A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-07-22 / 27. szám
irodalomban fellelhető néprajzi motívumokkal, s kiderült, hogy ez nagyon ritka, érdekes és értékes motívum. A liliommintás kürtöket forgatom. Valóban nagyon szépek. Szívesen felakasztanék magam is egyet a szobám falára közülük. A szarvak megmunkálása, díszítése a messzi múltba nyúlik vissza. Történelmünk leghíresebb díszített kürtjét Lehel fújta, s hangjára, a legenda szerint, feltámadtak a harcosok. Az is érdekes, hogy már a magyar szürkemarhát a legtöbb vidéken ismerték — gyermekkoromban szülőfalumban, Búcson is volt még két pár — a szarvából mégis csak a Dunántúlon és itt az Ung és a Bodrog vidékén készítettek kürtöket. — Az utolsó szarvakat Abaráról kaptam — mondja vendéglátóm. Akaratlanul is Szalánczy bácsi emlékként lefényképeztetett ökreire gondolok. Ki tudja, talán a képen megörökített valamelyik ökör szarva fekszik itt előttem az asztalon ,.. Miért is volna lehetetlen? Nhéány kürt karcalozását sárgára színezte a készítője. Mi a titka a szaru színezésének? — A kürtök sárga színét a „választóvízzel“ érik el. Valamikor a választóvíz a pásztorok között nagy érték volt. Nagyra tartották, mert ritkán jutottak hozzá. Egyébként közönséges salétromsav. Ha a szarut bekenjük vele, kioldja a zsírokat, s így a kürt szép, citromsárga színt kap. — Kétféle módon megmunkált kürtöket látok. Mi a különbség a kettő között? — Az egyik karcalozással készült, a másik domborítással. — Melyik a nehezebb? — Nehéz mind a kettő. Leveszem az állványról a leghoszszabb kürtöt, jelenetek sorával van díszítve. — Ez például mennyi ideig készült? — Sokáig. Gyerekkori emlékeimet örökítettem meg rajta. Emlékszik, az előbb említettem a csicseri legelőn latot bikát, lám, itt áll... Egyébként tudomásom szerint ez a nálunk ismert leghosszabb szarv. 130 centiméteres. Sajnos a párját nem lelem ... — Nehéz a mintázás? — Ha sokáig nem foglalkozom vele, akkor újra kell tanulni, amíg újra meg nem szokja az ember keze a mozdulatokat. Nagy rajzlapokat terítünk az osztalra. Minden lapon egy-egy minta. Kürtről, botról, tarisznyáról. S mindegyikhez magyarázó szöveg, ’^enek: csördítő ostor. Kohut Bernát tulajdona, Lelesz. Vette Zétényben, a monogramról ítélve Kekes pásztor készítménye. Díszítése sárgaréz. A bot tetején rendszerint ott a tulajdonos neve és készítésének éve. — Ez támaszkodó bot volt — mondja Galgóczy Tibor. — Pásztorok használták, köszöntek is vele. Egyébként ez igen híres bot volt, Babincsák János csicseri pásztor tulajdona. Olyan híres volt, hogy amikor a csáder — számadógazda — meglátta a kocsmában, a gazdáját odahívatla és „kikírt“ neki egy deci borsospálinkát. Ez nagy megtiszteltetésnek számított. Erre — így tudom — a csádert megajándékozta a bot gazdája egy sópotrokkal (szaruból készült sótartó), amelynek az alján egy sor marha- és virágdíszités volt. A kürtökhöz, faragásokhoz fűződő meséket estig elhallgatnám. De új kérdés kívánkozik elő. — A szerszámokról még alig beszéltünk — mondom a házigazdának. — Milyen szerszámokat használ? — A két legfontosabb a nagyoló és a megmunkáló bizsók. Ez a két szerszám valamikor minden faragó pásztorembernél megvolt. S itt van még a tolóvéső is. A csipkéző vésőkből több is van. Ez a kanálvájó, ez pedig a horogvéső. Ezzel a szaru belsejét hurolják. A kürtök, a szerszámok visszakerülnek a helyükre. Én pedig arra gondolok, hogy nagy öröm találkozni olyan emberrel, aki népünk múltjából enynyi elveszettnek hitt szépséget össszegyűjtött átmentett korunkba és megőrzött mindannyiunk számára. GÁL SÁNDOR Szlovákia is megvásárolta, és remélem, hogy a magyarországi nézőkhöz és az NDK közönségéhez hasonlóan a csehszlovákiai s a szovjet közönségnek a tetszését is elnyeri. — Mint hallottam az Egy óra múlva Jtt vagyok című filmsorozat hőse a Kloss kapitányéhoz hasonló kalandokon megy keresztül. Megfelel ez a valóságnak? — Ez ellen tiltakozom. Nagyon sok interjút készítettek v^'em ezzel kapcsolatban a pesti újságírók, akiket ugyancsak figyelmeztettem tévedésükre. Mert míg Kloss kapitány született hős, aki jön, lát és győz, a mi sorozatunknak a