A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-03 / 4. szám
TELI UTAZAS — Hát maga hogy kerül ide? — Vonattal jöttem. — Ki küldte? — Senki. Csak úgy magamtól . . . Egy városképet szeretnék írni. — Miért éppen ezt a várost szemelte ki? SZINDBAD NYOMÁBAN — Valamikor, a múlt század végén járt itt egy nagy magyar író. Itt volt kisdiák . . . — Krúdy? — Igen, ő. VOJTECH LUBY, a Podolineci (podo- I i n i) Városi Nemzeti Bizottság elnöke — mint a fenti párbeszédből is kiderül — bizony eléggé meglepődött, amikor egy napsütéses téli reggelen felkerestem öt. Ügy látszik, errefelé, a nagy havakban meglehetősen ritka vendég az újságíró. Nem csoda, hiszen a zord időjárás, a Kárpátok fagyos lehellete, a barátságtalan viharok a legvállalkozóbb kedvű turistát is elriasztják. De aki megszereti a hegyek árnyékában fekvő kisvárost, az örökre rabja marad, s gyakran visszatér Podolinba, mint az Ezeregyéjszakabeli hajós, Szindbád alakjában Krúdy Gyula. Pedig Krúdy idejében még aludt a szepességi kisváros: bánatában aludt el, régi királyok haragja miatt. Podolin hosszú éveken át álomba merülve várta, hogy valamelyik királynak ismét rátévedjen a tekintete, hogy aztán megrázkódjék és újra felébredjen. A királyok azonban még sokáig haragudtak a városra, mert Podolinban még az órák is megálltak és valami olyan időt mutattak, amilyen idő aztán soha sincs. A királyok kihaltak, de a kisváros még évtizedekig aludt: nagy hegyekkel, sötét erdőkkel takarózott, csak fürge kis folyója, a gyors és kanyargós Poprád sietett, futott fáradhatatlanul a lengyel határ felé. Egy napon azonban mégis megrázkódott és felébredt álmából Podolin: — Azóta sok minden megváltozott nálunk — mondja Vojtech Luby. — Üj üzemek, egyebek között papírgyár, fűrésztelep, autójavító műhely létesült, új egészségügyi központ és gyógyszertár, korszerű bevásárlási központ, szép, új NYUGDÍJASOK ÉS UNOKÁIK Van már vagy két éve, hogy legutóbb Miiečnóban (Tejfalun) jártam. A község fejlődéséről írtam, szükségszerűen a szövetkezet működéséről is értesültem; a közösben még csak akkoriban kezdtek összeszokni az emberek, mert a Kék Duna Egységes Földművesszövetkezet három falu (Doborgaz, Tejfalu, Vajka) és egy kisváros, Somorja szövetkezeteinek egyesülésével jött létre. Épp hogy csak túl voltak a közös gazdálkodás első évén, akkor láttak hozzá a kezdeti nehézségek leküzdéséhez. Még korainak láttam értékelni, ítéletet mondani gazdálkodásukról. Csak úgy a távolból figyeltem, jegyezgettem a róluk szóló híreket. Egyszer azt hallottam, hogy állandó rádióösszeköttetést teremtettek a gazdasági udvarok, műhelyek és a központ között, máskor, hogy a nyitrai számitó központtal végeztetik a könyvelés nagy részét, legutóbb pedig arról kaptam hírt, hogy az egyesülés óta immár másodszor hívták vendégségbe nyugdíjas tagjaikat s karácsonyi ajándékul, munkájuk megbecsülése jeléül majdnem 100 ezer koronát osztottak szét közöttük. Mindezekből arra következtettem, hogy a szövetkezet túljutott az akadályokon. Amikor az 1975-ös év utolsó napjaiban betoppaantam a szövetkezet székházába, egész más hangulat fogadott, mint két évvel ezelőtt. Ritkán van újságírónak akkora szerencséje, hogy minden vezető beosztású dolgozót együtt talál a szövetkezet irodájában. Eleinte magam sem tudtam mire vélni a dolgot, de hamarosan kiderült, évzárás előtti megbeszélést tartanak. Pisch László agrármérnöknek, a szövetkezet elnökének jóvoltából tanúja lehettem c saját és a társaik szaktudásában, erejében bízó vezetők értékelő, irányt mutató eszmecseréjének. — Nos elvtársnő — fordult hozzám az elnök a megbeszélés végeztével — hallhatót; eredményeinkről és arról is hogyan akarjuk eltávolítani a hibákat. Búcsúzóul még kezembe nyomta az 5. ötéves terv teljesítéséről készült kimutatást. — Ebből mindent kiolvashat — mondta mosolyogva —, nem félünk a nyilvánosságtól. PONT KERÜLT A MONDAT UTÁN Az üzemgazdászok alig pár nappal ezelőtt készítették el az 1975. év mérlegét, folyik a gazdálkodás kiértékelése. Az idén nemcsa| az elmúlt 12 hónap eredményeit vizsgáljuk, öt év számadatait, tapasztalatait kell összegeznünk. Az elmúlt ötéves tervidőszak feladatainak megoldásál bonyolult külpolitikai és világgazdasági tényezők nehezítették. A CSKP céltudatos gazdaságpolitikája, a dolgozók erőfeszítései, a felajánlási mozgalom és a szocialista verseny széleskörű kibontakozása végül is az 5. ötéves terv sikeres teljesítését eredményezte. A Kék Duna Efsz 3306 hektárnyi mezőgazdasági földterületével és majdnem 600 állandó dolgozójával a járás legnagyobb mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Az ötéves tervének teljesítéséről szóló kimutatás számoszíopaiban alig találtam 100 százaléknál kisebb értékű számjegyet innen hát az
