A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-11-11 / 38. szám
Alig néhány kilométerre a Szitnya magas ormától, a tavak tükrében tetszelgő sudár fenyvesektől, a selmeci hegyek déli lejtőin, ott ahol ősszel Ízes almától roskadoznak a fák s a „lochokban“ illatozva forrnak a borok, ott kapaszkodik a hegyoldalakra és búvik meg a völgyekben Pukanec (Bakabánya), amelynek nevéről már a garamszentbenedeki apátság 1075-ben II. Géza király által aláírt alapítólevelében Villa Baka néven említés történik. A község tehát bizonyíthatóan 900 éves. Fújta a rezesbanda az indulókat a község fellobogózott, fehérbetűs jelszavas vörös transzparensekkel díszített főterén, mégis álmosan ébredtek a 900 éves múltjára emlékező község lakói. Aztán sorjában nyíltak a pázsitos udvarok kapui. Először csak itt-ott szállingóztak, majd csoportosan érkeztek a főtérre az ünneplők. Kilencszóz év nagy idő. Bizonyítják ezt a községháza emlékszobájában kiállított megsárgult pergamenek másai, Róbert Károly király által 1321-ben kiállított okmánynak a község levéltárában megtalált eredeti példánya és más értékes írásos emlék, amelyekből kitűnik, hogy az 1330-as években már városi rangot kapott a község, és a király, tekintettel az ott lelhető nemes ércekre, az arany- és ezüstbányászat gyors fejlődésére a bányavárosoknak kijáró kiváltságokkal ruházta fel. A várost 1664-be bevették s csaknem teljesen lerombolták a törökök. Az elpusztult helyiséget a környező községek lakói újra benépesítették, s I. Lipót 1686-ban szabad királyi város rangjára emelte. Erre büszkék is a pukaneciek. Érezhető volt ez a községháza boltíves szobájában, ahol az ünnepség alkalmából az emlékkiállítás megnyílt. Az ünneplők közül sokan ott követték nyo-. mon s magyarázták gyermekeiknek a máshonnan jött látogatóknak az ősök színes, küzdelmes életét. Jómagámat Ahmata bégnek 1570-ben a bakabányai polgárokhoz intézett fenyegető, adót követelő levelére figyelmeztetett egy helybeli polgár. Jogosan büszkélkedhetnek őseikkel a pukaneciek, hiszen híres iparosok éltek az egykori városka falai között. A bányászokon kívül az ügyeskezű bognárok, takácsok, tímárok, kovácsok, csizmadiák és egyéb kézművesek, de főleg a fazekasok jó munkáját dicsérték mindenütt, ahová készítményeik eljutottak, a selmeci hegyeken túl s a Garam meg az Ipoly völgyében. A Pukanecból elszármazottak is hazajöttek megünnepelni a kilencszázadik évfordulót. Sokan közülük akkor és ott, a történelmi múltat őrző szobában szólítgatták, köszöntötték és a hosszú évek elmúltával ismergették újra egymást, vagy a Szlovák Nemzeti Felkelés hősi napjait idéző panelek előtt tértek vissza egy-egy emlékhez. Ott a beszürkült fényképen látta viszont 30 év előtti önmagát Jozef Jusko elvtórs is, a Sitno partizáncsoport parancsnoka, aki ugyan nem pukaneci, de egysége a pukaneciek segítségével a község erdőinek sűrűjéből támadta a fasiszta betolakodókat. A CSKP helyi szervezete harcos múltjának emlékeit is kiállították az ódon boltívek alatt. Az első párt-MÜLT# JELEN ÉS •• JOVO Gyönyörű napsütésben indult meg az ünneplő menet a társadalmi munkában alig egy hónap alatt felépített kétezer férőhelyes szabadtéri színpad felé, amely valóban szép, korszerű, a közeli modern strandhoz illő létesítmény. Miloslav Hruskovic hnb-képviseló mondotta az ünnepi beszédet, szólt a község 900 éves múltjáról, mai lakóinak küzdelmes, de végül is örömteljes, szocializmus építő életéről. Pavol Taraba elvtárs,>a Levicei (Lévai) Jnb elnöke, miután átadta Michal Ciglan hnb-elnöknek a községfejlesztés terén elért eredményekért adományozott díszoklevelet, a község jelenéről és jövőjéről beszélt, arról a történelemről, amelyet a pukanecieknek kell majd tettekkel megírniuk az utódok számára. Jó lenne — mondta az elnök — az újra várossá fejlődő Pukanec lakosainak elgondolkodniuk afelett, vajon majd az ezredik évfordulón megjelenők miként vélekednek majd a mostani ünneplőkről? A pukaneciek, de az ünnepre hazalátogatók is megértették a feltett kérdést, amit a dörgő taps is bizonyított. A szabadtéri színpadon ezután kisebb folklórünnepség zajlott le. Pukanec aknái, amelyekben egykor sok aranyat és ezüstöt találtak, már régebben kimerültek, s egykor jelentékeny kádáripara is lehanyatlott bár hagyományai még mindig élnek a községben. Ez indította a község vezetőit arra, hogy igyekezzenek ismét meghonosítani a faipart. 1950-ben ez sikerült is: megépült a községben a Smrecina fafeldolgozó vállalat üzeme, amely ma már 360 embert foglalkoztat. Az üzem laboratóriumi berendezéseket gyárt, hogy milyen sikerrel, azt a moszkvai nemzetközi kiállításon nyert két aranyérem is bizonyítja. Az itt készült laboratóriumi berendezések iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy a hatodik ötéves terv időszakában sor kerül az üzem bővítésére. Ennek megtörténte után 80 százalékkal növelik majd a termelést az ügyeskezű kádárok, bognárok és asztalosok utódai. Sok munka vár a pukaneciekre. Tervbe vették a főtéren egy új, a község lakosainak igényeit jobban kielégítő bevásárló központ, vásárcsarnok, autóbuszállomás, a községben 120 férőhelyes óvoda, 100 lakás, valamint egy modern kultúrotthon felépítését. S ez már Pukanec jövője. Povazsky Norbert sejtet 1921-ben Stefan Chovan elvtárs, a párt elhúnyt fáradhatatlan harcosa, agitátora és propagátora, a felkelés helyi szervezője, később a szocializmus lelkes építője alapította meg. A kivándorlók névsora, a szegénységi bizonyítványok, a munkanélküliek névsora, az 1933- ban kiosztott 990 élelmiszerjegy, majd a fasiszta megszállók hirdetményei, parancsai és a múlt többi emléke a rossz, nehéz napokra emlékeztették a látogatókat. Még szerencse, hogy a boltívek alá beszűrődött a térre csalogató fúvószenekar muzsikája. Engedtem a csábításnak. A főtér megtelt ünneplőkkel. A község utcácskái kihaltak. Annál nagyobb volt a sürgés forgás az egykori híres pukaneci fazekasok nem kevésbé híres utódainak sátrainál, akik nem győzték csomagolni a hagyományos mintákkal díszített tányérokat, köcsögöket, boroskészleteket a szép számban összesereglett vásárlóknak. 5
