A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-11-18 / 39. szám
Be kell vallanom, csak mostanában tudtam meg, hogy Zeliezovce (Zseliz) kilencszáz éves. Pedig én is arról a tájról származom, illő volna többet tudni szőkébb hazámról, a szülőföldemről. Az már úgy szokott lenni, hogy az emberek többsége nem igen érdeklődik annak a tájegységnek a történelme iránt, ahol meglátta a napvilágot. Sok más egyéb érdekli, csak az nem. Súlyos mulasztás. Olvastam, hallottam, hogy i. e. az ötödik és a hatodik században kelták, később kvádok, még később rómaiak éltek azon a területen. I. Géza király uralkodása idején, 1075-ben, a benedeki apátság alapító levelében szerepel először írásban a város heve. Később III. Ince pápa 1209-ben írt levelében kétszer is említi: ....... terram de Celiza, terram de Selize" néven, vagyis Celiz, Seliz földje. Az okmányokból az is kiderül, hogy egy Mikola nevű személynek adományozták a mai Mikola (Zseliz része) területét. A tizedik században Silis-nek, a tizenegyedik század végén már Zseliz-nek nevezték a- várost. A szó, illetve a városnév jelentése — tüskés föld. Személy szerint én, nem egész fél évszázaddal ezelőtt találkoztam a várossal. Emlékszem, egyszer gyerekkoromban kegyetlen fogfájás kínozott. Éjjelnappal bömböltem. Szüleim csitítgattak, hasztalan: a fogfájásom csak nem akart csillapodni. Akkor nagyapám kézen fogott és azt mondta: „Gyere, kisfiam, elmegyünk a városba a fogorvoshoz, majd ő elbánik azzal a rusnya foggal!" Gyalogszerrel tettük meg a hatkilométeres utat. Nagyapám kezén el sem fáradtam, meg a fogorvostól való félelmem sem volt olyan égbekiáltóan nagy, hogy az előrehaladás helyett a visszafelé való futást választottam volna. Akkor jártam én először Zselizen, a „városban". Hát ez a város? .. . Ilyen a város? .. . Alig láttam valamivel nagyobbnak, mint a szülőfalumat. Csupán o póznák közt feszülő villanydrótok je-Gyönyörű környezetben épült fel a kórház lentettek számomra újat, meg a nagy angol-park, s a közepén, a hatalmas lombok alatt dölyfösködő grófi kastély, meg a „kertek alatt" szaladó vonat, ami akkorát füttyentett, hogy majd hanyatt estem ijedtemben. Hirtelen még a fogfájásom is elmúlt. Azóta persze sok víz lefolyt a Gorámon, s közben a várossal is, velem is sok minden megesett. De előbb a múltjáról valamit, mert az írásos emlékek arról tanúskodnak, hogy a városnak igen gazdag történelmi múltja van. A tizenharmadik században például tatárok dúlták fel a települést. A tatárdúlást követően kunok települtek le a felperzselt vidéken. Ki gondolná, hogy még a huszita mozgalom szele is megérintette a városkát, s hogy a későbbi 12 Az ünnepség résztvevői megkoszorúzták a hősök emlékművét
