A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-07-15 / 26. szám

A LEFENYKEPEZETT LATHATATLAN Kihűl a dohányos keze, miközben elszív egy cigarettát. A Thermovision berende­zéssel készült höfénykép szemléletesen bizonyítja a nikotin érösszehúzó hatá­sát. Rágyújtás előtt a kézben még za­vartalan a keringés, jól láthatók az erek hősugorai. Cigarettázás közben a kép egyre gyengül, a cigaretta elszívása után már csak csekély hőnyomok jelzik, hogy az összeszűkült erekben akadozikn a vérkeringés KJDQM4NV'­TECHNM A fényképezés és a tudomány kapcso­lata talán akkor kezdődött, amikor a múlt század második felében a mik­roszkópban látott képet nemcsak le­rajzolták, hanem fényképfelvételen is rögzítették a tudósok. Nem sokkal ké­sőbben a csillagászoknak is sikerült fényérzékeny lemezen megörökíteniük a távcsöveikben látott képeket. Azóta óriásit fejlődött a fényképezés és meg­számlálhatatlanul sok területen vált a tudomány, a technika nélkülözhetetlen segédeszközévé. Korunk embere ter­mészetesnek találja, hogy a térképek légifényképek alapján készülnek, hogy köd- és buborékkamrában lefényképe­zik az atomok útját, hogy betegség esetén az orvos röntgenfelvételt készít, s hogy a szemünkkel nem érzékelhető sugarakkal készített fénykép láthatóvá teszi a láthatatlant. Mindezekben az eljárásokban még többé-kevésbé a hagyományos fény­képészeti eszközöket és módszereket alkalmazzák. A technika rohamos fej­lődése azonban a fényképezés terüle­tén is sok új lehetőséget teremtett, se­gítségükkel számos tudományágban teljesen új kutatási eljárásokat fej­lesztettek ki és eddig szinte elképzel­hetetlennek tartott eredményeket ér­tek el. Újdonság például a fényképezés tel­jes sötétségben, amire eddig csak na­gyon korlátozott mértékben volt lehe­tőség. A csillagászok különleges be­rendezéseikkel néha több órán át tar­tó expozícióval fényképezték a csilla­gos eget, mások infravörös sugarakra érzékeny negatívanyaggal dolgoztak, amely hősugarakkal teljesen sötét szo­bában is „megvilágítható". Mozgó té­mákat rögzíteni azonban így nem le­het, s a jelenleg legérzékenyebb, mint­egy 40 DIN-es fotóanyaggal és a leg­­fényerősebb lencsével sem lehet éjjel, sűrű erdőben, borult ég alatt, tehát teljes sötétségben pillanatképeket ké­szíteni. Ezért a technikusok új utat válasz­tottak. Elektronikus módszerrel felerő­sítették a fény legcsekélyebb nyomait, amelyeket szabad szemmel már egyál­talában nem érzékelünk. Erre a célra az Egyesült Államokban szerkesztettek készüléket „Bagolyszem" elnevezéssel. A zseblámpa-elemmel hónapokig üzem­ben tartható, kis elektronikus mester­mű a csekély fénynyomokat 1200-szo­­rosan felerősíti, és egy csészealj nagy­ságú oszcilloszkóp képernyőjére vetíti. Ez az erősítés annyit jelent, hogy ha valaki 100 méter távolságban, sötét­ben, háttal állva megszív egy cigaret­tát, a felizzó cigarettavég az erősítő­ben körülbelül 10 méteres körzetet vi­lágít meg. Maga a cigarettázó az erő­sen megvilágított környezetből kiemel­kedve, jól kivehető a képernyőn. A ké­szülék bekapcsolásakor a szem szá­mára áthatolhatatlan sötétségben a környezet képe világoszöld fényben je­lenik meg, mintegy 50 méteres távol­ságig. A teljes sötétségben való filmezés­hez a francia Beaulieu gyár legújab­ban olyan elektronikus erősítővel