A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-03 / 4. szám
Ha tekintetbe vesszük, hogy ma már csalódok ezrei tapétázzák maguk a lakásukat, ez igazolja azt az ismert tényt, hogy elég egy kis ügyesség, és a saját elképzeléseinknek megfelelően csinosíthatjuk a lakásunkat. A tapétázás nem művészet, csak ragaszkodni kell a helyes munkafolyamathoz. Amennyiben nem vagyunk egészen biztosak még önmagunkban, a saját ügyességünkben, próbaképpen tapétázzuk ki először csak az egyik falat, mondjuk az előszobában. Itt meggyőződhetünk, hogy ehhez valóban csak egy kis ügyesség kell, nincs szükség különösebb szaktudásra. A tapétázás nem divat a szó szoros értelmében véve, hanem természetes szükséglet. Számtalan előnye van, így például nem kell kiüríteni a helyiséget, hanem csak a bútorokat elhúzni a faltól, nincs szükség nagytakarításra mint szobafestés után, nem kell valamennyi falat egyszerre kitapétázni, annyit végzünk el egyszerre, amennyire az időnkből telik, aztán máskor folytathatjuk a munkát, ha jobban ráérünk stb. Amikor azonban elkezdjük a tapétázást, számolnunk kell azzal, hogy nem lehet jól felragasztani a tapétacsíkokat olyan falra, amelyen már több réteg festék van; ilyenen nem tart jól a tapéta. Ilyen esetben le kell vakarni a korábbi festékrétegeket és simítani kell a falat. Tapétát gyakorlatilag mindenütt lehet használni, csők különösen párás helyiségekben és nedves falakon nem, mert a tapéta csak száraz felületeken tart. Ami a megfelelő mintát illeti, igazán van mi között válogatni. A két termelő: a Prágai Papírgyár és a Martini Papírgyár nagy választékban szállít kitűnő minőségű tapétákat a Drobný tovar vállalat papírboltjaiba. Van már azonkívül az országban az említett boltok kiterjedt hálózata mellett néhány specializált tapétabolt is. Mindegyik nagy választékát kínálja a tapétáknak; mindenki kiválaszthatja a saját ízlésének legjobban megfelelőket a lakó-, háló-, gyermek- és előszoba számára egyaránt. Azonkívül mindegyik bolt személyzete ellátja a vásárlót megfelelő szaktanácsokkal, hogy mindenki a legtökéletesebben kitapétázhassa a lakását. Most pedig kissé bővebben magáról a tapétázásról. Először is jól meg kell gondolni, milyen mintájú tapétát válasszunk, s meggyőződni róla, milyen szélességben és milyen hosszúságú tekercsekben kapható. Ezután ki kell mérni a tapétázásra szánt falakat. A kapott folyóméter-értékhez még biztonság okáért hozzá kell számítani mintegy tíz százalékot. A kimérésnél ugyanis tékintetbe kell venni, hogy milyen — sima, illetve csíkos vagy mintás — tapétára gondolunk. Mintás tapétánál számolni kell azzal, hogy a minta öszszeillesztésénél mindig bizonyos höszszúságú tapétacsík elesik. Ezért kell ilyen tapétából mindig többet beszerezni, hogy a mintába szabásnál levágott darabok a végén ne hiányozzanak az összmennyiségből. Vigyázat, mérjünk tehát jól, az említett körülményt is tekintetbe véve, nehogy a végén csak egyetlen folyóméter tapéta is hiányozzék, mert ez nagyon kellemetlen lehet. A falnc.k tökéletesen száraznak és simának kell lennie. Amennyiben olyan falra akarunk tapétát ragasztani, amely előzőleg latex festékkel volt kifestve, ezt üvegpapírral le kell csiszolni és zsírtalanító szert tartalmazó meleg vízzel jól lemosni. Csak ha a fal megszáradt, kezdjünk hozzá a tapétázáshoz. Amennyiben a falfelület egyenetlen, ajánlatos a falat először közönséges újságpapírral leragasztani (semmiképpen se használjunk ehhez képesújságot). Most jön talán a legfontosabb művelet: a tapétacsíkok levágása mérték szerint. Először is a tapétát kigöngyöljük s (kimérjük a két első csíkot. A minta rendszerint 15—20 centiméterenként ismétlődik. Az első két minta alapján mérjük le a többi csíkot. Mielőtt a tapétacsík hátát bekennénk az enyvvel, mérjük ki a falon, illetve a mennyezeten az első tapétacsík szélességét s ezt jelöljük meg puha ceruzával. A mennyezetet úgy tapétázzuk, hogy a csíkok párhuzamosan