A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-11-04 / 37. szám

Megragadom az alkalmat és segítségükért ezúton mondok köszönetét a Pohronsky Ruskov-i (oroszkai) Rozkvet egyesített szövetkezet, az Ipefsky Sokolec-i (ipolyszakóllasi), a Jur nad Hronom-i (garamgyörgyi), és még jó néhány szövetkezetnek, valamint a Zselizi Állami Gazdaságnak. ALKALMAZOTTAK — SZEZONMUNKASOK A gyár állandó alkalmazottainak a száma 500. Ebbe beletartoznak a konzervgyár alkalmazottai is (A konzervgyárról majd egy későbbi írásomban szá­molok be.) — Küzdenek-e munkaerőhiánnyal? — Panaszkodni éppen nem panaszkodunk, de azért állhatnánk jobban is — feleli Mádéi Lajos igazgató. — A kampány alatt ugyanis 750 szezon­­munkást foglalkoztatunk. Tény, hogy nagyobbik ré­szük nyugdíjasokból, csökkent munkaképességűek és háztartásbeli asszonyok közül kerül ki . . . Itt hívnám fel azoknak a környékbeli lakosoknak a figyelmét, akik nincsenek állandó munkaviszonyban, nálunk vállalhatnak munkát a késő őszi időszakban. Továb­bá a nem dolgozó, de még jó erőben lévő nyugdíja­sok is kihasználhatják a lehetőséget anyagi helyzetük javítására. Hiszen a vonatkozó kormányrendelet sze­rint a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban minden nyugdíjas, illetve rokkantjáradékos 240 napot dolgozhat évente, anélkül, hogy valamit is levonná­nak a járadékukból. — S a kereseti lehetőségek? — Nem szeretnék félrevezető választ adni — mondja az igazgató. — Globálisan, vagyis bele­számítva az állandó alkalmazottak és a szezon­­munkások keresetét, az 1975-ös évre tervezett átlag­­kereset 2151 korona havonta. Annyit jegyeznék még meg, hogy az átlagkereset összege évenként két­­három százalékkal növekszik, arányosan a gyártási feladatokkal: több termelés — nagyobb kereset. — Milyen a répa minősége? — Közepes . . . Több éves tapasztalatunk alapján az üzem vezetősége nevében elmondhatom — ez a termelőknek szól —, hogy csakis érett és tiszta répát lehet hosszabb ideig tárolni nagyobb cukorveszteség nélkül. Ezért szükséges, hogy a termelők sokkal na­gyobb gondot fordítsanak a répa tisztaságára, vagyis tartsák szem előtt a csehszlovák szabvány követel­ményeit, azonkívül ügyeljenek a helyes répafejelésre, amit a használatban levő kombájnok szakszerű be­állításával érhetnek el. A CUKORGYÁRTÁS — Hallhatnánk valamit a cukorgyártás folyamatá­ról, természetesen úgy, hogy a laikusok is meg­értsék? — Természetesen — bólint az igazgató. — Először is a szállítóeszközökről a répa vízsugár segítségével az úsztatókba kerül. A vizet a Gorámból nyerjük, s az időjárásnak megfelelően fölmelegítjük, maximá­lisan 20—30 Celsius fokra. Magasabb hőfokú úszta­tóvíz nem jó, mert kioldaná a répa cukortartalmát még a feldolgozás előtt. Az úsztatókból a répa ún. répaszivattyúk segítsé­gével tisztítóberendezésen keresztül jut el a mosóba, majd mérés és szeletelés utón a diffúziós készülé­kekbe, ahol a cukor kioldódik. A kilúgozott répa­szelet nyers vagy szárított állapotban visszakerül a termelőkhöz takarmányozási célokra. A diffúziós készülékekből kikerülő nyerslevet mész­­tejjel derítik, széndioxiddal telítik (szaturálják), és a kivált csapadékot, a mésziszapot leszűrik. A híg levet sűrű lévé párolják be. Ebből főzéssel és vákuum segít­ségével nyerscukrot kristályosítanak ki. A tisztított kristályokat vízben oldják és az oldatból a cukrot újra tisztítják és kristályosítják. A kristálycukor osztá­lyozás és csomagolás utón a raktárba, majd az üzle­tekbe