A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-07-15 / 26. szám

CSEMADGK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosításoj A mocai (dunamofsi) bábosok (Foto: archív) BÁBJÁTSZÓINK SEREGSZEMLÉJÉRŐL JOBBAN, FELELÖSSÉGTEUESEBBEN A XII. Jókai-napok szervezési terve immár másodszor adott bizonyítási le­hetőséget a szlovákiai magyar amatőr bábjótszó együtteseknek is. Az elmúlt néhány évben mutatkozott ugrásszerű mennyiségi és részben minőségi fejlő­dés már a XI. Jókai-napokon is indo­kolttá tette ezt a lépést, hiszen báb­játszó csoportjaink így közös, központi fórumlehetőségekhez jutottak. A felszabadulás 30. évfordulója alkal­mából bábjátszóink a szokottnál is kö­rültekintőbben dolgoztak műsoraik ösz­­szeállításón, kimunkálásán. Egyes cso­portok csak járási, mások kerületi szin­ten is bebizonyították, hogy többéves múltra visszatekintő együttesednek is versenyképes partnereivé váltak. Ez megnyugtató tény, hiszen a bábjátszás tömegesebben csak nemrég eresztett gyökeret kulturális életünk sokrétű tala­jába. A XII. Jókai-napokon a bábjátszók érdekes és tanulságos seregszemléjén hat gyermek-kategóriájú együttes vett részt. Az ismert csoportokon kívül talál­koztunk újakkal is. Ez a tény a báb­játszás jövőjét illetően különösen bizta­tó, már csak azért is, mert szakmai fel­­készültségük megfelelő szintű, s ezért fejlődésük is joggal elvárható. A komárnói (komáromi) Pillangó báb­játszó együttes észrevehetően fejlődött legutóbbi hasonló szereplése óta. Új, jó szerkezetű paravánja lehetővé tette a kapott tér célszerűbb kihasználását. Tetszett, hogy mellőzni igyekeztek a konfenkciós bábukat. Szükséges viszont a helyes színpadkép jobb kialakítása s az, hogy a bábukat jellemüknek meg­felelőbben mozgassák. A bemutatott darab (Félig nyúzott bakkecske) elő­adásukban helyenként izgalomba tudta hozni a gyermekközönséget. Kimer Ilo­na rendezőnek a jövőben jobban kell ügyelnie arra, hogy munkájában követ­kezetesebb és a szereplőkkel szemben szigorúbb legyen. A jahodnái (pozsonyeperjesi) Nyír­­lácska együttes két „tagozattal" mutat­kozott be. A csoport kezdő tagjai a ta­nulók iskolai foglalkoztatására emlékez­tető „babajáték” összeállítása kedves, játékos volt. Jobban ki kellene viszont használniuk a rudakra rögzített bábuk nyújtotta lehetőséget, főleg a most még egysíkú és így statikusan ható játék­stílus kikerülése végett. Az együttes ve­zetőit külön dicséret illeti azért, hogy időben kezdtek foglalkozni az után­pótlás képzésével. A nagyobbak nép­dalösszeállítása eléggé zavaros, kifeje­zéstelen és így hatástalan volt. Annál inkább tetszett Peti című bábjátékuk. Ez a kis tanulságos mese (maguk alkal­mazták bábszínpadra) animált tan­eszközök bábszínpadi játékára ad ki­tűnő lehetőséget. A rendező, Vígh Ka­talin élni tudott ezzel az alkalommal, és így a kisebb hibáktól eltekintve, tet­szetős előadásnak voltunk a tanúi. Külön kell szólnom a darabban szerep­lő bábuk (animált tanszer-kellékek és Peti) gondosságot tükröző elkészítésé­ről is. A jól sikerült, ízléses formák és színek összhatását viszont kissé zavar­ták az arányossági hibák (Peti feje és a tábla aránytalanul kicsi!). A Dunajská Streda-i (dunaszerdahe­­lyi) Százszorszép bábegyüttes hagyomá­nyosan balladákat játszik. Úgy véljük azonban, hogy ezúttal Görög Ilona színpadi feldolgozásával sem Marták Katalin, a rendező, sem pedig a sze­replők nem tudtak maradéktalanul megbirkózni. A beiktatott ének- és tánc­jelenetek látványosságuk ellenére is zavarták a ballada ritmusát és hangu­latát. Kellemes meglepetésként hatottak a csoport ízléses, saját készítésű folklór­bábui. A seregszemle második napján sze­repelt a kosicei (kassai) Pitypang együttes. „így kell járni” című gyermek­dalfüzérük színes, ízléses, ötletes és jó ritmusú volt. Tetszettek a szép és egy­szerű bábuk s a fegyelmezett báb­­mozgatás is. Az akusztikus és vizuális elemek egyensúlyának érdekében talán csak az őszinte játékosságot hiányoltuk. Az átgondolt rendezés Simon Lajosné érdeme. Azt talán kevesen vették észre (bár a műsor címe sejteti), hogy a kassaiak egyik fő célja az volt, hogy bábosaik „játszva" tanuljanak meg he­lyesen bábut mozgatni. Nos, ez kitü­nően sikerült. A sokolcei (lakszakállasi) Micimackó bábjátszó együttes Bajcsi Katalin rende­zésében a Négy vándor énekes című mesejátékot mutatta be. Sajnos, a dra­maturgiai következetlenséggel átírt da­rab túl nehéz helyzet elé állította a még aránylag tapasztalatlan csoportot. Ennek következtében nem is születhe­tett végső fokon kifogástalan eredmény. Hiányzott a jó térkihasználás, s a jele­netek hatásosabb megjátszása. Az együttest dicsérni lehet