haladjanak az ablakkal, s magát a tapétaragasztást is innen kezdjük. Itt kivételt teszünk: a mennyezetet magát is bekenjük enyvvel. A tapétát úgy ragasztjuk fel, hogy a mennyezet felől a fal felső szegélyét is kb. 5 centiméterre takarja. Amennyiben nincs megfelelő nagyságú asztolunk, a tapéta hátoldalának enyvezése a padlón is történhet, de ekkor terítsünk egy tiszta csomagolópapírt a padlóra. Dolgozzunk lehetőleg szélesebb puha ecsettel. Az enyv felkenését a tapétacsik közepén kezdjük, aztán haladunk a szélek felé. A beenyvezett csíkot félbehajtjuk úgy, hogy az enyvezett felület egymásra kerüljön. A tapéta minősége (a papír vastagsága) szerint 5—20 percig hagyjuk, hogy átnedvesedjék, a papír beigya a ragasztót. Ezután kezdődhet a tulajdonképpeni tapétázás, a falragasztás. A ragasztószert, jól beszívott tapéta-Elég egy kis ügyesség só részét is (előbb természetesen leválasztjuk a csík felső részének hátoldaláról) és az előbbiekben ismertetett módon járunk el. A tapétacsík alsó szegélyét odaillesztjük a parkettléchez (esetleg a lécet felszedjük s ekkor a tapéta a léc alá kerül), és a megfelelő hosszat kijelöljük egy bezárt olló hegyével, a tapétacsíkot elválasztjuk a faltól s a fölösleges darabot ollóval egyenesen levágjuk, végül a tapétacsík alját is jól odasimítjuk a falhoz. A következő csíkot azonos módon ragasztjuk fel. Ha mintás tapétát ragasztunk, ne feledkezzünk meg róla, hogy a tapétacsíkokat függőlegesen úgy kell összeilleszteni, hogy egyáltalán ne lehessen látni az összeillesztés helyét. A szoba sarkainál vigyázzunk, mindig úgy helyezzük el a tapétacsíkokat, hogy az egyik legalább 5 centiméterre átmenjen a másik falra. A következő csíkot azután úgy ragasztjuk fel, hogy egy kicsit takarja a másikat, de ne zavarja meg a minta folyamatosságát. A villanykapcsolóknál, csatlakozó dobozoknál úgy járunk el, hogy a falon elhelyezett tapétát kissé szabaddá tesszük, vagyis elhúzzuk a faltól, kijelöljük a kapcsoló vagy a doboz pontos körvonalát, helyét ollóval kivágjuk (esetleg a kapcsoló vagy a doboz takaróját le is vehetjük, de előzőleg biztonság okából csavarjuk ki a biztosítékokat), a tapétát ismét odanyomjuk a falhoz és kisimítjuk. Most mór, hogy legalább elméletben ismerjük az egész tapétázási eljárást, elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen már értünk is hozzá. Ez ugyanis a legfontosabb. Maga a munka nem túlságosan fáradságos, hiszen egyszerre kitapétázhatunk egy helyiséget (vagy esetleg csak egy falat), aztán másnap csíkot odavisszük a falhoz, majd felső szegélyét odaillesztjük a fal felső szegélyénél a mennyezethez vagy a kijelölt vonalhoz s az egész csíkot könynyedén odanyomjuk a falhoz. Ha a tapétacsík pontosan „ül”, tenyerünkkel kicsit kisimítjuk, mindig a felső szélének közepén kezdve és kifelé, majd lefelé haladva. A simítást rövid szőrű kefével végezzük. Ne felejtsük el, hogy mindig középről kell haladni kifelé, a tapéta szélei felé. Előfordulhat, hogy a tapétacsíkot rosszul illesztettük a helyére, ilyen esetben könnyedén elválasztjuk a faltól és ismét pontosan a helyére illesztjük. Ilyenkor jó, ha a tapéta kellőképpen magába szívta a ragasztót. Ha a tapétacsik felső része már jól megragadt, odaillesztjük az alvagy későbben folytathatjuk a munkát. Most még valamit arról, hogy tapétán ikívül mi kell még hozzá. Először is jó minőségű ragasztó, egy vödör, amiben a ragasztót kikeverjük, megfelelő ecset, egy éles kés és olló, mérőszalag vagy elég nagy fejesvonalzó, egy rövid szőrű kefe (vagy speciális henger) a tapéta simításához. Amint már mondottuk, a papírboltokban nagy választékban állnak tapéták rendelkezésre, így mindenki kiválaszthatja a saját ízlésének legjobban megfelelőt. Megfelelő elhatározás, egy kis ügyesség, egészséges önbizalom kell csak hozzá, és máris hozzáláthatunk a munkához, ugyanúgy mint családok tízezrei, akik ma már örülnek a saját ízlésük szerint szépen kitapétázott lakásnak. 26
