A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-10 / 5. szám
HAJNALBAN Fiľakovóba (Fülekre) hajnalban érkezem. Valahol kakas kukorékol, az egyik házban most kezd csörögni az ébresztőóra. Ébredezik a kisváros. Egyelőre azonban még egyedül járom az utcát, csupán egy csavargó kutyával találkozom: pieg is ijedek tőle, miért tagadnám? A vasútállomástól a központba vezető út mentén új városrész épül, szép, nagyablakos emeletes háztömbök nyújtózkodnak a csillagok felé. „Vörös Fülekre" gondolok, a régire. A sztrájkokra, s arra, hogy vörös Fülek munkásai nem sztrájkoltak hiába . . . Elsétálok az ősi vár alatt, s hamarosan az autóbuszállomáson találom magamat, ahová éppen most érkezett egy tömött busz Lučenec (Losonc) felől. A leszállók azonban nem futnak szét a szélrózsa minden irányába, ahogy az ilyenkor lenni szokott: a hajnali autóbusz utasai mindannyian egy A Vörös Csillag Ifjúsági Szocialista Brigád irányba indulnak. A Kovosmalt nemzeti vállalat bejáratáig követem őket. REGGEL HATKOR A Kovosmalt nemzeti vállalatban reggel hatkor kezdődik a műszak. Ezúttal tehát mi is ilyen korán állunk munkába. A portás egy kicsit csodálkozik a korai látogatáson, de nem enged sokáig várakozni. Néhány perc múlva már Jozef Beňonak, az üzemi pártbizottság elnökének az irodájában vagyok. Benő elvtárs már korán reggel jókedvű, széles mosollyal fogad, s nagyot nevet, mikor beszámolok a városban tett hajnali sétámról: — Nyugodtan bejöhetett volna hozzánk, a portára. Nem kellett volna fagyoskodnia odakinn . .. Hát igen, de most már úgyis mindegy. Fő, hogy itt vagyok, hogy vidám, rokonszenves emberek társaságába kerültem. BENNÜNKET SZOLGÁLNAK , Az. [ I* J Az egyes műhelyeket Bial Barnabás, a dolgozók munkakezdeményezése fejlesztésének önálló referense mutatja meg. Útközben elmondja, hogy az üzemben 75 kollektíva — azaz 950 dolgozó — versenyez a Szocialista Brigád címért. Közülük huszonhét brigád már elérte a megtisztelő cím első vagy második fokozatát. A kommunista párt XV. kongresszusa tiszteletére eddig 1526 egyéni és nyolcvanhat kollektív kötelezettségvállalást tettek a dolgozók, de ezek a számadatok még korántsem véglegesek, hiszen a kötelezettségvállalások száma napról napra növekszik. — Az üzemben egyébként főleg a környék magyar nemzetiségű lakossága dolgozik. Ha akar, még CSEMADOK-elnököt is találhat — mondja kísérőm, s néhány perc múlva bemutatja Molnár Tibort, a készáruraktár vezetőjét, aki nem más, mint a CSEMADOK fülekpüspöki helyi szervezetének az elnöke, a népszerű Palóc tánccsoport vezetője. NEMZEDÉKEK — A munkámmal elégedett vagyok. Tizenhat éves koromtól, pontosan harmincöt éve dolgozom a Kovosmaltban — mondja Molnár Tibor. — Annak idején szerettem volna továbbtanulni, de nem volt rá lehetőségem, mert a szüleim korán meghaltak, megélhetés után kellett néznem ... A Kovosmalt volt a leg-, közelebbi munkahely . . . Két lányom van, ők már megtehetik azt, ami számomra csupán elérhetetlen álom maradt: az egyik elvégezte Nyitrán a Pedagógiai Főiskolát, 14