főszereplője, Láng Vince egyszerű fiú, aki végigjárva a történelmi buktatókat, az események folytán válik hőssé, komoly ellenállási harcossá. A filmben erről az egyszerű, de félszeg, kissé ostoba fiúról van szó, aki a harmincas években, Horthy idejében azért megy fel Pestre, hogy pénzt keressen, megéljen. De bármihez kezd is, semmi sem sikerül neki, hiába van meg a magához való esze, leleményessége. Munkakeresés közben egy razzia alkalmával bekísérik és vallatni kezdik a rendőrségen, mert a megtévesztésig hasonlít egy éppen üldözőbe vett kommunista harcoshoz. A fiú nem jártas a politikában, sokáig fogalma sincs róla, miért verik agyba-föbe. Csak fokozatosan kap észbe. Sejteni kezdi az ütlegelés okát, majd rájön, hol, kik között a helye. Ennek a felismerésének köszönhető, hogy érdeklődni kezd a kommunista eszmék iránt, bekapcsolódik a mozgalomba. Végül is sok kaland, bonyodalom után partizánvezetöként tér haza a Szovjetunióból és résztvesz a Budapest felszabadításáért vívott harcokban. Dióhéjban ez a sorozat meséje, de azt hiszem, a csehszlovákiai magyar tévénézők már látták a filmsorozatot, hiszen kétszer is adta a Magyar Televízió. — Hogyan jellemezné a budapesti mozikban és a televízióban is bemutatott Jó estét, nyár című filmet? — Nagyon szerettem, mert szerintem kifejezetten szinészigényes volt ez a film. Egy szélhámossá lett mai pesti srácról szól, aki végül — amikor menyasszonya megtudja, hogy nem görög diplomata, hanem csak egyszerű melós, és rendőrséggel fenyegetőzik, gyilkos lesz. A film alkotói megtörtént esetet dolgoztak fel. Valóban élt nálunk egy ilyen gyilkos, akit fel is akasztottak. Ez a bemutató is sok vitára adott okott a sajtóban. Felmerült ugyanis a kérdés, rokonszenves lehet-e az ilyen fiú vagy sem. Ám a gyilkosokat nem lehet felmenteni, s ezért a válasz egyértelmű volt. De hogy a film tetszett a közönségnek, azt is bizonyítja, hogy sokáig „görög diplomatának“ hívtak. — Milyen műfajú darabokban játszik a legszívesebben? — Nem tudok különbséget tenni szerep és szerep között. Véleményem szerint a vígjátéktól kezdve a tragikomédián keresztül a tragédiáig minden műfajt játszani kell tudni. Szívesen emlékezem vissza örsi István Piti Lajos című szatírájára is, amelyben komikus szerepet játszottam. Noha nemegyszer bebizonyosodott, hogy egy rossz szerepben a legjobb színész is csak közepes alakítást tud nyújtani, szerintem lényegében sok igazság van a mondásban, hogy nincs rossz szerep, csak rossz színész. — Legközelebbi tervei? — Eddigi pályafutásom során nem egy élményt jelentő, kimagasló szerepet kaptam, ám ezeknél többre, az „igaziakra" vágyom. Elsősorban a klasszikusokra, például Shakespearere gondolok. Ezeket a darabokat azonban más színházak játsszák, nem szerepelnek az állandóan új kifejezési formákat kereső Thália Színház műsortervében, hogy úgy mondjam, nem tartoznak a profiljához. Bár igaz, hogy a színház kísérletezik hasonló alkotásokkal. Bemutatta például az Ezeregyéjszakát; a történeteket a főrendezőnk dolgozta fel és ültette át először színpadra. Ebben a királyfit játszom. A Kalevalával Finnországot is bejártuk. Az Isten veled, monarchia című darabot pedig Bécsben is bemutattuk. Az ezekkel elért sikereinkből arra következtetek, hogy idővel a Thália műsorpolitikájába is becseppen majd néhány olyan alkotás, amely kielégíti vágyaimat. Tisztában vagyok azonban azzal, hogy a színészi pályán hiábavaló a tervezés mert — hogy aktualizáljam a régi mondást — színész tervez, de a rendező vagy a szerencse végez. Egyenlőre csak azt tudom, hogy ősszel megkezdjük a Duda Gyuri című tévéfilm forgatását, s ebben — mint már annyiszor — ismét tragikomikus szerep vár rám. — Mi a véleménye a csehszlovák filmekről? — Sajnos, nem sokat ismerek közülük, de azokat, amelyeket láttam, nagyon sokra becsülöm. Különösen a színészek alakítása gyakorol rám nagy hatást. Ezért örülnék, ha sikerülne közelebbi kapcsolatban kerülnöm velük s természetesen a cseh és a szlovák színészettel, illetve filmgyártással is. Szívesen játszanék egy csehszlovák—magyar koprodukciós filmben. Ki tudja, egyszer talán szerencsém lesz . . . KARDOS MARTA
