A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-07-22 / 27. szám
— Persze, a munka és tervteljesítés zöme ilyenkor, a föidényben folyik, amikor három műszakra üzemelve is alig bírjuk feldolgozni a gyárudvarra özönlő zöldséget és gyümölcsöt — veszi át a szót ismét Ladislav Baros. — Ez nemcsak gondként, de egyben a mezőgazdászok dicséreteként is hangzott . , . — Különösen a Bratislava-vidéki, a dunaszerdahelyi, a komáromi, a galántai és az érsekújvári járás állami gazdaságaivá! s földművesszövetkezeteivel dolgozunk együtt. Nagyon jó minőségű például a Szene környéki borsó, a racai (récsei) eper, a Jókán és Nagyfödémesen termelt spenót, a bősi alma és ribizke, a Komárno (Komárom) környékéről kapott paprika, és így sorolhatnám tovább a számunkra szállító gazdaságok, szövetkezetek sorát — mondja a gyártásvezető, miközben ismét a „télbe lépünk": a mínusz 15—18 fokra hűtött, vastag zúzmarával borított tágas árutárolókat járjuk. Bármerre is pillantson itt az ember, mindenütt a padlótól a mennyezetig magasodnak itt az idei termésből fagyasztott, ízléses csomagolásba zárt zöldség- és gyümölcsfélék. Tamáskodom: — Mindez elfogy? . . . — Sőt, még kevés is lesz! Az utóbbi évtizedben rohamosan megnövekedett a kereslet a fagyasztott árunk iránt. Valamikor, az indulás éveiben összesen 50 tonna spenótot fagyasztottunk évente, ma már a 700 tonnát is túlléptük. Indokolt hát az üzem vezetőségének azon terve, hogy teljes mértékben korszerűsíti az üzem már elavult gépi berendezését és egy teljesen új üzemrésszel bővíti a termelési kapacitást. Igen ám, csakhogy az erre vonatkozó tervek két-három esztendeje megvannak már, anyagi fedezetnek sincs híja — csupán építkezési vállalat nem akadt még, amely vállalta volna a munka kivitelezését. A gyártásvezető körbepillant az árutárolóban. — Pedig nagy szükségünk lenne már az új üzemrészlegre, mert mai körülményeink között alig győzzük már a munkát. Egyre nagyobb kereslet az ízletes, jó minőségű fagyasztott zöldség és gyümölcs . iránt ... Az üzletekben talán még a duplája is elfogyna annak, amit ma „termelünk"! Kilépve a gyárkapun, a legközelebbi trolimególló felé indulok. A hőséget árasztó járdán menet, a tűző napsütésben kellemesen hűsítő (az üzletekben azonban valóban nem mindig kapható!) fagyasztott málnakrémet ízlelgetve tűnődöm a gyártásvezető szavain. B. M. P. Kontár Gyula felvételei Mindenta gyermekekért Milyen sivár volna a gyermekek élete, ha nem lennének élményeik. Milyen szomorú lehet annak a felnőttnek az élete, aki semmi szépre nem tud visszaemlékezni gyermekkorából. A csapatokban és pionír otthonokban vár a legtöbb és legmaradandóbb élmény az úttörőkre. Országjáró utainkon örömmel tapasztaljuk, hogy mind több és több tanuló kapcsolódik be a csapatok és a pionírotthon szakköreinek munkájába. A gyerekek itt találnak alkalmat a hasznos időtöltésre, játszva tanulnak s szereznek a későbbiej< folyamán jól kamatoztatható ismereteket, lerakva egyszersmind emberségük alapjait. A luceneci (losonci) pionírotthon tíz alkalmazottja közül kilenc nő. Ez ugyan meghatározható jellegű, de nem döntő. Meghatározó jellegű azért, mert az itteni munkát a női precizitás, a gyermekkekkel való kissé anyás értelemben vett törődés jellemzi, viszont nem döntő, mert a pionírotthon akcióinak szervezésekor a kislányokon kívül A pionírhoz sikeres, évről évre megismétlődő népdalverienye az „Aranygolyócska" nevet viseli A