mű­ködő filmfelvevőt szerkesztett, amely 35-ezerszeresen erősíti fel o szem szá­mára alig látható fénynyomokat. Ilyen módon holdfényben is lehet nappali hatású filmfelvételt készíteni. Eddig éppen fordított eljárást alkalmaztak: holdfényes hangulatú felvételt nappal készítettek, erős vörös színszűrövei és szándékosan gyenge expozícióval. A tudósok törekvése ma egyre in­kább arra irányul, hogy láthatóvá te­gyék a láthatatlant, és a láthatatlan sugarakkal minél szélesebb hullámtar­tományban fényképezhessenek. Ezen a területen kétségtelenül a hősugarakkal való fényképezés, a termográfia szá­míthat a legnagyobb érdeklődésre. A svéd Aga gyár Thermovision nevű készülékével újabban érdekes színes hőfilmet készített egy nyugatnémet ku­tatócsoport. Egy hamburgi szállodában a fotomodellt ágyba fektették. A ké­szüléket 20 és 30 C fok közötti hőmér­sékletre állították be, majd az éjszaka közepén a modellt fefkeltették és tel­jes sötétségben a szomszédos fürdő­szobába küldték. Az elektronikus kép­ernyőre kapcsolt filmfelvevő pontosan kimutatta, hogy a nyitott ágyon még 15 percig látható volt a modell testé­nek egyre halványodó nyoma, a pad­lón pedig jól látszottak lépteinek gyor­san tűnő-hűlő hőnyomai. Miközben zu­hanyozott, testének egyes pontjai mind más hőfokra hűltek le. A láthatatlan sugarak más csoport­jával is végeznek fényképezési kísérle­teket. Új lehetőségek születtek például a csillagászatban a röntgensugaras fotografálásban. Az utóbbi években rakétákkal végzett mérésekkel a vi­lágűrben természetes röntgensugárzást észleltek, de csak mintegy 100 km-es magasság felett. Legújabban sikerült ebben a sugártartományban megfelelő minőségű fényképet készíteni a Nap­ról. Az egyidejűleg felvett színes fel­vétellel összehasonlított képekből ki­derült, hogy a röntgensugárzás fő for­rásai a napfoltok. A radarhullámokat napjainkban már nemcsak távolság- és iránymeghatáro­zásra használják, hanem egészen kivá­ló fényképeket is készítenek velük, pél­dául egy átrepült területről. A 3 cm-es hullámhosszal működő „side looking" (oldalt néző) radarberendezés rendkí­vül részletdús és plasztikus légi képet ad a terepről. Új elveket valósít meg az orvosi vizsgálatokban az ultrahangos fényké­pezés. Az egyelőre még csak kísérleti eljárás előbb-utóbb helyettesítheti a röntgenfelvételeket. A tudományos vizsgálatokban hasz­nálatos új fotoeljárások hosszú sorá­ból csak néhányat emeltünk ki, de egyet még érdemes megemlíteni. Ezt az anyag belső feszültségének látható­vá tételére és lefényképezésére dol­gozták ki, s a legkülönfélébb eszközök és anyagok terhelési próbáira, sztati­kái számításokra, de orvosi kutatások­ra is felhasználják. A belső erővona­lakat egy Polariskop elnevezésű fény­képészeti berendezéssel teszik látható­vá és színes fényképen rögzítik. A ké­szülék sarkított (poláros) fénnyel vilá­gítja meg a felvétel tárgyát és erről polarizációs szűrőn keresztül készít fényképet. Ezáltal ún. bipolarizált fény keletkezik, amelyben például a mű­anyagokban keltett belső feszültség szivá rványszerű vonalak formájában válik láthatóvá. Elvileg azonos alapon vizsgálható és mérhető például az em­beri szervezet csontszerkezetének, ge­rincének, ízületeinek stb. terhelése is. ÓKORI KŐOLAJIPAR NYOMAI Annak, hogy a Szovjetunió jelenlegi területén már sok-sok évszázaddal ez­előtt kőolajat termeltek ki, mindeddig csak egyetlen bizonyítéka volt: egy kőolajos amfora, amelyet 1939-ben a Krímben, Tiricaki városa közelében ástak ki a régészek. A tudományos elemzés szerint, ez az amfora az i. sz. IV. évszázad végén készült. 