A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-07-22 / 27. szám

Ahol Europa sorsa eldőlt

A Sanssouci kastély homlokzata a lépcsőkkel. A teraszosan kiképzett kert üvegházaiban szőlő tenyészik

Autóbuszunk délnyugat felé hagyja el a keleti városrészt, az NDK fővárosát, hogy Nyugat-Berlint félkörív alakban megkerülve jusson el Potsdamba, amely ma 115 000 lakosú nagyváros, az NDK hasonló nevű kerületének székhelye. Gyönyörű környezetben, tavak és erdők között, a Neuthe és a hajózható Havel összefolyásánál, a Havel, egy csatorna és tavak által alkotott 30 kilométer kerületű szigeten fekszik.

Potsdamról mint városról a 15. században történik első ízben említés. 1536-ban egy tűzvész alkalmával porig égett; harmincöt évbe telt, míg újra felépítették. A Hohenzollernek, akik

A potsdami konferencia résztvevői

1415-től uralkodtak mint választófejedelmek, majd 1701-től mint porosz királyok Brandenburgban, Potsdamot választották székvárosukul. A harmincéves háború újabb pusztításokat okozott. Frigyes Vilmos, a nagy választófejedelem újjáépíttette a várost. 1685. november 8-án kelt ediktumával francia menekülőket, protestáns hugenottákat hívott be az országba; ezek a város északi részében francia kolóniát létesítettek. A hollandok kezdték meg az újonnan felállított kemencékben a majolika gyártását. A mai napig is felismerhető a holland negyed vörös téglaházairól. A 18. században cseh takácsok is költöztek a városba, a mai Babelsbergbe, de igen szegényen éltek itt. Amikor I. Frigyes Vilmos lépett

1713-ban a porosz trónra, Potsdamból kaszárnyaváros lett. Itt voltak mindig elszállásolva az elit-egységek, például

I. Frigyes Vilmos, a „katonakiróly" egyforma magas legényekből válogatott híres testőrsége. 1740-ben a 11 000 főnyi polgári lakosságra 8—9000 katona jutott a városban. Fénykorát Nagy Frigyes alatt élte a város. 1805. november

3-án Oroszország és Poroszország itt kötötte meg a szerződést Franciaország ellen ...

A teltowi külvárosból hőhídon át jutunk az óvárosba. A Havelen a folyam, hajózás, a Weisse Flotte karcsú hajóiról integetnek a kirándulók. Kápráztatóan csillog a napfényben jobb kéz felől a bazilika helyreállított aranyozott kupolája. Hát igen, Potsdamon is alaposan meglátszanak még a háború, a légi bombázások nyomai. Különösen pótolhatatlan károkat szenvedett a városi királyi palota, a főpályaudvar, a színház, sok templom, középület és 3400 lakás, mindez az angol-amerikai légierő 1945. április 14-én (tehát alig több mint három héttel a német kapituláció előtt!) végrehajtott egyetlen bombatámadása következtében. Teljesen megsemmisült a városmag (pontosan a Sanssouci kastély alapkő-lerakásának 200. évfordulója napján), ennek ellenére Potsdam belvárosa még mindig egy zárt barokkváros képét mutatja. Bár a városközpontra ma az új épületek jellemzők, felújították azonban a legszebb barokk homlokzatokat, s az újjáépítési tervbe felvették a legértékesebb történelmi épületek rekonstrukcióját. Az NDK állami költségvetéséből rengeteget áldoz a történelmi emlékek rekonstrukciójára, de érthetően elsőbbséget kell adni a korszerű lakásépítésnek, iparfejlesztésnek, hiszen Potsdam egyben az NDK egyik fontos iparvárosa és kulturális centruma is: jelentős a Diesel-mozdony-gyártása, textil-, vegy- és gyógyszeripara. Ití van az NDK fő csillagvizsgálója és meteorológiai állomása, Államjogi Akadémiája. Babelsbergben 40 000 m2 területen vannak a DEFA filmgyártó vállalat stúdiói, ‘s itt működik a Filmművészeti Főiskola.

A diadalív formájú kapu mellett elhaladva érjük el a Sanssouci park bejáratát. Itt ismét akarva-akaratlan a háború — ezúttal élő — „emlékével" kell találkoznunk. Egy lséllábú hadirokkant integet, prospektusait kínálva. Megsajnáljuk, szólunk az autóbusz vezetőjének, hogy álljon meg, kiszállunk és majd mindenki vásárol tőle valamit. A rokkant, autóbuszunk rendszámtábláját látva, hálából csehül próbál köszönetét mondani; néhány magyar szót is tud, úgy látszik, a turistaforgalom jó hatással van nyelvtudására. Egyébként a prospektusok is több nyelven — magyarul is — kaphatók. Mintegy kétmillió látogatója van a világ csaknem valamennyi országából évente Potsdamnak s elsősorban a Sanssouci parknak, amely világhírű barokk és rokokó építészeti emlékeiről, műkincsgyűjteményeiről.

Felsorolni is sok, mi minden található ebben az összesen 290 hektár kiterjedésű parkban, itt van elsősorban a névadó Sanssouci kastély, vagy ha úgy tetszik, palota. II. Frigyes kívánságára építette Knobelsdorff nyári rezidenciaként. A neve szó szerint azt jelenti, hogy „gond nélkül", vagyis magyarul kb. annyi, mint „gondűző". 1747—48- ban épült. Igazi kis nyári palota, a potsdami német rokokó legszebb ékköve, rengeteg szoborral, antik istenek és félistenek alakjaival, bacchánsokkal és bacchánsnőkkel.

Nagy posztópapucsokba bújtatott lábbal csoszogunk végig a szebbnél szebb termeken, lakó- és hálószobákon, az értékes festmények, porcelánok, pompás állóórák, bútorok között. Egy rövid körséta utón alig tudja az ember felszívni mindezt a szépséget, elraktározni emlékezetében, de odakint máris újabb élmények fogadják, csodálatos kilátás a palota teraszáról a lépcsőzetes kertre s lenn a hatalmas szökőkútra. De nincs idő a bámészkodásra, menni kell, további műkincsek megtekintésére.

Nem messze a nyári palotától, ugyanezen a teraszon áll egy hosszú, elnyúló, egyszintes épület, amelyet csak a középütt elhelyezett kupola tagol. Ez a képtár, a Bildgalerie, Európa első kimondottan múzeumi célokra emelt épülete. Tulajdonképpen egyetlen helyiségből áll, amely Németország legünnepélyesebb termei közé tartozik. Falait 124 értékes festmény díszíti, zömmel olasz reneszánsz, valamint olasz, flamand és holland bárok mesterek, köztük Vasari, Guido Reni, Cavaraggio, Breughel, van Dyck, Rembrandt, Rubens, Tizian és mások alkotásai.

De alig fújjuk ki magunkat, máris tovább kell menni, ezúttal autóbusszal,

8