A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-12-02 / 40. szám
A Függetlenség tér Quitóban Indián asszony az otavalo törzsből Hegyvidéki indián település puccsok, banán és olaj sok — a 15. században az inkák fennhatósága alá kerültek. Területét 1532 után a spanyolok foglalták el és gyarmatosították. Előbb Peru, majd Új-Granada alkirálysághoz tartozott. Az indiánok több ízben eredménytelenül felkeltek a spanyol elnyomás ellen, főleg a 18. század második felében. Az 1809-es függetlenségi felkelést a spanyolok még leverték, de az 1822-zen Jósé de Sucré tábornok csapatainak a spanyolok felett a pichinchai csatában aratott győzelme nyomán az ország felszabadult, s előbb a Nagy- Kolumbia államszövetség része, majd ebből kiválva 1830-ban független köztársaság lett. Patronok és peonok Az Andok kettős láncolata közé zárt, medencékre tagolt fennsík, a Sierra az ország gazdaságilag legjelentősebb, legsűrűbben lakott vidéke. Az indián lakosság életmódja azonban nem sokat változott az évszázadok folyamán. Az ország területének csak 4,5 százaléka áll állandó mezőgazdasági művelés alatt, 8 százaléka legelő, 73 százaléka erdő. Az összes birtokosok 1 százalékát kitevő nagybirtokosok kezében van a földterület 40 százaléka, a szegényparasztság (főként indiánok és meszticek), amely a birtokosok 92 százalékát teszi ki, a földterület 31 százalékával rendelkezik. A földek megmunkálásánál elterjedt a „huacipungo" félig jobbágyi bérleti rendszer. Sokszor még az agyagból vert falú, elefántfűvel fedett nyomorúságos kunyhó sem az indián vagy a mesztic család, a bérlő tulajdona, hanem a valahol messze Latacungában, Quitóban vagy Riobambában élő patroné. Még ma is lehet, ha nem is feltűnő helyen, de számunkra megrázó hasonló típusú hirdetéseket olvasni az újságokban: Eladó egy hacienda itt és itt, ennyi és ennyi peonnal. Az őserdő meghódítása Az Andok keleti lejtője hirtelen alászállva megy át az Amazonas medencéjéhez tartozó lapályba. Az Amazonas (itt Maranon) felső folyásának és a beléje ömlő Napo, Tigre és Pastaza folyóknak vidékét hatalmas kiterjedésű őserdők borítják. Ezt a vidéket még eddig kevéssé sikerült feltárni, sem az egykori spanyol hódítók, sem az ország mai oligarchái nemigen hatoltak be. Egyszerűen elfelejtett vidék volt ez, érintetlen, szűz természet. Az indiánok szabadon és zavartalanul éltek itt, mivel csak nagy ritkán vetődött el fehér ember errefelé, hogy kizsákmányolja a dzsungelt és lakóit. Az indián törzsek, amelyek azonban már az egykori nagy népcsoportoknak csak apró töredékei, ma gyűjtögető, vadász-halász életmódot folytatnak. Életmódjuk, földrajzi elzártságuknál fogva, alig változott az évezredek folyamán. De mi vár ma és holnap a jivarák, kofanák, canelák, yumbák, quiják, sionák vagy secoyák utolsó leszármazottaira? Nem pusztulnak ki a minden világtáj felől ide áramló fehérek civilizációs hulláma következtében? Jönnek hegylakó indiánok és meszticek is a Sierrából, akiket a földéhség hajt ide. Az új katonai kormány meghirdette az .agrárreformot s ingyen földet kínál itt mindazoknak, akik meg tudják művelni. De behatol a könyörtelen és falánk iparosítás is, az útépítés felveri az őserdő csendjét, s a kőolaj meggyorsítja az atomkor elkerülhetetlen találkozását a kőkorszakkal. Egykor banán, ma kőolaj Az 1972. február 15-én hatalomra került forradalmi katonai kormány, a szomszédos Peruban uralmon levő rendszerhez hasonlóan, mindent elkövet, hogy megszüntesse az ország bármiféle gazdasági, politikai, katonai, kulturális és ideológiai függőségét. Az utóbbi három évben jelentős államosításokat hajtottak végre, növekszik az állam részesedése a külföldi tőkeérdekeltségű vállalkozásokban és beruházásokban, javul az infrastruktúra, folyik a földbirtokreform végrehajtása. Korábban a banánkivitel játszotta a vezető helyet Ecuador exportjában és így egész gazdasági szerkezetében (első helyen áll a világexportban). 1967 óta azonban kezdett megváltozni a helyzet. Kőolajat találtak a dzsungelben! Jobban mondva, tudtak már korábban is ezekről az olajkészletekről, legalább húsz éve, mégis az első sikeres feltárásokat csak 1967-ben végezték. Az energiahordozó-készletek eltitkolása — árpolitikai okokból, főképp a tavalyelőtti energiaválság előtt — a hatalmas olajtrösztök stratégiájának része. E/úttal azonban nem jött ki a taktika. Az ecuadori kormány ellenőrzése alá vonta az olajkitermelést és -gazdálkodást, s így a korábbi „banánköztársaság" csakhamar a második helyre került a dél-amerikai olajexportáló államok között. M. Zeleny
