A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-02-10 / 5. szám

A VÉLETLENNEK KÖSZÖNHETŐ A kivirágok • HÓFEHÉR KÖ­­VIRÁGOK • A TI­TOK NEVE: ARA­GONIT • 1954-ben történt... Az a hétköznap is csak olyan volt, s úgy is kezdődött, mint a többi mun­kanap ... Két érckutató szakember, M. Cagár és J. Prošek munkába indult a „Kapusta" elnevezésű tárnába. A mun­ka is ugyanúgy ment, mint máskor és az ára szerint néhány perc múlva vé­gétért volna a műszak. Ekkor hangzott fel a lőmester figyelmeztető kiáltása: — Vigyázat!... Robbantunk! Fülsiketítő dörrenés a föld mélyében, belerózkódtak a tárna sziklafalai, s a fedezékben lapuló két bányász az ar­cán is érezte a robbanás okozta lég­nyomást. A karbidlámpa lángja táncolt, s éppen hogy csalT ki nem aludt. A két férfi továbbra is a fedezékben maradt és várt, amíg a huzat ki nem viszi a robbanás következtében keletkezett mérges füstöt. — Mehetünk! — hangzott fel a lő­mester parancsa és a két bányász erre elindult az elővójás felé, ahol néhány perce robbantották fel az útjukat álló sziklafalat. A helyszínre érve nem akartak hinni a szemüknek! Ott, ahol néhány perce még az el­­mozdíthatatlonnak látszó sziklafal ál­lott, sötét üreg tátongott. Közelebb mentek és látták már, hogy mi is tör­tént. A próbavájás és a robbanás kö­vetkeztében feltárult egy természetes, eddig teljesen ismeretlen földalatti vi­lág. A kíváncsiság szinte szárnyat adott nekik. Bejutottak a barlang első nagy ter­mébe, melyet a karbidlámpa pislákoló fénye csak alig-alig világított meg. barlangja A VÉLET­LENNEK KÖSZÖN­HETŐ • A két férfi nem fordult vissza, hanem sietve továbbment, mintha sejtették volna, hogy a barlang titka csak ez­után tárul fel előttük. Mert még min­dig nem tudták, hol is vannak tulaj­donképpen. A következő teremben cso­dálkozva megálltak és szinte földbe gyökerezett a lábuk. A barlang mennyezetén és oldalfa­lain a gyenge fényben is tündökölni kezdtek az aragonit virágok. Ahogy to­vábbmentek, egyre több ilyen csodála­tos virágot láttok, tündérszép hófehér virágot, melyek néhol teljesen beborí­tották a barlang falait. Gyorsan megnéztek még néhány to­vábbi termet, azután visszaindultak, hogy minél előbb jelenthessék felfede­zésüket a társaiknak. A felfedezésről csakhamar tudomást szereztek a bar­langkutatók is, akik azonnal megszer­vezték a földalatti mesebarlang feltárá­sát. A szakemberek mindjárt meg is mondták, hogy ez a barlang az egész világon páratlan természeti jelenség a maga nemében. Ha nincs ez a szeren­csés véletlen, melynek azért akaratla­nul segítettek az érckutató szakembe­reik is, talán soha senki nem fedezte volna fel ezt a barlangot. A barlang fölötti vidék semmit nem árul el régóta rejtett kincseskamráiról. Egyáltalán nem az a jellegzetes mész­köves táj, mely szinte szemet szúr a szakembereknek, hogy jó lesz alapo­san a föld gyomrába nézni. A vegyi és kristálytani elemzés meg­erősítette, hogy az újonnan felfedezett barlangnak aragonit dísze van, s ez teszi páratlanná. Az aragonit karbonát ásvány, szénsavas mész, a dimorfaoyag egyik ásványmódosulata, a másik a kakit. Kristályai oszloposak vagypedig tűalokúak. Leginkább tömeges kőzetek, nevezetesen bazaltok közt, azután pe­dig érctelérekben bukkannak rá. Az új barlang a közeli falu nevét kapta: OCHOTINI ARAGONIT BARLANG A Hrádok hegy északi lejtőjén van, három km-re a délnyugati irányban fekvő falutól és hét km-re az észak­keletre fekvő Jelsavától. A barlang feltárása után a szakem­berek tervet dolgoztak ki, hogyan te­hetnék hozzáférhetővé a nagyközönség számára is ezt az egyedülálló termé­szeti jelenséget. 1967-ben új tárnát kezdtek fúrni a barlangba. Lebetonoz­ták a járdákat, bevezették a villanyt, hogy a barlang látogatói teljes szép­ségükben láthassák pompázni az ara­gonit virágokat, melyek mintha csak a kék, kristályos mészkőből nőttek volna ki, fittyet hányva a nehézségi erő tör­vényeire. Az aragonit virágok mindegyike sok­sok hófehér kristályból áll, melyek úgy tündökölnek a villanyfényben, mint e­­zernyi apró gyémánt. Egyesek közülük minden irányban letaposott fűcsomóhoz hasonlítanak. A barlang falait a beszivárgó víz formálta ki. A sziklarepedéseken ke­resztül jutott le ide. A hidrosztatikai nyomás következtében feloldotta a víz a repedések eredeti kitöltő anyagát, a lágy agyagot. így jöttek létre a szikla­falban a kisebb-nagyobb bemélyedé­sek, árkok, melyekben az idők folya­mán „megszülettek” az aragonit virá­gok. A barlang fala kristályos mészkő, mely a szivárvány minden színében pompázik, s ezek a pompás színek gyönyörű háttérül szolgálnak a hófehér aragonit virágoknak. A természet utá­nozhatatlan remekműve ez a barlang, melynek szépségét leírni vagy szóval kifejezni szinte lehetetlen. 1972-ben végre megnyitották a bar­langot a nyilvánosságnak, bár még most is dolgoznak a bejárati épületen. IVAN CEBECAUER mérnök Absolon L. felvételei 24

Next

/
Thumbnails
Contents