és a fogyasztókhoz kerül. Kiegészítésképpen még elmondom, hogy a répalé tisztításához szükséges meszet — mésztejet és szén­dioxidot — a saját mészégető kemencénkben állít­juk elő. Ehhez egy-egy kampány alatt körülbelül 10 ezer tonna mészkövet használunk fel. Továbbá a gyártási folyamathoz szükséges hő­energiát (gőzt) és a villanyáramot szintén a saját kazánházunkban és villanytelepünkön állítjuk elő. Ezeket a berendezéseket 1972-ben építettük fel több mint 40 millió koronás beruházással. MUNKAVERSENY Rózenberg János, a szakszervezet üzemi bizottsá­gának elnöke fő szervezője és mozgatója a szocia­lista munkaversenynek. Elmondta, hogy a gyárban 12 kollektíva (112 taggal) versenyez a szocialista brigád cím elnyeréséért. Hat kollektíva a becsülete­sen és jól végzett munkájával már kiérdemelte a szo­cialista brigád címet. — Nagyon jó és eredményes munkát végez pél­dául a konzervgyárban Lestyón Pál karbantartó bri­gádja — mondja Rózenberg János. — Továbbá dicséretet érdemel Slachta Ondrej cukorfőző. Kiváló szakember, párttag. Példás magatartással, nagy­­nagy türelemmel tanítja be a gondjaira bízott fiatal szakmunkásokat. De ugyanilyen elismeréssel szólha­tok Bálái Lajos kazánházi karbantartó csoportjáról és a többiekről . . . Például Danis József villanyszere­lő-lakatos, Polák János kazánfűtő, Kabát László vil­lanyszerelő, Matej András karbantartó-mester, Cerve­­nansky Jozef technikus, s rajtuk kívül sokan mások munkájukkal és csoportjuk vezetésével nagyban hozzájárultak és járulnak az elöregedett berendezé­sek felújításához, s az új berendezések szakszerű kezelésével ahhoz, hogy a gyár üzemeltetése zökke­nőmentes és folyamatos legyen. MUNKATÁRSAK — SEGÍTŐTÁRSAK A gyórigazgató vezető és irányító munkája meg­értő és segítőkész munkatársak nélkül nagyon nehéz, szinte elképzelhetetlen volna. Mindenben és minden­kor számíthat két helyettesének — Grilling Ferencnek és Galata Rudolfnak — önzetlen segítségére, továb­bá Bottá Mikulás és Lískaiová Mária támogatósára. De ugyanígy számíthat Viliam Ambrózyra is, aki nagy szakértelemmel vezeti a laboratóriumot. Sok­éves gyakorlata és tapasztalata aranyat ér. A labo­ratóriumban dolgozó kollektívába jól beilleszkedett a nemrég odakerült Tóth Kurucz Mária vegyész­­mérnök. Egyébként ő az üzemi vízgazdálkodás felelős vezetője is. A gyár vezetőinek munkáját és a tervfeladatok teljesítését természetesen támogatja és elősegíti az üzemi pártszervezet, melynek elnöke Gabriel Hlobu­­sicky. Elmondta, hogy a pártszervezet ideológiailag fejlett, s a cukorgyártás terén gazdag tapasztalatok­kal rendelkező tagokból áll, akik szívügyüknek tekin­tik a gyárat problémáival, nehézségeivel és eredmé­nyeivel együtt, s minden igyekezetükkel arra törek­szenek, hogy a hiányosságokat kiküszöböljék, s hogy munkájukkal a termelékenységet növeljék. A közelgő pártkongresszus tiszteletére minden egyes párttag konkrét feladatot kapott és vállalt. Ősz van. Szürke, felhős az ég. Lóg az eső lába Metsző szél fütyörész. A kémények nagy füstfelhő pipálnak az égre. A gyár körül nagy a sürgés-forgás. Folyik a serény termelő munka. Ök, igazán csak ők tudják — a répatermelők és a cukorgyártók —, mennyi gonddal, küzdelemmel jár, s mennyi verejtékükbe kerül, amíg az apró répamag­ból hófehér kristályfolyam lesz. Amikor a pult elé állunk, hogy egy kiló cukrot vásároljunk, ők jussanak eszünkbe, s gondoljunk rájuk tisztelettel. Megérdemlik. LOVICSEK BÉLA 7

Next

/
Thumbnails
Contents