A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-11-11 / 38. szám

fült. Egy-két hét elmúltával úgy is belejönnek, s aztán már eszükbe sem jut, hogy valamikor nehezen értették ezt a számítási módszert.

— Neked milyen lett o dolgozatod? — kérdezem Anna Stojkovát,oki egy papírlap fölé hajolva erősen számolgat valamit.

— Sajnos nem sikerült, beszekundaztam. Mentségemre szóljon, hegy még nagyon új anyagról van szó és ráadásul a tanárnő szigorúan veszi a legkisebb megbotlóst is. Persze, jó, hogy így van, hiszen ha majd dolgozni fogunk, akkor már nem lesz senki ott a hátunk mögött, aki figyelmeztetne bennünket: te, ezt nem jól mérted meg, vagy azt nem jól számítottad ki.

Mik a terveid, ha majd befejeződ az iskolát?

— Megpróbálok bejutni a katonai akadémiára.

— Lánylétedre?

— Az talán csak nem baj! Érdekes dolog lehet annyi fiú között tanulni.

A WILHELM PIECK

VEGYIMŰVEK PORTÁJÁN

egy kicsit várnunk kellett, amíg előkerítettek valakit, aki az itteni technikum növendéke volt. Többszöri telefonálás után végre megjelent Lubomír Cagalinec, egy magas, sovány, hosszúhajú fiatalember. Az idén érettségizett és ötödik hónapja dolgozik az üzemben.

— Mi a feladatköre és hogy van mégelégedve a munkájával — kérdezem.-- Az 1. számú polivinilkloridüzemben dolgozom, és a polimerizációnál alapvető szerepet játszó autoklávokat tisztítom, a visszamaradt szennyező anyagokat szivattyúzom ki. Nem tagadom, hogy ez kissé más jellegű, munka, mint amire az iskola elvégzése után számítottam, hiszen mi elsősorban plasztikanyagokkal foglalkoztunk, itt pedig főleg hőálló műanyagokat és magas forráspontú szerves vegyületeket gyártanak, de úgy vélem, hogy azok nélkül az alapvető ismeretek nélkül, omelyeket a technikumban szereztünk, itt nem boldogulnék. Három műszakban dolgozom, ami engem nemigen zavar, csak az a kellemetlen, hogy gyakran szombaton és vasárnap is be kell jönni. A fizetésem az éjjeli műszakok szórna szerint alakul, de úgy átlagban tisztán 1750 koronára jövök ki.

VEGYIPAR

gyészmérnök és jelenleg a Wilhelm Pieck Vegyiművek kutatólaboratóriumában dolgozik, még Bratislavában, az egyetemen ismerkedtek meg s a tanulmányaik befejezése után a Slovnaft vállalatnál kezdtek el dolgozni, de lakásgondokkal küzdöttek, és ezért úgy döntöttek, hogy másutt próbálnak szerencsét.

— Nem mondhatnám, hogy, nem hiányzik Bratislava, meg a számos kulturális és szórakozási lehetőség » — jegyzi meg — elvégre itt Novákyban és a közeli Prievidzában nagyon kevés helyén tud az ember kikapcsolódni, de megszerettem ezt a munkát, sőt azt is mondhatnám, hogy a családi hagyományokat folytatom, hiszen édesanyám is pedagógus, szívesen vagyok a gyerekek között, s úgy vélem, hogy a féljem is megtalálta vegre azt, amit keresett.

— Milyenek a kollégák?

— Többnyire fiatalok és nagyon kedvesek. Sajnos azonban sokan csak meghúzódni jönnek ide egyegy évre, aztán továbbmennek, jobb lehetőségeket keresve. Nem tud kialakulni egy összeszokott közösség, úgyhogy valódi tanári karról még egyelőre nem is lehet beszélni. Talán, ha több lakás lenne és egy kicsivel magasabb fizetés . .

Közben egy írásbeli dolgozat eredményeivel is megismerkedhe tünk.

— Hát nem a legjobb ■*-- mondja —. de új témáról van szó, amit a gyerekek még nem emésztettek meg teljesen, s nem ők az elsők, és nem is az utolsók, akiknek így sike— Szabod idejét hogy tölti?

— Szabod idejet hogy tölti?

— Szeretek sportolni. A kézilabda a szenvedélyem, de ha az idő engedi, túrákra is járok a közeli hegyekbe, s olykor a bátyámnak is segítek, aki aktív fotós. Szívesen eljárnék szórakozni is, csakhogy itt Novákyban nincs hová, a kultúrházunkat, ahol egyébként az ifjúsági klub is működik, jelenleg tatarozzák, és valahogy soká tart mór a dolog. S ha történetesen munka után nem vagyok túlságosan fáradt, akkor előszedem az iskolai füzeteket, könyveket és tanulgatok: szeretnék újra megpróbálkozni a főiskolával. Az idén nem vettek fel, de őszintén szólva én sem készültem fel úgy, ahogy kellett volna.

Novóky egyre /óbban fejlődő és szépülő kisváros. Még nem is olyan régen, ha valakit megkérdeznek: Mi jut eszébe Novóky-ról? — bizonyára a szénbányát említette volna. Ma már nemcsak ez jellemző Novákyra, hanem a vegyipar is, amely országos viszonylatban egyre nagyobb szerepet játszik.

LACZA TIHAMÉR