1955 és 1969 között számos hasonló leletre bukkantak a régészek a Tanaisz ősi város maradványait feltáró ásatásokkor. Több, az i. sz. III. század első feléből származó, világos anyagból készült am­forára találtak, amelyeknek alján vagy nyakán görögül a kőolaj szó olvasható. Csaknem száz ilyen, körülbelül negyven centiméter magas, tizennyolc centiméter átmérőjű, 2,5 liter űrtartalmú edényt — belsejükben kemény, gyantaszerű ma­radványokkal. A baskír olajkutató inté­zetben elvégezték e maradványok tudo­mányos elemzését, s kimutatták, hogy elbomlott kőolaj származéka. Az am­forák őrizte maradványokat összehason­lították a Don torkolatához legközeleb­bi Karcs-félszigeti kőolaj-lelőhelyek kő­olajával, és teljes hasonlóságot talál­tak közöttük. GURULÓ OXIGÉNLÁNDZSA önjáró termikus fúróberendezést ké­szítettek legújabban Angliában. Az öt­tonnás különleges tehergépkocsi a fú­ráshoz szükséges valamennyi kelléket magával viszi: vagyis acélpalackokban az oxigént és az acetilént, a volta­képpeni fúrócsövet, amelyet harminc méter hosszúságú gumicsővel lehet csatlakoztatni a zárt gépkocsiszekrény­ben elhelyezett acélpalackokhoz. A hő­lándzsa 63 másodperc alatt fúr át egy 30 centiméter vastagságú betontömböt. A lándzsán áthaladó oxigén — a lán­dzsavégen meggyújtva — reakcióba lép az acélmaggal és rendkívül intenzív hőt fejleszt, amely kitűnően fel­használható a legkeményebb anyagok vágására, fúrására is. A vágási-fúrási folyamat nagy sebességű és alig jár zajjal. A guruló oxigénlóndzsa kitűnően felhasználható terepmunkákra, építke­zési és bontási célokra, a különleges tehergépkocsin felhalmozott gázkészlet hosszabb időtartamú munkákhoz is ele­gendő. SZÉTFOSZLOTT A MESEBELI TENGERI KÍGYÓ ILLÚZIÓJA Azok a mesebeli tengeri kígyók, ame­lyeket az elmúlt évszázadokban a vi­lágtengerek különböző részein látni véltek, francia, dán, osztrák és nyugat­német tudósok legújabb megfigyelései szerint valójában akár harminc méter hosszúságot is elérő, több tonna súlyú óriás angolnák. Dán tengerkutatóknak már sikerült is kifogniuk néhány lárvá­jukat az Atlanti-óceán északi részén: az egyik lárva hosszúsága elérte a más­fél métert. A .kifejlett állat teljes test­hossza elérheti a harminc métert is. A leletek alapján feltehető, hogy hatal­mas. eddig ismeretlen angolnák létez­nek a tengerek mélyén — a vízfelszínen úszó példányokat nézhették mesebeli tengeri kígyóknak a régmúlt idők ten­gerészei. REPÜLÉS A FÖLDÖN Mielőtt a JAK—18 iskolagéppel leve­gőbe emelkednének a jövendő pilóták, már a földön megismerkedhetnek szer­kezetével és megtanulhatják kormány­zását. Az újfajta szimulátoron megta­lálható a repülőgép valamennyi műsze­re. Az apró modell segítségével a pilóta szinte kívülről szemlélheti gépét: úgy tanulhatja be a kormány-mozdulatokat, ahogyan a balett-táncosok nézik moz­gásukat a tükörben. Ha a reflexek biz­tonságával rögződött minden mozdulat a pilótanövendékben, sor kerülhet az első valódi felszállásra. 27

Next

/
Thumbnails
Contents