld számára. Egyszerűbb, ha kettéhasítjuk, majd a két hasábfél közepéből vágunk ki egy-egy darabot fűrésszel, utána ismét egymáshoz szegezzük vagy ragasztással rögzítjük a két részt. Az üregbe ültetjük a növényt. Az ültetés előtt béleljük ki az üreget nyirkos, tápdús földkeverékkel, azután ültessük be a cserépből kiemelt gyökérlabdát, hogy a gyökerek ne hajoljanak vissza és ne is sérüljenek meg. Az esetleg megmaradó hézagokat gondosan tömítsük el földdel. 29