város iskolái a pionírházzal karöltve rendezik meg minden évben a szikra- és pioniravatást. Ezen az ünnepségen névadójuk, a hősi halált halt Konohov hozzátartozói is résztvesznek természetesen a fiúkra is gondolnak. Bizonyítja ezt a sok-sok technikai szakkör, s a turisztikai meg sportakciók egész sora. Bódi Gizellától, a pionírotthon igazgatójától először az iránt érdeklődöm, ki volt Konohov, az otthon névadója. — Konohov fiatal szovjet katona volt, aki a második világháború idején Losonc környékén harcolt. Részt vett városunk felszabadításában is. Panyidaróc közelében halt meg 1945. január 4-én. Földi maradványai a zvoleni (zólyomi) katonai temetőben nyugszanak. Hozzátartozói levélben fordultak hozzánk, kérve, segítsünk felkutatni Konohov sírját. Szívesen segítettünk, s a kapcsolat azóta sem szakadt meg köztünk. Míg édesanyja élt, rendszeresen leveleztünk vele. Halála után bátyja vette át a „stafétabotot". Immár tizenöt éve tart barátságunk. Meghívásunkra már többször is eljöttek hozzánk. Szikra- és pioníravatás, egy-egy jelesebb ünnep alkalmával vendégül látjuk őt vagy családtagjait — mondotta az igazgatónő. Mi pedig hozzátesszük, hogy a losonci úttörők kirándulásaik alkalmával mindig friss virágot, koszorút helyeznek el Konohov zólyomi sírján. A losonci pionírok számára igen vonzók a pionírotthon szakkörei. Szóm szerint negyvenkét szakkör működik. A lányok még mindig a kézimunka szakkört és az ügyes kezek szakkörét látogatják a legszámosabban, a fiúk — hogyan is lehetne másként — a technikai szakköröket. A modellezők birodalma az üvegezett folyosókból átalakított műhely. A rakéta-, hajó- és repülőmodellezők is ügyeskednek, barkácsolnak, készítik szebbnél szebb modelljeiket, s közben készülnek a versenyekre, amelyeknek állandó résztvevői. Külső munkatársakként a sokéves tapasztalatokkal rendelkező Kovács Gábor és Hubert István oktatók foglalkoznak velük. A pionírotthon turisztikai szakosztálya mór hagyományosan minden évben megrendezi az ifjú turisták járási találkozóját. Az idén a járást felszabadító szovjet csapatok útvonalát követve tesznek majd gyalogtúrát. Négynapos kirándulást terveznek, ezen a járás minden iskolájának két legjobb, legeredményesebb s a turisztikában is jártas tanulója vesz részt, összesen hetven úttörő részvételével számolnak. Útjuk során megkoszorúzzák a második világháborúban elesett hősök emlékére állított emlékműveket. Ilyenkor már a legtöbb pionírházban kialakult a nyári akciók, események sora. A losonci az idén is nagy gondot fordít arra, hogy a vakációt ne csupán szórakozással töltsék az úttörők. Az év közben megvalósíthatatlan iskolázásokra is sort kerítenek ilyenkor. Tanfolyamot szerveznek a pioníraktivistáknak, a járási pionírtanács tagjainak, a csapatvezetőknek, az instruktoroknak. S a nyári szünetben szombatonként és vasárnaponként sem lesz zárva a pionírház, mint ahogy nyitva tartott a tanév valamennyi szombatján, vasárnapján is. Havonta 30—31 akciót szerveztek s mindegyiken átlag 170 gyerek vett részt. S ha már a számoknál tartunk, hadd jegyezzük meg, hog/ rendszeresen 1200 gyermek látogatja a pionírotthont. A losonci pioníroknak tehát nem sivár a gyermekkoruk, azoknak biztosan nem, akik rendszeresen részt vesznek a pionírház akcióin, az itt folyó érdekes, sokoldalú munkában. Olyan ismeretekre tesznek szert itt, amelyeket életük folyamán saját érdekükben tovább kamatoztathatnak. BENYAK MARIA 15