azért, hogy sa­ját készítésű, jól jelzett díszlettel és bábukkal szerepelt. Utolsóként az újoncnak számító duna­­mocsi Csillag bábjátszó együttes lépett fel. A kiskakas gyémánt félkrajcárja című mesejátékot láthattuk tőlük Csin­talan Zsuzsa rendezésében, örömmel fogadtuk a kis bábosok lelkes játékát, de hiányoltuk a színpadi fegyelmet, s kifogásoltuk a színpadhoz, de maguk­hoz a szereplőkhöz viszonyítva is túl­méretezett bábukat. Bár a gyerekek alighanem a saját elképzelésüket kö­vették, nyilván éppen e monstrum­bábuk gátolták az élvezetesebb és ter­mészetesebb játék kibontakozását. A látottakat röviden összegezve úgy éreztük, hogy a seregszemlén fellépő együttesek teljesítménye észrevehető előrelépésről tanúskodott. A közelmúlt­tal ellentétben örvendetes javulást ta­pasztaltunk a díszletek, kellékek és bábuk elkészítésének terén. Több együttesünknél fejlődött a rendezés át­gondoltsága, alapossága és a szerep­lők bábmozgatásának színvonala. Meg kell állapítanunk viszont, hogy még tökéletesednie kell bábjátszóink egyéni teljesítményének. Javulnia kell továbbá a pozitív dramaturgiai beavatkozásnak is, hogy jobban kidomborodjék az elő­adott műsorok eszmei mondanivalója. Nagyobb gondot kell fordítani a he­lyes magyar beszédre, s a színpadi be­széd hatásos alkalmazására is. Feltéte­lezhető, hogy bábjátszóink lelkesedése, akarása és kitartása ezekkel az igényes feladatokkal is eredményesen meg tud birkózni. Ehhez minden támogatást, módszertani segítségét megkapnak a szerveiktől. Bábosaink seregszemléje közös érté­keléssel zárult. A zsűri — dr. Balázs Béla, Siposs Jenő, Streike Imre és Sző­ke István — alapos részletességgel és kellő tárgyilagossággal elemezte a be­mutatott darabokat. Nyílt őszinteséggel bírálta az észlelt hiányosságokat, dicsért és tanácsot adott egyaránt. A komáromi Jókai-napok — úgy véljük, eléggé zsúfolt műsorába — a rendezőség két évvel ezelőtt felvette a bábjátszók seregszemléjét is. A „fórum­­lehetőséget” eredményező jó szándék ellenére is úgy látom, ez a mostani helyzet nem végleges, csupán a pilla­natnyi kényszermegoldásból adódott. Bábjátszó mozgalmunk — lényege és fontossága miatt is — önálló fórumot érdemelne. Ezzel nemcsak a Jókai­­napok szervezőbizottsága, és maga a rendezvény nyerne sokat (időben és le­hetőségben), de a bábjátszó együttesek soron következő központi seregszemléjét is felelősségteljesebben elő lehetne ké­szíteni és jobban megrendezni. Ha le­het, már 1976-ban! SZŐKE ISTVÁN RÖVIDEN # A Nőszövetség Kosice (Kassa) — vidéki járási bizottsága felszabadulá­sunk 30. évfordulója tiszteletére nagy­szabású vetélkedőt rendezett a CSE­­MADOK női éneklő csoportjai számá­ra Moldova nad Bodvou-ban (Szepsi­­ben). A vetélkedőn öt éneklő csoport vett részt: a slaneci (szalánci), a me­­dzevi (mecenzéfi), a janíki (jánoki), a turnai (tornai) és a kysaki. Az éneklő csoportok mintegy 11Q tagját, vala­mint a közönséget A. Oravcová, a Nő­szövetség járási titkára üdvözölte. Csu­pán az érdekesség kedvéért említem, hogy a mecenzéfiek mántául is éne­keltek. FIRTKO ISTVANNÉ • A CSEMADOK Královsky Chlmec-i (királyhelmeci) helyi szervezete és a Művelődési Ház sikeresen mutatta be Oscar Wilde—Fejér István háromfelvo­­násos vígjátékát. A szereplők (Iváncsó Erzsébet, Kassai Béla, Magyar Hilda, Palógyi Marika. Szerdi Matild, Bagos István, Csordás Árpád, Papp Nándor, Pirovics Zoltán, Szabó István) kifogás­talanul alakították szerepüket. Az ér­dekes vígjátékot Kassai Béla rendezte. DEMJÉN FERENC O Hubovo (Hubó) kis község. Lako­sainak száma mindössze 250 fő. A falu épül-szépül, a házak kilencven százaléka új, modern. Szinte mór min­den családnál megtalálható a rádió és tévé-készülék. A hubóiakban nagy a tudásszomj. Erről Hubay Dóra, az efsz könyvelője, a községi népkönyvtár könyvtárosa győzött meg. Elmondotta, hogy könyvtári állományuk négyszáz könyvből áll. ötven a könyvtárlátoga­tók száma, többségük fiatal. Csupán öten-hatan képviselik az idősebb kor­osztályt. Közben betoppant a könyv­tárba Trenka Tibor, a SZISZ helyi szer­vezetének elnöke, akitől megtudtuk, hogy a hubói fiatalok nemcsak olvas­ni szeretnek, de tenni is akarnak. Szer­vezetük minden tagja (27-en vannak) hatvan óra ledolgozását vállalta tár­sadalmi munkában. A művelődési ott­hon építéséből és a nyári mezőgazda­­sági munkákból szintén kiveszik részü­ket. Tervükben szerepel még egy kézi­labda-pálya építése és a „főtér" rend­beszedése. Hamarosan színdarabot ta­nulnak be, amelyet már az új műve­lődési házban mutatnak be. BÍRÓNÉ B. KATALIN CSGMADCK életéből - Kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósításé

Next

/
Thumbnails
Contents