A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-12-09 / 41. szám
Rőt-barna dombok, élénksárga, agyagos utak, egy-egy bokor-sziget a szántóföldek, rétek hajtásaiban. Út — feketeruhás asszony kapával a vállán, hazafelé indul; út — széleshátú parasztember nagy kalappal, vasvillával ballag a mezőre. Magányos vándor behúzott nyakkal lépdel a dombokba vesző úton. S végül maga az út, melyen pillanatnyilag nem jár senki se, de mégis az indulási a vágyakozás, az öröm, a fájdalom és a visszatérés lehetőségének szimbóluma. — A gömöri dombok képeimen úgy hatnak, mintha gömbölyű, kerek parasztkenyerek lennének lerakva egymás mellé — emlékezik Bácskái. Kenyerek és dombok. Nem természet-másolás, hanem teremtés, a gyermekkori élmények, emlékek, látomások, mítoszi sejtelmek és a valóság nemes és ismételhetetlen ötvözete, mely egyszerűségében is monumentális és túlnő a képek keretein — szerintem ez Bocskai művészetének egyik lényege és meghatározója. Természetes, tiszta és őszinte, mint a gömöri emberek, mint maga a táj, ahonnan indult és újra visszatért. UTAK m »I* w W KÖLTÉSZETE A főiskolán megtanulta a képzőművészeti alapfogalmakat, a technika szükségszerű ábécéjét, jól válogatta meg mestereit. Szabó Gyulához nem csak tanitványi, de őszinte baráti és emberi kapcsolatok is fűzték fiatalkora óta. Ö élesztette tovább benne a hitet, a lelkesedést, hogy mindig bízni tudjon önmagába hogy azt fejezze ki, amit érez, ami a lényegéből fakad. A természet és a művész örök párbeszédét érezzük a művek mögött. Nem a megszokott, nyugodalmas, derűs zsáner-képek ezek. Nem kívülről, dekoratív módon tekint a tájra, de benne él, vele él. Állandó belső feszültség, dinamikus mozgás, expressziv látásmód teszi képeit elevenné és felejthetetlenné, mert a tájak, az emberek, a tárgyak bennük is tovább élnek és vitára vagy elismerésre késztetnek. Akvarelljei a meglepetés erejével hatottak a kiállítás látogatóira. Az Esős nap, Meleg eső. Téli táj (de felsorolhatnánk a többieket is) csodálatos színharmóniája, melegsége, gyermekkori képzeletem mesébe illő álomképeit, Krúdy novelláinak megelevenedő természetlátását idézik fel bennem. E kis írást inkább lírai jegyzetnek, gondolatébresztőnek szántam, tanulságul magamnak és talán mások számára is, abból az alkalomból, hogy résztvettem Bocskai Béla nyitrai kiállításán. Ozsvold Árpád Kláia Kubicková művészettörténész nyitotta meg Bocskai Béla kiállítását, melyet a nyitrai kerületi galéria rendezett ÉS DOMBOK 20
