A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-02-17 / 6. szám

■

A világ egyik legkülönösebb és legszebb varosa Velence. Története, léte, sorsa szorosan összefügg a tengerrel. A zömmel igen -régi házak, paloták a szigeteken, jórészt az iszapos talajba vert cölöpökön épültek. Beépített területét 160 szűk csatorna és rengeteg, csak gyalogos közlekedésre alkalmas, helyenként terecskébe vagy zsákutcába torkolló keskeny utca, sikátor szövevénye hálózza be, úgyhogy majd minden házba szárazon és vizen egyaránt el lehet jutni. A 3,8 kilométer hosszú, palotákkal szegélyezett kanyargós, széles Canal Grande (Nagy csatorna) a várost két részre osztja. A két részt 3 híd köti össze; a keskeny csatornáikat pedig 350 kis, lépcsős gyaloghíd íveli ót.

Itália északkeleti részét az Adige folyóig az ókorban az illír eredetű veneti nép lakta, tőle származik e vidék Venetia elnevezése. A vidék lakóinak egy része az 5. században a hunok támadása elő! a mocsarak közé, az Adriai-tenger partmenti szigeteire menekült, s itt a lagúnáktól védve több községet alapított. Ezek idővel felvirágoztak, olyannyira, hogy a 6. század közepe óta már csak névleg ismerték el a kelet-római császárok fennhatóságát. 697-ben közös fejedelmet (dux, doge) választottak, akinek székhelye kezdetben Heraclea, 742-től Malamocco, 810 óta pedig a Rialto szigetén épült Venetia volt. Ide hozták 828-ban Alexandriábái Szent Márk evangélista tetemét, akinek tiszteletére később a nagyszerű templom épült, s Velence államot is Szent Márk köztársaságnak nevezték.

Velence csakhamar a nyugat-keleti tengeri kereskedelem központja, az olasz városállamok leggardagabbika és tengeri nagyhatalom lett. Elfoglalta az Éger-tenger nagy szigeteit, sőt 1204-ben Enrico Dandolo doge a negyedik keresztes háború hadait felhasználva meghódította Bizáncot. Velence nagyhatalmi pozícióját a törökök előnyomulása és a felfedezések döntötték meg, miután a világkereskedelem színhelye a Földközi-tengerről az Atlanti-óceánra tolódott át.

Gazdagsága és kulturális fellendülése csúcspontjára a 15—16. században jutott el. Híressé tette nemcsak kereskedelme, gazdagsága, de az itt rendezett nagyszerű karneválok, a féltékenységből, hatalomvágyból, bosszúból elkövetett gyilkosságok is. A dogék, a hatalmat a kezében tartó Signoria (tanács) tagjai ugyanolyan gyakran változtak, mint szeretőik.

Rég letűnt Velence dicsősége, s ma Damoklész kardjaként ott lebeg fölötte a pusztulás fenyegető réme. A csodálatos, törékeny szépségű Velence, mely úgy emelkedett ki a tenger habjaiból, mint Boticelli Vénusza, egyre romosodik, süllyed, s a végső pusztulás fenyegeti, ha nem jön idejében segítség.

Velence az emberiség közkincse, megmentéséhez nemzetközi összefogásra van szükség. Az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete jelentékeny pénzügyi támogatást helyezett kilátásba, de Olaszország nincs abban a gazdasági helyzetben, hogy előteremtse a hiányzó milliókat, sőt milliárdokat. Számtalan nemzetkörileg is elismert tudós, gyakorlati szakember foglalkozik a város megmentése műszaki problémáinak megoldásával. Már eddig több érdekes megoldásra született javaslat. Egy azonban biztos, hogy Velence tovább élhessen, meg kell oldani a szennyvízlevezetés problémáját, a közlekedést nagy résziben a föld s a csatornák alá kell terelni (metro), s biztosítani a lagúnákat a dagálykor behatoló tengervíztömegektől. (Született például egy rendkívül érdekes javaslat a lagúnáknak hatalmas felfújható plasztik tömlőkkel való elzárására.) Velence állandóan süllyed, éspedig a talajvíz szintjének süllyedése következtében: a környéken telepített iparnak, főképp az olajfinomítóknak egyre nagyobb mennyiségű vízre van szüksége. Viszont az iparra szükség van a lakosság foglalkoztatása miatt... A gyárak által kibocsátott füst, gáz, pernye, korom rengeteg kárt okoz az épületeik állagában, megtámadja a