A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-12-09 / 41. szám
HIDEG SZÉL FÜ J... A Szocialista Brigád címért versenyeznek Hideg szél fúj, hordja a későősz avarát, cibálja a mezítelen fákat, ruhánk alá bújik, fülünkbe süvíti, hogy közel már a tél. Hová meneküljünk a dermesztő hideg elől? Be, a forró kályha mellé, a jól fűtött szobába. Vagy pedig ... ha történetesen úton vagyunk, keresünk egy hangulatos kis útmenti csárdát, esetleg borozót . . , Mi ezúttal a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Bihari borozóban pihenünk út közben. MIÉRT ÉPPEN ITT? Hogy miért éppen ide tértünk be? Mert jártunk már erre máskor is, s valahányszor itt voltunk, mindig udvarias, gyors pincérekkel, no meg ízletesen elkészített, finom ételekkel kerültünk kapcsolatba. Az ilyen helyre pedig szívesen betér az ember: azt hiszem, ebben igazat ad az a sok-sok vendég is, aki naponta megfordul ebben a harmadosztályú vendéglátóipari üzemben. A szerdahelyi Bihariban ugyanis több száz vendég étkezik naponta: több üzem munkásai járnak ide ebédelni, délutánonként pedig a „pepsis-legényeké", a fiatalokké a „terep". Mert — lehet, hogy ez hihetetlen, de valóban így van — annak ellenére, hogy borozóról van szó, az alkoholt itt senki sem propagálja, az üdítő italokban viszont meglehetősen nagy a választék. A vendégeket azonban főként a jó konyha csalogatja ide: — A főszakácsnőnk, Márik Berta szakács-specialista, kitűnően főz, jó „szájíze" van — mondja büszkén Kubik György, a borozó vezetője. De nemcsak őt illeti dicséret, a konyhában dolgozó többi lány és asszony — Burger Emília és Takács Marika — is szakképzett szakács, ügyes lány a kisegítő munkaerőnk, Pálfi Zsuzsa is. A két főpincéren kívül az egész kollektíva — tizenegyen vagyunk — fiatal, én sem számítom még magamat az öregek közé — mosolyodik el a harminckilenc éves üzemvezető. — Egyébként versenyzőnk a Szocialista Brigád címért, s tavaly a szocialista versenyben elért eredményeinkért oklevelet is kaptunk . . . AZ ÉTLAP . . . mindjárt az első pillantásra megnyeri tetszésünket: a borozóban kapható ételek nevét a félreértések elkerülése végett két — magyar és szlovák — nyelven is elolvashatjuk. szóval jól „áttanulmá-Kubik György (PRANDL SÁNDOR felvételei) Egy pillanatkép a konyhából nyozhatjuk". Hideg és meleg előételek, négy-öt fajta leves, tizenkét féle főétel, továbbá frissensültek szerepelnek rajta. Mi az üzem specialitását, a sertéshússal töltött burgonyapalacsintát kóstoljuk meg, s mindjárt megállapítjuk, hogy ezért érdemes volt bejönnünk. Egyáltalán nem csodálkozunk hát azon sem, hogy az aránylag kis vendéglátóipari üzem konyhája naponta körülbelül 2500 koronát jövedelmez. Persze, a szombatot és a vasárnapot le kell számítanunk, mivel szombatonként általában vidám lakodalmi összejövetelek színhelye a Bihari borozó. Ilyenkor természetesen az egész kollektíva dolgozik, mind a szakácsok, mind pedig a pincérek — sokszor reggelig is — munkában vannak. Hogy miért hívják Biharinak a szerdahelyi borozót? Erre a kérdésre az egyik főpincértől kapok elfogadható választ: — Bihari, az egykori híres cigányprímás á Csallóközből, Abonyból származott. Róla pedig még Magyarországon is neveztek el borozókat. Éppen a Csallóköz „fővárosában" ne lenne egy ilyen nevű borozó? VARGA ERZSÉBET 5
